Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Hodosi Péter - 2017. június 29.

Kalandos hajózás a bridzs számomra ismeretlen vizein – Montecatini nyílt Eb

Emlékezetes élmény marad a részvételünk első felnőtt világversenyemen. Szűk egy éve elhatároztam, hogy a sok munka mellett áldozni illene ismét a bridzstudásom fejlesztésére, és rendeltem az interneten néhány örökzöld tankönyvet (Hugh Kelsey, mint Öveges professzor vezetett felfedező utamon). Kezdett letisztulni a játékom, a bajnokságokban egyre ritkábban követtem már csak el ordas hibát. Bridzs 2.0 korszakom jegyében tavasszal megszólítottam Szabó Csabit volna-e kedve 15 évvel ifipartnerségünk után egy ilyen kalandhoz. Csabi megérezte (az asztalnál is elképesztő viszonya van a paklival!), hogy ez kaland lehet, az utcahossznyi tudáskülönbség ellenére kihívást talált a buliban.

Nettó 2 órányi rendszercsiszolgatással vágtunk neki. A főpróba jól sikerült, megnyertük a BAM-kupát útitársainkkal Honyek Andrással és Szentandrási Gergővel, akik egy sikeres szezon után ki akarták magukat próbálni a nemzetközi mezőnyben is.

Jómagam a szakirodalom olvasás mellett külön készültem mentálisan. Ellensúlyt kellett találnom a tudáshiányomra, így a külvárosi, tekintélyt nem ismerő csibész hozzáállást választottam. Konkrétan játszottunk a két selejtező nap 96 leosztásában 2-2 partit Zia Mahmood–Jeff Meckstroth, Sabine Auken–Roy Welland, Alfredo Versace–Mustafa Tokay, Jan Jansma–David Berkowitz (mennyit olvastam utóbbiról tavasszal Larry Cohen: My favourite 52 című könyvében!), Chris Willenken, Rosenthal–Silverstein, Helgemo–Helness ellen, hogy csak a legismertebb neveket említsem a leosztások hetedére. Ha tele lett volna a gatya, nem írtunk volna ellenük (sem) sok jó partit. (Helgemo–Helnesst és Versace–Tokayt csak a döntőben sikerült felismernem, hogy már játszottunk ellenük.) Továbbá sokszor jól jött, hogy arcra nem ismertek minket, én ültem ugyan nagy önbizalommal (bár rendre megkérdeztem, alaprendszert mit játszanak, ez nem szokás ezen a szinten már), míg a kölyökképű udvarias partnerem gyilkos megoldásokkal és kíméletlen pontossággal okozott az ellenfeleknek csalódást, hogy nem mi leszünk a napi desszertjük.

Sajnos a létesítménykörülmények messze nem voltak ideálisak. Egy 140x25 méteres elvileg hűtött(…) sátorban játszottunk a kinti 35 fokos nyárban, mellékhelyiség egy perc sétára volt a tűző napon át. A feltételek azonban egyenlők voltak mindenki számára. Jó volt látni a hivatalos EBL-állományban a sok fiatal magyart, ők két hetet dolgoztak keményen a toszkán szaunában. (Sátoros bridzsünnep olasz módra – fotó: EBL)

A délutáni fordulókban akadtak részemről átszundikált helyzetek, azonnal jött is a büntetés az ellenfelektől/mezőnytől. Sajnos az EBL honlapján mai napig hiányoznak vagy felcserélve találhatók meg a leosztások, így nehéz partit fejből idézni a 235 leosztás/246 pár esemény után. Alig volt unalmas parti, országos átlag, valami szépség, lehetőség a csillogásra mindig akadt.

Egyet megpróbáltam villantani Zia ellen (a kis lapok már nincsenek meg pontosan, ahogy a többi partiban sem):

Tudtam, hogy ez így rebetli lap hosszú káróval, adhatott volna 4 pikkel káró szleminvitet, de vajon megtette volna egy xx, xx, QJTxxxx, xx lappal is vajon? („Meg!”) 6 kárómat Zia adu ász-dámával Csabit kikérdezve boldogan kontrázta meg. Utána kérdeztem, mit tett volna Zia a helyemben: „Csak azért nem mondom be, mert ha épp 5 káró van benne, a partnert boldogtalanná teszem” – volt a válasz. Az 5 káró egyenlő 78 százalékot írt volna, ez így 15 lett.

Ekkor elhatároztam, hogy Csabira hagyom a kísérletezést, láttam jónéhányat tőle, kivétel nélkül top-nulla helyzetet teremtett, és rendre jó partikat írtunk fel velük.

A fordulóink utolsó öt-hat partija folyamatos topszkór közeli írásokkal telt. 59. helyen kerültünk továbba 104 párnyi elődöntőbe (92 pár jött a selejtezőből, 12 a csapatversenyről, Honyek–Szentandrási 36., Winkler–Homonnay Géza 42., Lakatos–Birman 117., Budinszky–Talyigás A. 187. lett). Itt 48 leosztás erejéig nulla közelébe csökkent az asztalunknál felbukkanó valaha már valamilyen kategóriában világbajnok ellenfelek száma (addig 17-et sikerült összeszámolnom utólag), ezzel azonban sokáig nem sikerült élni, éreztük és meg is beszéltük hat partival a vége előtt, hogy ha nem jön a szokásos nagy hajrá, akkor ez nem lesz meg (jól éreztük! kb. 58. helyen álltunk). Nagy pacsi a cserék előtt (szép szokássá lett), és megjött a talán nem érdemtelen hajrá is: 100%, 91%, 79%, 49%, 74%, 70%, és a 27. helyen mennybemenetel következett, a legmerészebb álmom valósult meg! 46 pár került innen, 6 pár a B-elődöntőből(selejtező 105–246. párjaiból) az 52 párnyi teljes körmérkőzéses kétnapos döntőbe.

Honyek–Szentandrási végig jól küzdött az elődöntőben, nekik sajnos az ellenfelek talpra esései és a hibák épp az utolsó hat partira érkeztek meg, azok előtt még 46-on belül álltak. Sportemberként viselték el, minden elismerésem érte, és a további biztatásunkért is nagy köszönet! Winkler–Homonnay imponálóan kvalifikáltak a 14. helyen, 3. és 6. helyes elődöntő forduló részeredmények után.

Ekkor már nehezen teltek az éjszakák, engem otthon egy OMP/OIMP/egyéb 50-60 leosztásos nap is simán kiüt, itt pedig a 4-5. ilyen napra kellett volna valahogy feltöltődni, nem igazán sikerült. Ilyen erősségű mezőnnyel otthon nem találkozunk, ekkora folyamatos terhelést csak a válogatott játékosok tapasztalnak időnként meg. Nem számított, hogy már nincs eredménykényszer, a tiszta jó játékhoz is alig maradt bennem tartalék.

A döntő első másfél fordulója a vihar előtti csönd jegyében meglepően jól sikerült. 15/102 leosztásnál a 4. helyen pimaszkodtunk még. Ekkor azonban már a Vugraph szobákban kellett játszani, amit szintén szokni kellene, életemben először keveredtem oda, mikor még a kibiceket is sokszor nehezen viselem. Addig is szép pillanatok voltak, amikor Zia–Mecksrothról 51 százalékkal lefordultunk (Jeff mellettem úgy tördelte a kezét egy 4 majorban felvevőként, mint akinek fogalma sincs mihez kezdjen a lapokkal – talán a fáradtság jele volt nála ez), és a későbbi aranyérmes törökökről 52 százalékkal. (Itt még a negyedik helyen a szerző és partnere)

Az internetes szobában azért egy teleshopshow műsorban színpadra kerültem.

25. leosztás

Sokan felszisszentek az 1 kőröm láttán, felteszem, vitatták is a kollégák a helyszínen, de az nem lehet, hogy nem látok 25 figurapontot és két színből 25 lapot, és ne történjen valami még – gondoltam.

Passz, passz… Elkezdtem írni a nekrológomat a következő tíz másodpercben, mire a jobbomon ülő tisztes angol úr kinyitotta kontrával, örömömben tűzijátékot rendeztem aztán, okkal vagy anélkül, szerintem kevés kapaszkodót ad már a matek.

Káró ász indulásra leterült az asztal:

És kacsintott az antimatek, 2–2 volt kőr és treff is, +1660. (Csabi előbb tudta, mint én, hogy benne van, a közvetítő magyar ifjú nem bírta ki mosolygás nélkül a kérdő tekintetét.)

Jeff Meckstroth szintén 1 kőrrel indította, és ott sem volt eseménytelen, de az Ziának köszönhető:

Bárki jó nálam egy Rigó Jancsira a Böszin, aki szintén 3 kőrt licitál a fent leírt szépséggel.

A fáradtságra jó példa, hogy amikor az elődöntőt megnyerő Bakhshi–Malinowski páros megkontrázta a 3 káró felvételem (passz–passz–1 pikk után izzadtam AKQ7, –, QT632, K974 lappal bellben mans ellen, passzolni antibridzsnek tűnt, még lehet benne minor gém is akár, licitálni pedig 13 kőr lapot nem látva, sem hallva pedig rikikinek érződött, végül 2 kárót mondtam, Csabi 2 kőr, gyors és magabiztos 3 treff, 3 káró pároslicit, sor végén kontra), és Bakhshi a háromlapos végállásban elfelejtette lehúzni a kőr ászt, amikorra partnere eldobott minden kőrt már, beleértve a dámát is: 3 káró kontra egyenlő, 99,92 százalék.

Egy valaki nem fáradt, a partnerem, öt napon keresztül világszínvonalon játszott, sokszor igen élesen. Tudtam, hogy mansban nem ismer korlátokat, bellben megfontolt, ehhez szabtam én is a fék-gáz adagolást. Akadt néhány leosztás, amit szerencsésen fordítva kaptunk kézhez, már nem lehetett volna fékezéssel megúszni, de a gázpedálos kezet hétvégi sofőrként kezeltem.

Például KQJ843, K, Q64, 742 bellben mans ellen 4. helyen 2 káró (gyenge 2-es)–passz–passz után jó megérzéssel passzoltam, és írtunk 90 százalékot, mert a jobb oldali ellenfél erős szanos ász-királyos kézzel hallgatott. Bár elismerem, hogy igen sok passzos partner kézzel lesz benne sok jobbnál jobb felvételünk, ekkorra már négyszer éltem meg kb. 150 leosztás alatt, hogy megalapozott hatos majoros 2 major felvételünket a 20-22 figurapontos vonalunkon élesen megbüntették és elbuktatták, ez is segített a passzhoz. Valamint Helgemo–Helnesstől láttam pár asztallal korábban mansban bell ellen 1. helyen xxx, xx, AQxxxx, xx lappal konzervatív 2 káró gyenge 2-est: az induló sem feltétlen rebetli.

Az egész sorozatban számomra a legszembetűnőbb bridzs tapasztalatok:
– nagyon ritkán hagytak minket pároslicitálni, 2 szan magasságig kb. óriási küzdelem ment, csak mansban bell ellen lehetett nyugodtan pároslicitálni néha
– a licitet nagyon gyorsan, automata fegyverként pörgették az ellenfelek
– a játékidő messze zöme (otthon fordított az arányérzetem) játékkal telt, és nagyon nagy hatásfokkal repültek a beszorítások, végállások

A fordulatot a döntőben az első igazi fejlövéshibám hozta, a bridzssors azonnal megsértődött. Csabi szállította ismét a top-nulla beavatkozásérzékét, és bell-bellben passzosként az ellenfél 1 treff–1 pikk pároslicitjére 2–5–4–2 lappal, 4 figuraponttal(!) take-out kontrát adott, mire az én jobbomon leadott 3 szant (van négyes pikkem, de szanra alkalmas a lapom) kénytelen voltam 95, T87, AB53, AQ98 lappal megkontrázni, ez maradt a felvétel. Az összes többi asztalon, 25/26 helyen 4 pikk volt a felvétel, 4 helyen bukott csak el, ebből egy helyen kontrázva (csak treff indulásra és lopatásra bukik el). Ez a 3 szan a négylapos végállásban részemről biztosan buktatható volt egyszer (a felvevő eljátszotta addigra rossz treff színkezeléssel: asztali JTx és kézi K7xx lapokból két ütésre van szüksége, az asztalról hívott bubit…), de kétszer akartam buktatni, amikor látszott, hogy a kétszer bukós zárt kéz fantáziám esetén is a 4 pikk jó eséllyel csendben bukik egyet-kettőt, kevesen büntetik meg a kezemmel. STOP. Ez így legalább gondolkodósnak hangzik, valójában észre sem vettem a tuti buktatást…

Innentől nagy lejtmenet következett a döntő következő mintegy 60 partijában, további 5-6 ordas hibámmal (Csabi további top-nulla sebészi beavatkozásait még legalább háromszor gyilkoltam nulláig), és minden nehéz licitdöntés a kezembe került, partnerem igen sokat unatkozott. Nem jó ómen, érthetően. Az ellenfelek pedig ahogy ilyenkor már lenni szokott, szinte mindent eltaláltak.

Még egy emlékezetes ellenjátékunk azért akadt.

Kőr ász indulásra terült a JTx, xx, Axx, KJxxx asztal, partner a kőr nyolcast tette. A treff lopatás helyett úgy döntöttem, a szín felfedezését a felvevőre bízom, és káró tízessel folytattam, amit felvevő kézben ütött királlyal, partner kérte. A kőr hívást trükkösen a bubival vittem (felvevő keresheti még a treff dámát nálam), káró folytatásomat a felvevő a dámával vitte. Kőr hívásába a királyt adtam, lopás, pikk bubi a királyhoz, káró az ászhoz, mindenki tett. Treff az asztalról partnerem ászához, és érkezett a 13. káró, amire a felvevőtől treff, tőlem a kőr dáma, asztalról a pikk tízes érkezett. Az asztali treff hívást partnerem ellopta, és jött is a 13. kőr, ami az adu nyolcasommal már kimagasította partnerem eredetileg negyedik adu hetesét, egyszer nem. Még most is hallom Winkler jellegzetes hanghordozását: „Hogy a francba buktattátok el, amikor inkább a szür van benne?”

A 47. hely így is szép eredmény, a döntő 104 játékosából (láttam ugye mindenkit) biztosan a 104. tudással próbálkoztam, a kis savanyú íz csak a partnerem miatt volt, neki dobogón kellett volna állnia az ötnapos teljesítményével.

A jövőre tekintettel azt látom, hogy miképp lehet autodidakta módon fejlődni még egy olyan szintű játékosnak, mint én, azt nem látom, miképp lehetne a terhelhetőségen javítani (kellene előtte öt ilyen napot élesen játszani, majd két napot pihenni és úgy nekivágni?). Itthon nincs szervezett mesterképzésünk, pedig vannak nemzetközi szinten nagy tudású játékosaink, akik átadhatnának még sokat, amiket könyvből már nem igazán lehet megtanulni. Lehet erre egyáltalán hatékony oktatási tematikát építeni? Valamit az ismert olasz, lengyel, skandináv, francia, holland vonalak mellett a törökök, görögök, románok is jól csinálnak, sokan voltak a versenyszámok végjátékaiban is. A holland ifjak a döntőben két edzővel közlekedtek, akik végig jegyzeteltek. Szívesen meghallgatnék véleményeket!

Köszönet mindenkinek a támogatásért, kívánom minden sporttársnak, hogy legyen ilyen élménye!