Kezdőoldal

Lejátszották a nyílt vb első két KO-fordulóját a legjobb 64 és 32 között. A világszövetség néhány éve kiadott irányelvei szerint egy játéknapon 60-nál több leosztást nem lehet játszani, ezért a fura 4x14=56 leosztásos mérkőzéseket rendeztek, és az ez utáni napok is ilyenek lesznek. A párosítás a következő volt: az első 16 helyen végző csapat választhatott az utolsó 32-ből, majd a maradék 32 csapatot a svájci rendszerben elért eredményük alapján párosították (legjobb a legrosszabb ellen stb.). Akinek ezt többször is el kell olvasnia, hogy értse, ne aggódjon, nincs vele egyedül.

A 64 között a 32 meccsből öt ért hamarabb véget, fura módon például a Never Claim csapat is feladta, persze –98-nál, 14-gyel a vége előtt nem meglepő, ráadásul Cayne ellen.

A legnagyobb meglepetést a világbajnokokkal felálló Fleischer csapat sima veresége szolgáltatta, igaz, egy erős kínai együttestől kaptak ki. Épp ugyanígy, 43 ponttal viszont az első számú kínaiak is kikaptak, ők sem kutyáktól, a nagy nevű angol Allfrey csapattól. Schwartzék ellen nem adták fel, így az övék lett a legnagyobb különbségű, 103 pontos győzelem. A román Coldea a brazil Chagas csapatától kapott ki, de több meccs is nagyon szorosan végződött, például a müncheni csapat, azaz Auken–Welland együttese az utolsó szettben fordítva nyert 3 ponttal, de hasonló vereséget szenvedett a négy hollanddal, valamint egy olasz világbajnokkal, De Falcóval felálló PDC egy újabb jó kínai egységtől. Zimmermannék még Versacéék nélkül játszva (nekik még Cayne-nel van szerződésük) tudtak fordítani 27 pontos hátrányból. Friss harmadik párjuk sem gyenge, régi ismerősünk Gawrys, és az ifjú lengyel titán, Klukowski (őt Pulán láthattuk például pár éve, ahol kb. az összes versenyszámot megnyerte, amin elindult, de azóta fix tagja a lengyel válogatottnak). Az első helyen kiemelt Connector nevű lengyel egységet majdnem megtréfálta az ismeretlen amerikaiakkal felálló JJ Maxrod, akik épp beestek a 64-be az utolsó fordulóban. Utóbbiak végig vezettek, az utolsó menetben 10 pontot hoztak rajtuk az esélyesek, és 7 IMP-vel nyertek.

Véget ért a női és a szenior mezőny előselejtezője is, ezeken egyaránt rekord kevés csapat indult. Ezek fő oka bizonyára a nagy költség, a távolság, és az ezzel járó aránytalanul kevés játék, ha nem jut valaki a rájátszásba. A nőknél máris meglepetés, hogy nem került a 17 csapat közül nyolcba a holland válogatott. A szeniorok 31 csapatából nyolc folytatja szerdán.

Megkezdődtek a nyílt páros küzdelmei is, itt négy magyar párnak drukkolhatunk, egyelőre a döntőbe jutásért: Dumbovich Miklós–Winkler Gábor a 19., Hodosi Péter–Szabó Csaba a 30., Bódis Gyula–Hegedűs Gál a 34., Konkoly Csaba–Szirmay-Kalos Barnabás a 153. helyen áll. Itt a csapat KO-ból kiesettek is beszállhatnak, tehát a mezőny egyelőre egyre növekszik, jelenleg 170 párból áll, a döntőt 56 páros vívja majd.

Egy pont az élet (KK)
A hétfői bulletinben volt egy táblázat az eddigi világbajnokokról (1950 óta: akkor rendezték az első hivatalos vébét Bermudán). Tört számok vannak, mert a transznacionális érmeket szétosztották országok szerint. Nem meglepően Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország az első három. De aztán már Kína(!) következik. A 47 ország között szerepel Magyarország is. Dumbovich Miklós–Kovács Mihály, Szappanos Géza–Magyar Péter 2012-ben Lille-ben nyerték meg a szenior olimpiát.

A legjobb tizenhat közé jutásért is lejátszották a meccseket kedden.

A nőknél meglepetésre a lengyelek veszítettek, pedig már 29 IMP-vel is vezettek. Igaz, az ellenfélnél olyan neveket írnak a a táblára, mint Nicola Smith és Kathrine Bertheau.

A nyílt tornán meglepetés nem történt, mindenütt az esélyes csapatok nyertek. A selejtezőben tündöklő indiaiaknak és az eddig jól szereplő kínaiknak is ez forduló volt az utolsó. Szerdán már nagy meccsek lesznek 16 órától a BBO-n.

Az amerikai és lengyelországi lengyelekből áll Connector a Gawrys–Klukowskit, Helgemo–Helnesst megáénak tudó Zimmermann ellen játszik.

A Texan Aces a Diamond–Platnick, Borgeland–Lindquist felállású Diamonddal küzd meg.

A Tulin csapatban holland, angol és izraeli nagymesterek játszanak az amerikai Stan Tulin vezetésével. Ellenfelük a selejtezőutolsó Spector lesz, tele válogatott amerikaiakkal.

A Nickell (Rodwellék) a Strul csapattal mérkőznek meg, amelyet amerikaiak és egyiptomiak (Sadek–El Ahmady) alkotnak.

Fogadok, hogy a legnagyobb meccs a Pszczola (Drijver–Brink, Kalita–Nowosadzki, Pszczola–Blass)–Lavazza (Duboin–Bilde, Mandala–Bianchedi, Bocchi–Sementa) lesz.

A Robinson csapatban a Bermuda-győztes Lew Stansby a legnagyobb név, a brazil ellenfélnél a névadó Gabriel Chagas.

A Schwartz csapatban amerikaiakkal játszik Danailov–Stamatov Bulgáriából. Az ellenfelüknek drukkolnék, ha nem kellene tárgyilagos újságírónak lennem, mert a Frogsban játszik Thomas Bessis és Tony Forrester. A még mindig nagyon fiatal francia és a velem korú (játszottam ellene az 1976-os ifjúsági Eb-n) angol hihetetlenül briliáns játékos, alig hibáznak, és mindig kitalálnak valamit, ami nekem sosem jutna eszembe!

Négy angol menő alkotja az Allfrey csapatot. Az ellenük játszó lengyel ifiket értelemszerűen nem ismerem, de nyilván ők a jövő reménységei.

Visszatérve a legjobb 32 meccseire, ahogy megjósoltuk, a Nickell–Mahaffey és a Cayne–Allfrey izgalmas lett. Félidőben az angol menőkből – például Robson–Allfrey – álló csapat 27 IMP-vel vezetett, de a harmadik 14 játszmában Lauria–Versace, Tokay–Donati 40 IMP-vel verte az ellenfelet, de a 12 IMP-s előny nem volt elég, 7-tel nyert az Allfrey.

A két amerikai csapat meccsén kényelmes Nickell-vezetés után a harmadik 14 leosztást Mahaffey 33 IMP-vel nyerte, és az utolsó forduló előtt 4 IMP-vel vezetett. Ebben a 14-ben hét IMP volt a legnagyobb írás. Rodwell és Meckstroth csapata a hatodik leosztásban kiegyenlített, majd a kilencedikben írtak még hét IMP-t, de aztán az ellenfél két töredék partival visszaállította négy IMP-s előnyét.

A 13 partiban Rodwellék 2 kárót (+90) teljesítettek, a másik asztalon az ellenfél az ő lapjukkal 2 pikket bukott a kontrával (+100): +5 IMP, így az utolsó játszma előtt a mérkőzés állása 109–109 volt. És így is maradt, bár az 56. parti eldönthette volna a meccset. (Lásd a leosztást alább.)

A kétjátszmás hosszabbításban előbb a Mahaffey szerzett egy többletütéssel egy IMP-t, majd Meckstroth 11 ütött abban a 3 pikkben, amelyet a másik asztalon éppen teljesítettek. A két IMP nyereség hozta a végeredményt 111–110 a Nickellnek.

Terített nagyszlem világbajnoki szinten

Tessék megnézni a lapokat, amelyből a világ talán legerősebb párja, a sokszoros világ- és Európa-bajnok Lauria–Versace nem bírta kilicitálni a nagyszlemet: 12 ütés figurákból, és ha az ötödik káró magas lesz, megvan a tizenharmadik is. Ahhoz, hogy a káró ne húzzon 5–1-es vagy 6–0-ás elosztás kell. Ráadásul ha Északnak van hosszú kárója, nem lehet úgy kiosztani a lapokat, hogy ő ne szoruljon be káróval, és valami mással, ha meg ő már eldobta a másik szín tartását Dél is beszorul kőrrel és treffel. És még akkor sem teljesen reménytelen a helyzet, ha Dél tartja a kárót. Ha például dubló kőrt és treffet osztottak neki, Észak nem tudja mindkettőt feltartóztatni ezekből a színekből.

Szóval mit mondjon be egy világbajnoki címre törő pár, ha ezt nem. Csakhogy Nyugatnak nincs abszolút forszos indulása, és nem tudja 21 pontos lapját érzékeltetni. Ha a nagyszlemet bemondják, Lauriáék továbbjutottak volna.

Azt viszont végképp nem értem, a precízióst játszó Rodwell–Meckstroth (ők is sokszoros világbajnokok és még – nyílt – Európa-bajnokságot is nyertek párosban) hogyan nem bírta megszámolni az ütéseket licitálás közben! Az erős 1 treff indulás sokkal nagyobb teret hagy az ilyen lapok kilicitálásához. (Sajnos, nem láttam, és nem találtam a BBO archívumában sem.)

Harminc asztalon játszották a partit, csak nyolc párosnak sikerült nagyszlemet mondania. Mindenütt hozta a 11 IMP-s különbséget, kivéve a Feixiang–Frogs meccsen, ahol 2 IMP különbség alakult ki abból, hogy az egyik asztal 7 szant, a másik 7 kárót licitált.  (A női mezőnyben senki sem mondott nagyszlemet, és egy páros csak gémig jutott. A szenioroknál mindenki 6 szant licitált.)

Ha Mahaffeyék bemondták volna, nagy győzelemmel jutottak volna tovább. Rodwelléknek az 1 pont is éppen elég volt.