Átlagban 4-5 asztalon zajlik a három órás tréning. Első fél-háromnegyed órában welcome-parti. Különböző szituációk előállítását kérjük tőlük, amelyeket aztán részletesen kielemzünk. Ennek a lényege az, hogy praktikus, értsd: mindennapi dolgokról is szó essen. (Legutóbbi téma a mentés/nem mentés volt.) Aztán elméleti beszélgetés következik. Főbb alapelveket veszünk át csoportos diskurzus keretében. Legutóbbi témáink a kudarc és a siker feldolgozásának/elviselésének területe volt. Olykor-olykor egy ifi felkészül egy témakörből, és abból tart 10-15 perces előadást. Ennek a témája legutóbb a mesterséges szan licitek előfordulásai voltak. Az utolsó másfél óra pedig a tanpartik ideje. Itt téma szerint, előre összeállított partikat veszünk át. Mindenkinek írásos játéktervet kell készítenie, addig nem indul el a játék.
Van egy abszolút kezdő asztalunk is. Ők természetesen csak a közös beszélgetésben vesznek részt az itt felsorolt programokból, hiszen nekik még az alapokat kell elsajátítaniuk. Ők két hónapja tanulnak, most vasárnap fognak bemutatkozni a vasárnapi villámpároson. Tradicionálisan velem játszanak ilyenkor, utána jönnek az önkénteseink.
Az idei ifi bajnokságon az utóbbi évekhez képest rekordnyi asztal gyűlt össze. 7 asztalon játszott 14 pár. Több is lehetett volna. Most erről is írnék pár szót. Ezek után következik a verseny zsűrijének, Bozzai Bencének a beszámolója, majd a nyertes pártól kértem egy-egy parti részletes leírását.
Nézzük akkor azt, hogy miért „csak” ennyi asztal gyűlt össze. A mi felfogásunk az, hogy minél előbb asztalhoz ülhessenek az ifik és teljes értékű bridzset játszhassanak. Gyorsan megtanulják a sztenderd alapjait, illetve a felvevőjáték nélkülözhetetlen részeit, és máris jöhet a mély víz. Sajnos erre az alapelvre sokan nem kíváncsiak. Próbáltuk felvenni a kapcsolatot a nemrég indult unoka – bridzs projekttel, illetve számon kértem a szintén nemrég indult iskolai oktatás szakmai vezetőjét is (Hodosi Péterről van szó, ő igazából az oktatási bizottság elnöke – a szerk.), hogy miért erőltetik rá a tanulni vágyó, okos gyerekekre a minibridzset. Igazi választ nem kaptam, csak valami olyasmit, hogy külföldön, nagyobb alapbázissal rendelkező országokban bevált. A gond itt van, mivel nálunk egyelőre nincs meg ez az alapbázis, sőt! Ezért nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy évet elpazaroljunk a bridzselni vágyó fiatalok életéből. Amikor majd elérjük azt, hogy nálunk is több száz gyerek tanul, esetleg elővehetjük a minibridzset (igazából akkor se!), de most, ilyen körülmények között értelmetlen. Beszéltem ugyanakkor azoknak a tanároknak a többségével is, akik csoportot visznek az iskolákban. Kértem, hogy küldjék el hozzánk a tanulókat. Sajnos egy, azaz egy sem jutott el hozzánk. Az unoka – bridzsnél már sokkal rosszabb volt a helyzet. Nem idézném miket írt vissza a fő szervező a kapcsolattartási kérelmünkre, a közös munka kérelmére, illetve az egyeztetésre.
De elég is legyen a pesszimizmusból, hiszen minden okunk meg van arra, hogy örüljünk annak, hogy mennyi ifi gyűlt össze. A verseny színvonala egyébként igen magas is volt, dacára annak, hogy amikor beültem kibicelni a második félidőben 4-5 asztalhoz, egymás után 6 partit játszottak kontrával.
Köszönöm a figyelmet! Most pedig következzék a beígért Bozzai, Budai és Fodor szakasz!
Szetei Zsolt
Szerencsés hír, hogy a tavalyi versenyhez képest egy párossal többen neveztek. Mindezt úgy, hogy páran kiöregedtek, többen pedig külföldi tartózkodás miatt nem tudtak részt venni a versenyen. A 14 páros között volt, aki már többszörös ifjúsági válogatottként vágott neki a versenynek, míg másoknak tulajdonképpen ez volt az első versenyük.
A helyszín megint csak a Budai Bridzsklub volt, amit nagyon szépen köszönünk Csurgai Mártának. A versenyszervező ezúttal is az ifik sorsát szívén viselő Szetei Zsolt volt, a zsűrizési feladatokat ezúttal is én láttam el.
Az IMP-értékelésű verseny véleményem szerint megint jó hangulatú volt: erről Szetyű különféle szelfikkel is igyekezett gondoskodni. A félidőben pizza és üdítő várta az éhes ifjakat, nem beszélvén az egész nagyméretű kupáról, amit a Budai László–Fodor Dániel kaparintotta meg. A második és a harmadik helyre U26-os válogatottaink kerültek: ezüstérmet szerzett a Szirmay-Kalos Barna–Konkoly Csaba páros, a „dobogó alsó fokára” pedig Tubak Dániel és Vági Máté „állhatott fel”.
Tavalyhoz hasonlóan idén is voltak különdíjasok, őket oklevéllel jutalmaztunk: így a legjobb női/vegyes páros, amit a Bekő testvérek, Zsuzsi és Zsófi szerzett meg, továbbá a legjobb U20 páros, amit Bekő Mária és Lajos Hanka kaparintott meg. A legjobb „rakéták”, avagy a legtöbbet feljövő páros Szűcs Villő és Argay Zsolt lett. S aki a legjobb partit írta a későbbi győztesek ellen, ergo a bajnokverők a Hollós Bence–Selmeci András páros volt. Az utolsó oklevelet az kaphatta, aki a legnagyobb mínuszt érte el, de ez már a feledés homályába merült, amúgy mindössze –1100 volt a legnagyobb bukás.
Végül pedig természetesen nagy köszönet jár még Winkler Gábornak is, ő finanszírozta a pizzákat, a kupákat, az érmeket, valamint az első három helyezett nyereményét.
Bozzai Bence
Olyan nagyon szépen játszott partira nem emlékszem a részünkről, a nagy írásaink jellemzően az ellenfél hibáiból voltak. Talán a leginkább elgondolkodtató parti, amiről utólag is sokat beszéltünk, a 12-es volt.
Az indulás 11-es szabály szerint a treff hatos volt, amit a felvevő dámával ütött. Kőr tízes hívás következett, amit fedtem, és az ász vitte az asztalon. A felvevőnek van 7 ütése, és valamelyik piros színre kell játszania a partit, hogy teljesíthessen. Kőrből csak akkor tud plusz két ütést szeretni, ha 3–3 a kőr, és eltalálja, hogy a bubi szöktetése jó, vagy a kilences impassz ül. Nálunk az asztalnál ezzel próbálkozott a felvevő, pikkel kézbe ment, és impasszt adott. Dani treffet hívott, amit a felvevő kihagyott, majd a harmadikat megütötte, pikkel lement asztalra, és kis kőrt hívott.
Ebbe be is tudtam jelezni, hogy káró hívást kérek (ha esetleg nem lett volna egyértelmű...), így lett a parti végén 4 treff és 3 kőr (a kis kőr hívás miatt) ütésünk.
Mivel a felvevőnek nincsen viszonylag gyorsan kidolgozható 9 ütése (kivéve a fenti 3–3 kőrös, ülő impasszos/szöktetéses variációt), szerintem érdemes belegondolni, hogyan védekezzünk a treffek kiadása ellen. Ha a treff 5–4-ben van osztva, akkor a parti bukásra van ítélve. Biztosan kiadunk majd 3 treffet, és a piros színekben is minimum kettőt.
Ha viszont 6–3, vagy „rosszabb” a treff elosztása, akkor elvághatjuk a két ellenfelet egymástól a színben. Ebben az esetben a hosszú treff biztosan Északnál van, ezért gyorsan el kéne venni tőle az átmeneteket külső színekben is (mivel treffben nem lesz...). Ha Északon akár káróból akár kőrből két figura van kint, akkor szinte biztosan bukni fogunk, ezekkel az esetekkel szerintem kár is foglalkozni.
Ha egyedül van kőr figura Északon, az impasszban ül, nem nagyon kell félni tőle, viszont ha van káró figurája, azt biztosan kiadom oda. Ezért érdemes lehet rögtön ráhívni a káró bubira, így akár dáma, akár ász van Északnál, ezzel elvész az értékes átmenet. Ez a taktika azért is jó lehet, mert így kidolgozhatjuk extra káró ütéseinket is, 3–2 esetén kettőt, de 4–1 esetén is legalább egyet.
Azt nem tudom, hogy a többi asztalon is ezt tették-e a felvevők, vagy csak az ellenjáték volt gyengébb, mindenesetre én meglepődtem rajta, hogy csak mi buktattuk el a felvételt, szerintem nem volt egyértelmű a felvevőjáték, a buktató ellenjáték viszont nagyjából igen.
Budai László
Egy látszólag átlagos partiról számolnék be, ami számomra rengeteg tanulságot hozott magával.
2. forduló, 1. leosztás
Északon ültem, Fischer Laci és Berkes Marci ellen játszottunk. Elindultam 1 pikkel, lévén hogy nincs 18 pontom 4 vesztővel, emellett a kétszínű lap is a 2 treff indulás ellen szól, és az esetek döntő többségében közbeszólnak, vagy a partnerem válaszolni fog. Erre jött a 2 pikk Michaels Lacitól, ami kőrt és egy minort ígért. Partnerem passzától felbátorodva Marci bevágta a 4 kőrt. Ha van a partneremnek 3-as pikkje, akkor gyenge. Hosszas gondolkodás után kontráztam, mivel a partnerem erre tud mondani 4 pikket, ha olyan a lapja, de elsősorban inkább csak erőjelzőnek, fél-büntetőnek szántam, vártam a partnertől 3-4 kőrt.
4 kőr kontrát játszunk, pikk ász indulás, terül az asztal. Megörültem neki, mert gyengék voltak a hosszú színek. Partner legnagyobb pikkje láttán treff ászra váltottam. Vagy 3–3 a treff és nincs gond, vagy a partner lop, vagy a felvevő dubló dámája esik, vagy partneremnél a negyedik dáma. Nagy treffjére megörültem, mert biztos nem tömök dob-loppal (negyedik dáma esetén), lopás sincs, és a felvevő sem tud dobni semmit a treff dámára. Treff király, treff. Jött az egyszerű szisztéma. Kis adu az asztalhoz, ász, újabb kőr, partner beüt, káróra vált, kőr dáma, pikk lopások, káró lopások. A vége: –2.
Fodor Dániel