Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Gulyás Dániel - 2021. március 13.

Hasított a magyar csapat, de lemaradt a végjátékról – Nemzetközi híreink

Miközben a magyar MOF-ban épp az elődöntőket játszották le, a nemzetközi bridzsélet is zajlik az online térben. A már megismert World Bridge Touron ezúttal is nevezett magyar csapat, a korábban HUNISR néven játszó egység ezúttal helyettesített, Alon Birman helyett Kemény György szerepelt a fregoli poszton, a csapat pedig ezért Hungary néven indult.

A formátum (épp az előző verseny csúszása miatt) kicsit fura beosztású lett, hiszen keddtől keddig tartott a verseny. A 40 csapatban maximált indulókat 4 tízes csoportba osztották – be is telt a létszám a Super Cup versenyszámon. A mieink a D-csoportba kerültek, ahol kitűnően küzdöttek a teljes körmérkőzésen, hiszen megnyerték a csoportot.

Egy szép duplagém a csoportkörből:

Az ellenfél csak 4 káróval szólt közbe, ezért Winkler Gábornak még épp volt annyija, hogy 4 kőrt mondjon nagy elosztásával, így Dumbovich könnyen tudott az 5 káróra 5 kőrt licitálni – a szlem csak pikk lopáson bukik, ezt persze nem találták meg, +480.

Szabó Csaba a másik asztalnál a szép zárt káróját jobbnak gondolta, és 5 káróval szólt közbe – így viszont Északnak már nem volt licitje, ez lett a felvétel. Ez is bukós papíron, hiszen a kőr indulás után treff lopással bukott volna, de persze ezt sem találták meg, +400 és 13 pont ide, ezzel az ötödik fordulóban a belga-spanyol-angol Hotspurs csapatot 2 ponttal győzték le. Jött az erős Donner ellen egy döntetlen, majd két nagyobb győzelemmel bebiztosították a csoport első helyét.

A középdöntőbe (ahol a csoportok első négye került) összesítésben a negyedik helyen jutottak be a magyarok, itt 3 további forduló után a cél a legjobb 7 hely megszerzése volt, hiszen a felső ági 16-ból ennyien kerültek a kieséses szakaszba (az alsó ág győztese csatlakozott még).
Itt persze még keményebb ellenfelek jöttek, elsőre rögtön a régi ismerős Levine csapat (Meckwellék, Helness–Helgemo…), itt a 16 partiban nem volt 2 számjegyű írás(!), 8 után 12–0 ide, 16 után 15–12 oda volt az eredmény, tehát a kis vereséggel maradtak a legjobbak közt.

A 11. kanyar az angol Orca csapatot hozta, Cope és Crouch gyakori válogatott, Tony Forrestert (a borítófotón) nem kell talán bemutatni, de megpróbáljuk. Sokszoros válogatott és szakíró, közel 25 évig volt rovata az angol Telegraph újságokban, 9 könyve jelent meg a 90-es években. Angol bajnoki címeit összeszámolni is nehéz, legnagyobb nemzetközi sikerei közt egy 1987-es ezüst- és egy 1991-es aranyérem mellett egy ezüstérem a csapat Európa-bajnokságról 2014-ből – ennek érdekessége, hogy eredetileg harmadikok lettek, később Izraelt megfosztották a címétől (a hírhedt Fisher–Schwartz páros csalása miatt). Előttük végzett Monaco is, ahol pedig Fantoni–Nunes játszott fontos szerepet… Velük végül megosztva kapták az ezüstöt, hivatalosan nincs Európa-bajnok ebből az évből (a hivatalos, utólagos tabella).

Nos, az angolok nagyon belekezdtek, hiszen 8 után 29–0-ra vezettek, a mieink azonban nem adták fel (miért is tették volna?), és 34–6-tal vágtak vissza, ezzel 1 pontos vereséget szenvedtek.

Ezen a szép szlemen írtunk 13-at:

Míg az angol 3 pikk felüllicit többféle erős lapot tartalmazhatott, az 5 treff licitről nem derült ki, hogy csak önálló treff, vagy treff és kőr szín is, így kimaradt a szlem, míg a kényszerítő 4 treff közbeszólással Kemény be tudta egyből mutatni mindkét színét, Szabó Csaba persze mondott 5 kőrt, így bemondták a jó szlemet.

Az utolsó kanyart a hetedik helyről kezdték, és bár egy kis győzelem is valószínűleg elég lett volna, A svéd-amerikai-dél-afrikai Fredin erősebbnek bizonyult, és ők jutottak a rájátszásba, a magyar egység számára véget ért a verseny.

A negyeddöntőkben szoros, bár nem körömrágós meccseken többnyire az esélyesebbek jutottak tovább, talán egy kevésbé ismert francia vegyescsapat (velük a másik eheti versenyen is találkozhattunk, lásd lejjebb) győzelme a Donner felett (Grue-Moss és két Rimstedt hölgy a szponzor mellett) okozott meglepetést, míg a két korábbi ellenfél csatájában a Levine 75 ponttal verte a Fredint.

Az elődöntőkben az említett angolokat korábban kiverő Compton (Dwyer–Bathurst a legismertebb nevek) ezúttal a franciáknak sem kegyelmezett, míg az óriások csatáját a már szintén említett Levine nyerte az all-star Gupta (Gupta–Zia, Müller–De Wijs, Bilde–Madala) ellen.

Ezen a meccsen 3 menet után még egyenlő volt az állás, az utolsó 8-asban ez a parti döntött:

Minden asztalon 1 pikk–4 pikk volt a licit, Meckstroth azonban Kelet lapjával kontrázott az 1 pikkre, így Rodwell megtalálta a jó 5 kőr mentést, ami csak egyet bukik, Madala talán félreértette a treff királyra partnere tízes tevését, és elhívott a pikk ász-dáma alól, így még teljesült is a mentés! Az így szerzett 16 pont jól jött, mivel összesen 14-gyel nyertek.

A döntő kevésbé volt izgalmas, Meckstrothék magabiztosan, több mint 50 ponttal nyertek.

Egy szép szlemparti innen is, ami nagyon feküdt a precíziósnak:

Egy kőrt elég volt lopni a rövid aduból, és a kárót kellett csak magasítani, amihez maradt pikk átmenet.

A World Bridge Tour folytatódik, március végén kezdődik az újabb Open League, azaz a szokásos egy hónapos verseny, míg április és május elején is lesz rövidített, egy hetes „havi” kupa.

Azonban ha azt hittük, már letarolta a piacot az ALT és az OCBL különböző versenyeivel, talált egy piaci rést egy új rendező csapat: az MMT, azaz Monthly Mixed Teams (havi vegyes csapatverseny). December óta havonta rendeznek csapatversenyt csak vegyespároknak, eddig 10 és 20 közt volt az indulói létszám, sőt, egyszer még párosversenyt is tartottak.

Az e havi verseny ezen a héten zajlott, ezúttal 12 csapat részvételével. Teljes körmérkőzés után a legjobb négy rájátszott a bajnoki címért.

A csütörtöki játéknapon az elődöntők egyik fordulóját játszották, itt került elő ez az izgalmas parti:

A francia házirangadón az egyik csapat fékezett, és 5 pikket teljesített, míg a másik elbukta a szlemet. A másik meccsen viszont mindkét asztal 6 pikkben landolt – a két felvevő, David Gold és Alfredo Versace kitett magáért, ugyanis teljesített!

A partit persze káró indulásra nincs meg, de ez eszébe sem jutott senkinek a KJxx felszerelésből.

Gold ellen végig passzoltak, ezért ő abból indult ki, hogy talán van jobb esély az elsőre látszónál (elimináció, majd két menet káró, hátha KQ volt valakinél, aki most dob-lopot kell hívjon). A treff szín több lehetőséget is kínál elsőre, hiszen valamilyen rövid figura-kilences vagy hosszú QJ kombináció jó lehet a tízes előtt: kicsit hívott a tízeshez! Ha Észak Jxxx/Qxxx-ből kénytelen ütni, magas lesz a treff nyolcas, így két káró eldobható rá. Ha pedig Dél betenné a figuráját, akkor a tízes kikergeti a másikat, és megint csak elesik a kilences, a király-nyolcas pedig biztosít két káró dobást. Aktuálisan Giorgia Botta kicsit tett, így hamar lehetett teríteni.

Versace más megoldást talált, mivel nála Peter Taylor közbeszólt a Jacoby-emelésre (ez mindenképp javasolt – az ellenfelek szinte biztosan nem fognak büntető kontrát adni, tudva nagy fitükről, és fontos licitteret vehetünk el). A kőr indulás után ő kisebb eliminációba fogott, aduzás közben fellopta a két asztali kőrt, és végül a kőr ászt hívta.

A Next gomb segítségével lehet elérni a hétlapos állást. A kőr ászra Észak kőrt tett, a felvevő kárót dobott, de mit dobjon Dél? Ha kárót dob, két menet abban a színben felmagasítja az asztal harmadik lapját, ha pedig (mint aktuálisan) treffet dob, egy lopással magas a szín. Ütésszám nélküli adubeszorítás? Még a nevét sem tudni pontosan, de nagyon szép játék volt! Így a 980-at kihúzták. Micsoda felvevőjáték két világklasszistól – ezért (is) érdemes néha kibicelni.

Az elődöntők nem hoztak további izgalmakat, Az Alpert csapat (Versacéék) végül 33, míg a France Sud 53 ponttal győzött a pénteki elődöntők végén.

A döntőben úgy tűnt, a lendületes francia egység nyerhet, hiszen 16 parti után 22 pontos előnyt szerzett, azonban hátra volt még a második játékrész, ami végül nagyon izgalmasan alakult. 11 parti után a Alpert átvette a vezetést egy 38–8-as menettel, aminek egyik fontos eleme volt ez a felvétel:

Mi a helyes felvevőjáték? A francia játékos, Catherine Mus a káró impasszal kezdte, holott ennek sikere nem biztosítja a teljesítést – így viszont, hogy nem ült, már nem volt esélye (a 3–3 kőr és káró kellett volna, ami a kizárás után nem volt túl valószínű). A pikk szín önmagában elegendő lehet, hiszen ha sikerül belőle négyet ütni, már otthon is vagyunk. Legbiztosabb játék a pikk király, majd kicsi a tízeshez, hiszen utána még (reményeink szerint) mindent ki tudunk próbálni anélkül, hogy egyből kiadnánk kettőt. Mivel azonban jön a dáma, tudjuk a pikkeket magasítani, és már teljesítettünk is.

Nos, a dráma folytatódott, a francia egység 3 parti alatt egy 22–0-val fordított, és úgy tűnt, simán nyer.

Ez a parti hozott is nekik 10 pontot, mivel bellben, a 6-os magasságon is jó a mentés az 5 major ellen – bár nem derült ki, hogy mentésnek vagy teljesítésre licitált-e Dél, végül igaza lett.

A meccsből még hátra volt 2 parti, amiből az elsőben egy picit erőszakos 3 szan elbukott, ahol Versacéék leálltak, de ez az 5 pont kevésnek tűnt, maradt még 9 IMP előny az utolsó partira.

Itt azonban Helene Zucharelli nagyon óvatosan licitált: induló partnerével szemben gyönyörű 18 pontjával még szleminvitet sem adott, pedig azt bizonyára fogadták volna – így kimaradt a terített 6 treff, amit Botta–Grossack bemondott, így utóbbiak 12 pontot szereztek, és végül 3 ponttal övék lett a kupa, gratulálunk!