Mivel a tavalyi balatonföldvári Ecosoft-kupán sikerült elnyernünk a legjobb ifiknek járó díjat – avagy megelőztük a cseheket –, részt vehettünk Richard Mick meghívásából a 2014-es
Langsee Openen
, úgy, hogy az útiköltségen kívül mindent állt a házigazda. A csapat, ha nagy nehezen, de összejött, igaz, csak félig lett ifjúsági. Ugyanis, habár Fischer Andrea még ifi, partnere, Bunth Ági már nem, ahogy nálunk is, Vikor Attila még 25 alatti, de én már kiöregedtem. Ennek ellenére meghívónk nem utasította el igényünket a voucher iránt.
Péntek esti párosversenyen 28 páros indult, a lányok a 14. helyen végeztek, a dunaújvárosi különítmény, a Dömötöri Gyula–Bánhegyi Barna páros a 7., mi az 5. helyen értünk célba.
A csapatversenyen 11 csapat indult, közte a miénk, Golo néven, két nap alatt körmérkőzéssel dőlt el az első hely. Az első napi 8 forduló és egy kimaradás után az 5. helyen kezdtük a vasárnapot, és az aktuális 3., a 9. valamint az első várt ránk. Az első meccsünket 16 IMP-vel nyertük, aminek örültünk, de utána kicsit bánatosak lettünk, hogy a kvázi sereghajtókat „csupán” 10-zel vertük.
_A Golo névre hallgató bajnokcsapat: Bunth Ágnes, Fischer Andrea, Vikor Attila, Bozzai Bence_
Az első meccsen merült fel az alábbi licit-, illetve indítókijátszás-kérdés. Mit licitáljuk Kelet helyén?
Fischer Andrea, látván a partner gyengeségét, a megfontolt 5 kőr mellett döntött, ez végül maga a felvétel lett, de mielőtt még elmondanám, hogy mi lett az eredmény, nézzük meg a másik oldalt, a mi asztalunknál.
Milyen indítókijátszást válasszunk?
A szingli pikk csalogató, hiszen az ellenfélnek talán sikén treffje lesz, ám ha szingli treffje van, akkor lehet, hogy mégis érdemesebb lenne elindulni a treff ásszal, hiszen talán az utolsó esélyünk ütni vele, aztán hogy lesz-e egy ütésünk, vagy sem, az a jövő zenéje. Maradt még a passzív kőr indulás, ami ellen az szól, hogy lehet, hogy a felvevő nagyon hosszú _7-es_ kőrre mondta be a szlemet, és ha az asztalon sikén van, könnyen behajthatjuk a harmadik dámát. A káró? A partner nem licitálta, így az szóba se jött nálam.
Úgyhogy végül is kiválasztottam a treff ászt, hogy megnézem az asztalt, aztán váltok... Nem voltunk felhőtlenül boldogok, amikor kiderült, hogy csak a treff tömi meg a partit.
Mert habár a felvevőnek ül pikkben az impassza, és meg is tudja adni, ha úgy nézzük, háromszor is _pikk nyolcas, pikk bubi, pikk kettes sorrendben_, de miután nálam három adu van, két aduzás és a második pikk impassz után lopok, és akkor ki kell adni a káró királyt. Bezzeg, most nem így történt, hiszen a treff ászom elcsenése után a treff királyra elment a másik minor király, innen pedig már sima a szlem.
Szerencsére a meccset ennek ellenére megnyertük, s a kereszttáblázaton láttuk, hogy következő ellenfelünk a még mindig első helyezett csapat – ekkor már mi is feljöttünk egész szép helyre, de abba senki se gondolt bele, hogy még akár meg is nyerhetjük a versenyt. Igazából már azon járt az eszem, hogy megiszom egy korsó finom sört, de csapattársaim által le lettem tiltva róla, habár Ági megígérte, hogy ha nyerünk, akkor meghív egyre: úgyhogy, egészen nagy motivációval ültem le a fordulóra, és rögtön egy gémben találtam magam.
A treff indulás látszólag ad egy ütést, de valójában nem tudtam nagyon hasznosítani azt. A parti tetszetősnek tűnt 3–2-es aduelosztásra, de amikor már az ászba balról hullott a bubi, kezdtem félni, hirtelen ott találtam magam, hogy kőr folytatásom után az ellenfél lehívott 3 menet magas kőrt, és kiszállt treffel. S ím, eljött a nagy kérdés: hol van a káró dáma?
Sajnos az ellenfél dobásaiból nem derült ki semmi, de abból se, hogy lehívtam a pikk és treff figurákat. Egyedül a csapattársam ajánlata járt az eszembe, meg Cohen Rafi bácsi _számomra már csak másodkézből hallott_ mondása, miszerint: a bubi mögött kell ülnie a dámának. Rafi bácsi ezt még a kézzel osztott partik idején mondta, célozva arra, hogy a keverés után többször alakul ekképpen az elosztás _hiszen az előző partiban vélhetőleg lefedték, ha volt ilyen lehetőség_, mint fordítva. Úgyhogy lehívtam a káró királyt, majd a bubit, és nyertem. A másik asztalon ellenfelünk rossz döntést hozott – talán nem ismerte ezt az axiómát.
S hogy miken múlik ez a játék! Megint beigazolódott, hogy mennyire nem mindegy, milyen sorrendben játsszák le a csapatok a partikat. Mi a fenti partival kezdtünk, s okkal reménykedtünk, hogy a másik asztalon elbukhatják. Ellentétben szegény ellenfeleink harmadik partija a nyolcból egy jó esélyű, de nem feltétlen bemondandó szlem volt, amit elbuktak – később mi is felvettük, mi is elbuktuk, de nálunk az utolsó előtti parti volt, nekünk már nem volt időnk ezen idegeskednünk! Így aztán a lányok bevallása szerint azon az asztalon az ellenfelek kicsit idegesen játszottak a maradék partikban, végül 27 IMP-vel győztük le őket, és ezzel sikerült az egész versenyt megnyerni.
_A képen a győztes csapat névadója, Golo_
