Mit is jelent ez a különböző sportokban. Mindenképpen a „végjátékban” történteket, lehetőleg pozitív eredményt. Két típust tudunk megkülönböztetni, az egyikben az utolsó etap előtt ismert az eredmény _labdajátékok, üldözéses versenyek és bridzsben a barométer típusú verseny_, illetve azokat, ahol csak sejtjük a pillanatnyi helyzetet _egyéni indításos biatlon, sífutás és a hagyományos bridzsverseny_. Utóbbiakban, ha a verseny típusa engedi, érzésre kell élesíteni a játékot vagy „biztonságit” játszani.
Még egy nagyon lényeges különbség a különböző sportok és versenytípusok között. Míg az egyikben a te eredményed kizárólag csak a saját helyezésedet befolyásolja, addig léteznek olyan helyzetek is, ahol a te „esélytelen” eredményed eldöntheti a végeredményt, illetve a helyezéseket _a már továbbjutott csapat a második vonallal kísérletezik az utolsó fordulóban, és így az egyébként kieső jelöltet hozzásegíti a továbbjutáshoz, illetve bridzsben az „az úgy is mindegy” helyezetlen pár hozzáállása eldöntheti az első hely sorsát_.
Részemről soha nem gondoltam, esélytelen helyzetben sem, hogy a végjátékot nem kéne komolyan venni. Először is maximálisan sportszerűtlen a mezőnnyel szemben, valamint az esetleges „brahizás” nagyon tudja rontani a partneri kapcsolatot.
Mielőtt az utóbbi időkből mutatnék néhány „hajrát” egy talányos kérdés az olvasóhoz. Néhány éve a győri párosversenyen az utolsó forduló előtt _négy partit játszottunk cserénként_ az első három helyezett között nem volt két pont különbség, mi vezettünk. Derekasan hajrázott mind a három pár. Az aktuális harmadik emlékeim szerint 75 százalékot, a második 90-et és mi, élen állók 92-t teljesítettünk az utolsó cserében.
Végeredményben az előzetesen a második helyen álló pár nyerte a versenyt és nekünk az ezüst jutott. Nincs hiba, hogyan lehetséges ez? _Megoldás a cikk végén._
Idén januárban engem is elkapott az influenza, ami nem feltétlenül volt negatív hatással a játékomra, úgy látszik, kifizetődő, ha nem „szárnyalok”, csak hozom az átlagot. Az első verseny január végén a Bridzsmaraton volt. _Nem volt szívem lemondani, de ilyen hosszú és nehéz versenyt ilyen állapotban nem szabad vállalni._ Szokatlanul magas százalékkal két pár is büszkélkedhetett az utolsó forduló előtt _57 százalék felett, néhány éve 55 alatt nyertük ezt a versenyt_, ráadásul egymás ellen játszottuk az utolsó két partit.
Az elsőben hosszas gondolkodás után elpasszoltam a 6 kőrt és nem mondtam 6 szant Keletként.
A másodikban nagyon nem voltam magamnál, amit a többiek sem hittek el, de ez rajtam nem segített. Szilágyi László partneremmel precíziós treff jellegű rendszert játszunk, és már az indulásnál áthágtam a szabályokat.
Vikor Dani Északon érezte, hogy ez nem lesz jó nekik, és 3 szant mondott. Ezt nekem meg kellett volna kontráznom, elbuktatni és felírni a topot kétszázzal, de mindenki passzolt. Ráadásul nem kis kőrrel, hanem káróval indultam – ötös, dáma ász. A felvevő most treffet játszott, a másodikat elvettem, és végleg megtömtem a felvételt kis pikk hívásával. Dani látta, hogy nincs több káróm, de az indulás után nem lehetett nálam az összes magas figura, és nem szeretett volna egynél többet bukni, ami a három káró egyenlőnél jobb eredmény. A treffek lejátszása után ezért az asztalon egy kőrt, két kárót és pikkeket tartott és kőrt hívott. Én úgy láttam, hogy az asztalon egy kőr, egy káró és a magas pikkek vannak, azaz nem lehet buktatni a felvételt a kőr ász, kőr király, pikk ász, kis pikkhívással, ezért még egyszer megtömtem a felvételt kis kőr hívásával _hátha valamit rosszul láttam!_. A kabaréba illő történet vége, hogy elvesztettük a versenyt.
Három nap múlva volt az MP-bajnokság utolsó fordulója, itt az induló kilencedik helyről az ötödikre jöttünk fel, nehéz lett volna ebből többet kihozni. _Akármilyen hihetetlen, de amióta Szilágyi Lászlóval partnerként együtt játszunk az utóbbi hét évben ez az eredmény jócskán átlagunk alatti volt._
A 2015. évi szenior párosbajnokságot Marjai Gyurival játszottam párban. Nem igazán ment a játék, a közepesebb eredményt elérő párok ellen szenvedtünk, ha kaptunk is ajándékot, nem fogadtuk el. Szerencsénkre éppen az élen állók ellen sikerült magasan átlagon felülit írni a második fordulóban eljutva az utolsó fordulóig, ahol a versenyben vezető Szabados–Kuttner pár ellen játszottunk. Két topszkórnyival vezettek előttünk _három partit játszottunk cserénként_.
Persze a 4 káró helyett lehetett volna passzolni, de akkor tuti, hogy a kőr dáma is Nyugatnál lett volna! Ez kettőt bukott 25–75 százalék.
A következő leosztásban a 3 pikk a lopás miatt bukik, a 4 kőr a két rosszul ülő király miatt kettőt! Mi is 4 kőrt játszottunk volna, most szerencsés volt a gyengébbik vonalon ülni 0–100 százalék.
Az utolsó leosztás Csepeli Miklós örök érvényű mondását juttatja eszembe, miszerint jó licittel és jó játékkal is lehet rosszat írni, de rossz licittel és rossz játékkal is lehet jót írni.
Az 1 szan vagy 2 káró Északon kettőt bukik, esetleg kontrával. Nehéz megtalálni a 2 pikk felvételt. Látszólag normális felvételt játszunk mindkét fél számára. Indulás kis káró. Látva, hogy van 4 treff ütésem és kiáll 4 pikk, a káró ász és valószínűleg két kőr, gyorsan visszahívtam a kárót és boldog voltam a hét ütéssel. A diagramból kiderült, hogy nyolcat kellett volna ütnöm, mert a pikk blokkol és dubló király, dáma van az ász mögött kőrből. Mint kiderült, mindenhol Észak játszott 1 szant, vélhetően a passz–passz– 1 káró–passz–1 kőr–kontra–1 szan licit után. Kelet három helyen is a pikk dámával indult, ami után vagy megtömték a felvételt, vagy egyet bukott. Mindenesetre 0–100 százalék lett az eredmény, és megnyertük a versenyt.
Hm, a remény hal meg utoljára!
Visszatérve az elején feltett kérdésre. Az utolsó forduló többi asztalának az eredménye befolyásolhatja 1–2 ponttal partinként a korábbi eredményeinket. Azonos eredmény 1 ponttal, ha a rivális és a mi eredményünk közé írnak, 2 ponttal. Ez történt Győrben számunkra kedvezőtlen előjellel.
