Vasárnap kezdetét vette a marokkói Marrákesben a bridzs legfontosabb, legnagyobb presztízsű versenye, a csapatvilágbajnokság. Ide csak a kontinensek legjobbjai jutnak el, Európából az első nyolc csapat például, így idén sajnos nem drukkolhatunk magyar egységnek. Tavaly, a 2021-ről a vírus miatt elhalasztott tornán két magyar együttes is volt, a nyílt csapat parádés játékkal negyedik helyen nyolc közé jutott, ahol nagy csatában kikapott az egyik amerikai csapattól, míg a női csapat is helyenként jól játszott, de lemaradt a továbbjutásról.
Négy formátumban rendezik a versenyt, egyenként 24 csapattal, ezek közül a legnagyobb a Bermuda-kupa, mely a nyílt (azaz bárki nevezhető) csapatoknak írtak ki már 46. alkalommal, míg a Velence-kupa (nők), d’Orsi-kupa (szeniorok) és a Vuhan-kupa (vegyes csapatok) mind sokkal újabb ennél. Mindegyik versenyen az USA két csapatot indíthatott, övék messze a legnagyobb taglétszámú szövetség a világon, így egyenként 23 ország szerezhetett jogot.
A formátum teljes körmérkőzéses alapszakaszból (8 nap alatt, napi 3x16 leosztásban, kivéve az utolsó napi két meccset), és legjobb 8 számára egyenes kieséses szakaszból áll, ahol majd kétnapos mérkőzéseken döntik el a továbbjutók, illetve a végén a győztes sorsát. Az egyenes kieséses szakaszban már LoveBridge-en licitálnak majd.
Kétnaponta jelentkezünk beszámolóval az eredményekről, a fő fókuszban a Bermuda-kupával, de időnként pár szót a többi versenyszámról is ejtünk majd.
Itt lehet követni az eredményeket.
A nyílt versenyen a szokásos csapatok (európai, ill. amerikai) a favoritok, bár mindenhol kicsit változott az összeállítás. Nézzük ezúttal az európai csapatokat.
A Pierre Zimmermann által vezényelt címvédő Svájc két helyen is változtatott, a kapitány maga mellé a korábbi lengyel Nowosadzkit, míg Klukowski partnerének a szintén lengyel színekben világbajnok Kalitát vette be a korábban szerződtetett hollandok, Brink és Drijver mellé.
Az olaszoknál a fiatalítás jegyében a Manno–Di Franco és a Donati–Percario párokkal, szinte junior csapattal állnak fel, a rutint a harmadik pár, a Versace–Sementa jelenti.
A hollandok is továbbra is ütőképesek, míg a lengyelektől többet „rabolt” Svájc, így az idei csapatuk inkább fekete ló (bár jól kezdtek). Izrael is mindig erős, Alon Birmant például mi is jól ismerjük, míg a nagy meglepetésre kijutott belga (a Pulába is gyakran ellátogató Steve de Roos és Steven De Donder ezúttal nem egy párban játszik) és ír csapat (Hanlon–McGann például régóta ismert erős párjuk) rutinja ismert, kérdés, mennyire bírják majd a hosszú versenyt. Norvégia természetesen továbbra is nagyon erős, Helgemo visszatért, és Brogeland sem csak a csalók elkapásáról híres.
A női csapatok közt szintén az európaiakkal kezdhetünk, bár itt kevésbé ismerjük az erőviszonyokat. Ami biztos, hogy a címvédő svédek, és a legutóbbi ezüstérmes törökök biztosan az esélyesek közt vannak (utóbbiaknál az egyik legjobb játékos, szintén régi barátunk, Dilek Yavas egy sajnálatos váratlan családi haláleset miatt nem tud részt venni, de engedélyt kaptak az utolsó pillanatos cserére), míg az izraeliek, a lengyelek, a dánok és a franciák is könnyen odaérhetnek, talán a németek lógnak ki kissé a sorból.
A vegyes csapatoknál jelentősen nőtt az érdeklődés, szinte már a második legnépszerűbb formátum lett ez, de ez még csak a harmadik Vuhan-kupa. Talán a nők mellett itt a legnagyobb az oroszok által hagyott űr, de a címvédő franciák a Cronier házaspár vezetésével mindig jók, míg kicsit drukkolhatunk szomszédunknak, a románoknak, akik csak a Covid miatt estek ki épp az előbb említett csapattól a negyeddöntőben, náluk ezúttal is szerepel a csapat húzópárja, a Mihai házaspár.
Nyilván erősek a legutóbb bronzérmes olaszok a csapatszponzor Irene Baroni vezetésével, míg a németek (Von Arnimmal), a dánok, a többek közt Barekettel és Barellel felálló Izrael, és a szintén igen jó (Labaere házaspár) belgák is odaérhetnek akár.
A szeniorokról még kevesebb az információnk, a Kwieciennel felálló lengyelek az európai favoritok talán (NPC: Pszczola), a dánoknál a Schaltz házaspár már régen is a nyílt csapatot erősítette, Izrael, a belgák és a svédek is jók, bár itt nem annyi a szembetűnő név, csakúgy, mint a hollandoknál és a norvégoknál, de leírni egyiküket sem lehet.
A Bermuda-kupában szoros a csata, az esélyesek jól kezdtek. A belgák borzalmas első napjuk után (16 pont 3 meccsből…) közel jöttek az átlaghoz.
A nőknél az első napon repülőrajtot vettek az egyelőre négyesben játszó törökök, hiszen a megszerezhető 60-ból 56 pontot lőttek, a második nap már kevésbé ment jól, de így is jól állnak. Vezetnek a lengyelek az izraeliek és a franciák előtt, a svédek az ötödikek. Itt az első 5 van 10 ponton belül, de mögöttük egy 16 VP-s luk tátong.
A vegyescsapatoknál általános meglepetésre Tajvan magasan, 16 pont előnnyel vezet, bár a sorsolásuk eddig kedvező volt. Második Kína, harmadik Németország, hatodik a teljesen ismeretlen Kolumbia. A második és a 11. közt csak 6 pont van, szóval sokat fog még ez a sorrend változni.
A szenioroknál Lengyelország, Izrael, Belgium a sorrend, itt az első hét helyen európai ország áll (igaz, itt 9 csapat van az öreg kontinensről egy lemondás miatt). Itt sincsenek nagy különbségek, bár a kilencedik USA2 már 21 pontra van az éllovasoktól.
Nézzünk pár izgalmas partit az első két napról.
Sok Észak–Dél megtalálta a két lapból jó 6 kárót, ami ugyan nincs benne Észak kezéből sem, hiszen treff indulás után kőr lopáson elbukik, de leginkább azok nem teljesítettek, akiknél Dél lett a felvevő, és a lightner kontra („partner, indulj valami szokatlannal, jellemzően: van egy sikénem!”) biztos buktatást hozott. Volt olyan felvevő, aki pikk indulásra bukott, mert ezt az asztalon lopta, így nem maradt később közlekedés a kőr impassz után a lopimpasszhoz is, hogy egy treffet eldobjon, a király pedig nem szökött. Sokan lementették 6 pikkel ezt a bell szlemet, ami nem meglepő Kelet lapját látva, ez pedig 300-ból is kijöhet. Volt, aki a 7 kárót is mentette 7 pikkel, 500-ért, és keresett rajta, mivel az 5 káró 620-at írt a túloldalt… A 7 kárósok jártak a legrosszabbul, ezek általában már kontrával buktak, néha kettőt is.
Még egy nagyszlem.
Többen elakadtak, és csak 6 kőrig jutottak, látni kellett, hogy a pikk lopás egy plusz ütés. Új-Zéland a kisszlemmel szemben nagyot mondott ugyan, de a 7 szan nem volt teljesíthető – a 14 leadott pont a szerzett 11 helyett nem volt mindegy… Észak–Dél persze pikkben tudott zavart kelteni, ez megnehezíthette a dolgot.
Az adu minősége nem volt az igazi, de ezúttal 3–2 volt a szín, így mindenki teljesítette a nemes színben a 13 ütést.
Végül pedig egy terített(nek látszó) szlem.
Ahol Dél 2 kőrrel indult, Nyugat tudott kontrázni, és Keletet 18 pontjával, négyes pikkjével nem lehetett lelőni. Ahol azonban 3 kőrrel zártak ki, Nyugat általában passzolt, sok asztalon Kelet 3 szannal nyitott, itt ez maradt a felvétel.
Ahol pedig a 3 kőrre Kelet kontrázott, Nyugatnak még erősítenie kellett, egy egyszerű 4 pikk nem is elég ezzel az indulóerős lappal. És mi a megoldás? Török barátunk, Ozlem Kandolu (az IBBF-en és Pulában is többször megforduló kitűnő női játékos) megmutatta: 4 kőr felüllicitet adott. Ez nyilván a már egyszer passzoló játékostól 4 pikknyi lapot, és szupermaximumot jelentett, amire partnere már be is vágta a 6 pikket.
Persze a két lapból látszik, hogy kell a treff király szökése, de ez jobb, mint 50 százalék a kizárás miatt. A 4–1 adu kissé megnehezíti a játékot, de a 7–1 kőrt úgy sem lehet megúszni (Dél előbb-utóbb ütésbe kerül treffel), tehát akár le is lehet lopni a harmadik kőrt. Az adu minősége jó, lehet magasan lopni.
Két nap múlva a körmérkőzés feléhez fogunk érni, tehát körvonalazódik addigra, hogy kiknek van esélye továbbjutni, és néhány szót szólunk majd az észak-amerikai csapatok játékosairól is.
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
