Egy időben gyakran játszottam az Ecsed utcai klubversenyeken, s hosszabb szünet után az utóbbi hetekben néhányszor ismét arra jártam. Partnerem mostanában Sebes Gábor, a vele való játék pedig kellemes, sőt, néha kifejezetten élvezetes.
Múlt szerdán az egyik partiban ez volt a kiosztás _elforgatva_:
Gábor indult 1 treffel. Észak erősnek ítélte a lapját az 1 szan közbeszóláshoz, ezért kontrázott.
Gábor a káró tízessel indult. Ezt persze ki is lehetett volna hagyni, de ha hetes káróm van, ami könnyen elképzelhető, akkor nem kéne, pláne, ha a treffem szingli. Egy szó, mint száz, a felvevő beütött a káró ásszal, és azonnal adut hívott a kézi bubihoz. Nyugat ütött az ásszal, kárót hívott, s én már hívtam is a harmadik menet kárót. Dél kis pikkel lopott, Gábor fellüllopta a tízessel, és treff ász-treff dámát játszott. Ütött az asztali király.
Most ez volt az állás:
Ekkor a felvevő kis treffet kért az asztalról, s utána már hiába adta meg a szinte száz százalékosan ülő kőr impasszt, bukott egyet. Vagy leaduzni nem tud, vagy az asztal utolsó treffjét nem tudja ellopni. Ha ugyanis most kőr impasszt játszik, s kis aduval treffet lop, én eldobom a maradék kőrömet, s ütő adum marad.
Pedig volt lehetőség a teljesítésre! Ha a treff királlyal való ütés után egyszerűen pikk király-pikket hív, s üt a kézi dámával, vagyis elveszi az aduimat, a partnerem beszorul kőrben és treffben. Egy treffet még eldobhat, de utána... Mindenképpen kőr impassz következik, s ha kőrt dobott, a kőr ász-király, s az utolsó kézi adu a híd az immár magas kőr tízeshez, ha viszont a trefftől vált meg, akkor treff lopás a kézben, s magas az asztal: kőr ász-király és a tizenharmadik treff.