Kezdőoldal

Szerettünk volna nyerni, nagyon. Sajnos, nem úgy alakult, hogy esélyünk legyen… Lássunk pár partit, amin nem múlt – és párat, amin igen. Naponta négy 16-ost játszani nagyon fárasztó. Az ellenfél (Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs) végig négyesben játszott, míg mi öten (Gulyás Dániel–Kotányi Balázs és Szilágyi László váltva Macskásy Gáborral és Talyigás Péterrel), ezért erre nem lehetett panaszunk, azonban kétségtelen, hogy a második napra kissé elfáradtunk, ebben (is) nagyobb rutinja van az ellenfélnek.

A rendszerek: Winklerék erős szanos, egyszerű sztenderdet, Hegedűsék végig 12–14-es szannal ellátott természetes rendszert játszottak, sound kizárásokkal (induláskor és közbeszólásnál egyaránt), míg Szilágyiék hármasa a mester által kreált erős szanos rendszert játszotta, sok kiegészítéssel. Mi Balázzsal a jól bevált precíziósban dolgoztunk természetesen ezúttal is (copyright by Szalay).

Az első 16-os számomra rémálomszerűen indult. Háromszor voltam egymás után gémben felvevő, háromszor buktam is, ezeken sorban 12, 6, 5 pontokat adtunk le. Előbb Winkler nem szólt közbe, így esélyem sem volt kitalálni 2–5–6–0-s elosztását, amikor lopott, az adu KQ (és átmenet) hiányában a 8 aduból az adu ászt hívtam, egyszer nem, odaát a licit talán segített volna, de miután a két kis adu nem lopott be, már tudott a felvevő aduzni. A második partiban két szín kezelése közül az egyiket elég lett volna kitalálni, egyik sem sikerült, míg odaát nem mondták ezt be, végül magasabban landolva többet buktam persze, bár az ütésszám azonos volt. Éreztem, hogy máris nem állunk jól…

Ekkor jött a 7-es parti.

Míg nálunk nem volt licit az ellenvonalon (bellben nem indulunk ilyen béna 12-vel), odaát gyenge szannal jöttek, majd megkontrázták a 4 kőrt, Macskásy pedig szép játékkal teljesített, nálunk más tempójú játék után nem volt Winklernek esélye, 13 pont ide. Talán apróságnak tűnik, de Winklert az is kicsit félrevezette (vagy legalábbis biztonságba ringatta), hogy a treff indulásra partnerem a kicsire nem a 7-est, hanem a bubit tette, amitől 3–2-nek tűnt a szín, míg odaát a 7-es mindenkinek tisztázta a szín helyzetét.

Dumbovich még leadott egy éles büntető kontrát (előbb Jxxx-vel kontrázott büntetőleg a 2-es magasságon, majd a kimenekülést is AJx-vel), ez kisebb sikerrel járt, mert az egy bukásért 1 pontot szereztek, majd partnerem bukott el egy túlélezett gémet, így végül 13 pontos hátránnyal kezdtünk.

A második szett az én megőrülésemmel kezdődött

2. leosztás

Nem elég, hogy úgy éreztem, itt az ideje bell-mansban menteni (persze teljesíteni szerettem volna), hanem még rosszul is játszottam, így a –500-ből –1100 lett, ami azért is fájt, mert a gémjük még benne volt, meg azért is, mert Lacika sem számított a gyenge 2-es kárós ötös pikkjére, így elbukta az ő gémjüket. Ha mindketten jól játszunk, megússzuk 2-ből, így 15 pont volt a kísérletezés ára.

Ezután már csendben csordogált a szett, kisebb írások mindkét irányba, végül azonban megint ők írtak nagyot (15-ös).

Dumbovich Miklósnak nem okozott gondot bell–mansban 2 pikkel indulni, Balázs passzolt, és a 2 kőr indulást sem merte már kinyitni. Ugyan jó ellenjátékkal elbuktattuk a 2 kőrt, odaát azonban Macsek nem a természetesnek tűnő két kis treffjéből indult a 4 pikk ellen, hanem a kőr ásszal, amire már csak három impassznak kellett ülnie ehhez a 19 pontos gémhez… 11 IMP oda.

A második játékrészt így 25 ponttal veszítettük el, összességében 38 pont volt a hátrányunk.

A második félidő elején két, számunkra drágának bizonyuló parti jött.

3. leosztás

Mi nem kerestük a 4–4-es pikket, és elbuktuk a 3 szant (ami csak látnoki játékra teljesíthető: ki kell ejteni a második káró királyt, majd eltalálni a treffet – ez utóbbi már nem nehéz, hiszen el kell zárni a hosszú kőr birtokosát az ütéseitől), míg odaát a 4 pikket nagyban segítő Stayman-kontra után Macsek nem a Balogh-elv szerint indult: dubló dámából kicsivel, arra talán bukhatott volna, a dáma után már nem volt esélye az ellenvonalnak.

A következő partiban pedig a spirál betegedett meg, kimaradt a terített nagyszlem, amit Winklerék simán bemondtak. Ezen a két partin 26 pontot írt az ellenfél.

A többi partiban kisebb írások estek, egy 8 pontos írásunkról érdemes megemlékezni, amit a licitben nyertünk meg.

11. leosztás

Dumbovich Észak lapjával nem indult el harmadik helyen, sem 2, sem 1 kőrrel, és ez hibának bizonyult, Szilágyinak ez automatikus 2 kőr volt, és az ellenfélnek nem volt esélye megtalálni az egyetlen benne levő gémet, az 5 kárót, végül a pluszt választották a 3 kőr kontrában, míg mi magunktól 3 szanig jutottunk, ami kőr indulásra persze bukik, de emlékszünk, Dumbovich passzolt, így Winkler hiába tudta, hogy az asztalon négyes pikk lesz, a várható kézi 4-es kőr miatt a hosszabb színével indult.

Ezek az érdekes felvevő feladatok. A nézők nem értik, miért nem hív már, hiszen káró ász, káró, és lehet teríteni. Azonban látszott, hogy az indulónak viszonylag sok major lapja van (legalább 9), tehát könnyen lehet elöl három ebből a színből, mely esetben a kettős impassz persze az esélyes játék, hiszen fennáll a veszély, hogy kőrre fordulnak, amire még mindig bukunk, ha elöl volt KQx. Ezért az asztalon ütöttem, és megadtam a káró impasszt, remélve, hogy Winklernél nincs figura, vagy ha van, nem találja ki a kőrre váltást. Ha pedig mégis, még mindig lehet 2-2 a káró (arra már nincs közlekedés, hogy még egy impasszt adjunk). Így a technikailag legrosszabb, taktikailag viszont megfelelő játékterv vezetett sikerre. „De hát 2–2 volt a káró, mi tartott ennyi ideig?!”

Az utolsó partiban csak az egyik asztal kapta el bellben levő ellenfelét, így mindkét asztalon ők buktak, és szereztünk 11 pontot, amivel némi levegőhöz jutottunk, bár a szettet 22 ponttal így is elvesztettük, és a hátrányunk már 60 pontra rúgott.

A negyedik játékrészre bevetettük titkos fegyverünket, Talyigás Pétert, és ez máris hatalmas sikerre vezetett.

1. leosztás

Petiék ugyan kimaradtak ebből a nagyon jó szlemből, ezt Szegediék ellenünk bemondtak, de szerencsénk volt: a káró kilences ütéssé nőtt, és a pikk impassz sem ült, 11 ide. A jó játék most a kőr lopás, majd kis pikk az asztalról lett volna, így megmarad a közlekedés az aduzáshoz.

4. leosztás

Szilágyi jó érzékkel általános bellben hitt az ellenfélnek, és lementette a terített szlemjüket, ami kis segítséggel csak egyet bukott, míg nálunk más tempójú licitre nem látszott, hogy biztos a szlem: adu ásszal ki akarna menteni? A 6 kőr „limitemelés” meghozta gyümölcsét, 15 ide.

8. leosztás

Ezt „megdolgoztuk” Balázzsal. A másik asztalon simán meglett a 3 szan, nálunk azonban erősebb volt az ellenjáték. Balázs a treff kettessel indult (11-es szabály!), máris kis zavart keltve a felvevőben. Nem is tette rá a tízest, sőt, a kilences láttán úgy vélte, talán J9 van nálam, tehát miután pikket hívott a dámához és a királyhoz, NEM pikket hívtam vissza, hanem kőrt. Most már látta a felvevő, hogy nyilván azért nem hívom a treffemet, mert nálam a bubi, tehát kitette a dámát… Kotányi Balázs tisztázta a színt, Szegedi Balázs pedig gyanúsan méregette, hogy nem kérem a kárót (ezúttal nem volt benne csavar, de ilyen asztal láttán ki fog őszintén jelezni ebben a színben?).

Kitette a kőr királyt, hogy itt is megszerezze a neki járó ütést, én pedig ártatlanul pikket hívtam, ő pedig megadta a „nyilván ülő” impasszt… Kétszer nem, 11 pont ide.

Az utolsó partiban Talyigásék 300-ért mentették a bell 4 kőrt, azonban Balázsnak teljesítenie kellett volna ezt a felvételt, ami nem sikerült, így +8 helyett –9 IMP lett az eredmény. Az ilyen partik fájnak nagyon az eredmény szempontjából, bár játékáért nem volt hibáztatható.

A negyedet végül 22 ponttal nyertük, így a nem túl drámai –38-cal mehettünk aludni.

Új nap, új remények… Sajnos, már az első szettben kezdtek elszállni.

2. leosztás

Balázs pechesen indult az 5 káró ellen, miután nem licitáltam a fordított emelésre, nem csak a szkórhelyzet miatt, hanem mert az egyik nemes színből bubim, a másikból királyom volt, egyiket sem várnám olyan nagyon 3 szan ellen, míg a treff AQ könnyen lehet, hogy jobb lesz. A másik asztalon licitált 2 kőr nem jutott eszembe, ami viszont fényes sikert hozott, valamint 10 IMP-t.

6. leosztás

A klasszikus Gulyás-kontra segítségével azonnal bemondtuk a gémet, más kérdés, hogy rossz nemest választottam, Winkler pedig nem hibázott, meghívta a buktató pikket, míg odaát más licitre hazaért a „gémbe tolt” felvevő, 10 oda.

8. leosztás

A jobbnak tűnő 5 treffet vállaltam, mert látszott, hogy a 3 szanhoz nem lesz elég anyag (ez bukott is a túloldalon). A partnernek esélyesen 6 kőrje, és 3 treffje lesz, valamint 2-3 pikkje, mely esetben lelopható lesz elég sok káró. A káró dáma nem szökött, és adut is hívtak, ezután pedig sikerült mellényúlnom, ami egy bukás helyett hármat jelentett, ami kontra esetén nagyon nem mindegy… –10.

13. leosztás

Bár húzó lett, egy érdekes motívumra hívhatja fel a figyelmet: ha kevés az átmenet, menjünk biztosra, inkább engedjünk ki egyet a magasítandó színből! Bár lehet, hogy sokaknak ez nyilvánvaló (lehet, hogy hiányos a technikai tudásom, de számomra nem volt az), nekem Unger Karcsi barátom Chicagóból hívta fel rá a figyelmet korábban, és szerencsére a parti közben eszembe is jutott. Ahogy látható, az adu indulás (kiengedve) ugyan megoldja az adu bubi helyzetét, azonban elveszi az esetleges keresztlopás későbbi lehetőségét. A káró király hívást persze kihagyták (ha ütik, van még egy átmenet a kőr magasításhoz), a másodikat vették, és újabb két menet adu következett. Ha a kőr 3–3, vagy ül a treff impassz, akkor még mindig hazaérhetünk, de erre nincs szükség. Eddig csak kettőt adtunk ki, tehát nyugodtan körbe lehet ereszteni egy kőrt, ütni a visszahívást, és felmagasítani az ötödik kőrt. A másik asztalon nem volt egyértelmű, hogy a felvevőnek treff vagy pikk ásza van, ezért nem jött a második adu hívás, hanem treff, ami persze azonnal adta a teljesítést.

A végén még Balázst nem kontrázták meg az 5 kőrben, amit (talán picit óvatlan játékkal) elbukott, míg odaát a kontra mindent elárult, 12 oda.

A szettet végül (egy zsűridöntéssel fűszerezve) 38-cal vesztettük el, amivel azonnal megduplázták az előnyüket Dumbovichék, 76 volt a különbség.

A napi második (összesen hatodik) játékrészt is rosszul kezdtük. Csak azt az egy gémet nem mondtuk be (11+11 pontból 3 szan…), ami benne volt, a továbbiakat elbuktuk, így egyre nőtt a hátrány.

6. leosztás

Zsűriszempontból a nap legvitatottabb partija ez volt. A mi asztalunknál a normális 5 treff kontra –1 történt, odaát azonban a 2 treff – 4szan licitre más felvilágosítást adtak a két oldalon, így nyilván nem maradhatott helyben az 5 káró –5 (akinek minorokat mondtak, próbált felüllicitet adni, sikertelenül, hiszen odaát a 4 szan bármely két szín lehetett). Azonban mivel NEM az adott rossz felvilágosítást, akinek az oldalán a partner 5 kárójára licitálni kellett, nem lehetett egyszerűen azt ítélni, hogy mondja be a jobbik majorját, azaz 5 pikk egyenlőt, hanem a zsűrinek neki kellett állnia kitalálni, mit csinált volna az, aki nem tudott volna felüllicitet adni… Elég fura, igaz? A végeredmény a számunkra döbbenetes –5 IMP lett… Ez valóban jobb, mint az asztalnál elért –12, de hát mégse mi hibáztunk, mégis ez volt a „várható” eredmény? Ezek az új szabályok nem valami jók.

A szett vége felé még beerőltettünk negyed órás licittel egy szlemet, ami nagyon barátságtalanul feküdt, és el is bukott, az így leadott 13 ponttal együtt végül 25 ponttal vesztettük el a menetet, és ezzel a különbség 101 pont lett.

Az ebédszünetben megvitattuk a feladás lehetőségét, azonban a nézők és magunk miatt is úgy döntöttünk, végigjátsszuk a meccset – végül is milyen gyakran van az embernek esélye ilyen erős ellenfelek ellen játszani ilyen hosszú összecsapást?

A hetedik szett a szlemeké volt.

Az első 4 parti máris sok vért tartalmazott. Míg Macskásyék egy rossz szlemet buktak és egy töredéket engedtek hazaérni, ahol mi a gémben buktunk egy csomót, addig egy jó töredék-összeírással és egy pontos nagyszlemmel kontráztunk, 21–17 volt ez a négyes oda.

3. leosztás

A nagyszlem elég érdekes, hogyan kell játszani a 7 kárót az obligát adu indulásra?

Bár simának tűnik, hogy három kis treffet kézben lopjunk, kőrrel közlekedve, és végül pikk lopással lejutva kiaduzni, ehhez kell mindkét piros szín 3–2 elosztása, ami kb. 68x68 százalék, tehát 46 körül van, az egyszerű lopimpassz pikkben viszont 50 százalék, tehát Balázs játszott jól, hozzátéve, hogy ez még picit javul azzal, hogy beeshet a hátsó dubló király is, tehát úgy 5-6 százalékkal ez a jobb játék.

Két kihúzott szlem következett, egyik sem volt gyerekjáték – sőt, az egyikben a kontrázott 6 pikkből (ami lopáson bukik) ki kellett mennie az ellenfélnek 6 szanba.

Újabb szlemkísérlet, ami csúfos véget ért, 13 oda, majd váratlanul hibázott Winkler egy 1 szan kontra ellenjátékában – mentségére szóljon, hogy nem jött ki neki, hogy csak 10 ponttal indultam mans-bellben gyenge szannal…

10. leosztás

És jött egy újabb szlem.

Mindkét asztal megtalálta ezt az egész jó kisszlemet, azonban Hegedűs Gál talán nem figyelte a kőr kis lapokat, vagy más tervei voltak, de elbukta a partit, míg nekem könnyű dolgom volt, miután Dumbovich a legkisebb treffel indult, és már csak magasítani kellett a színt. A végén pedig az adu négyes elvette a nála levő 3-ast…

A nagy adok-kapok végre 49–45 lett, ezzel visszatértünk 100 alá, 97 volt a különbség ekkor.

Az utolsó játékrész már többnyire hibákról szólt, mi hibáztunk, ők pedig kihasználták.

Bár Talyigásék bemondtak egy jó szlemet, az aprókon többet írtak, míg mansgémen írtunk, addig mans szlem bukáson többet vesztettünk, és a felvevőjáték is nekik ment jobban.

7. leosztás

Dumbovich a pikk bubit hívta, amit Balázs nem fedett, de így is eltalálta a színt, és szürt csinált. Szilágyi szintén a bubit hívta, de neki befedték, visszafelé nem adott impasszt, hátha treffre el tudja dobni a rossz kárót, Hegedűs azonban belopott, és a klasszikus káró bubi hívással buktatott.

Én a végén még beletömtem egy 3 szant, ami a másik kézből fonalasan bukott (még később is elég lett volna fordulni), a végén még Winklerék megmutatták, miért is ők nyertek: két nehéz 5 minort mondtak be és csináltak meg (bár az egyiket a mieink is), valamint a végén még bellben elblöffölték egy mans 3 szanunkat, és sok tömő hívásom miatt csak egyet buktak.

Az utolsó szettet így 41-gyel nyerték, és megérdemelten győztek még ilyen arányban is.

A meccs jelentős részében érződött, hogy Dumbovich Miklós és Winkler Gábor nem véletlenül a magyar bridzs különböző korszakainak meghatározó klasszisa/zsenije, bizony nemzetközi összehasonlításban is a legjobbak közé tartoznak, míg Szegedi Balázs és Hegedűs Gál talán picit több hibával ugyan, de remekül egészítette ki őket. Ha hibátlanul játszunk, talán lett volna esélyünk egy szoros meccsre, ettől azonban távol voltunk. Ezúton köszönöm csapatomnak a helytállást, és a megalkuvást nem ismerő küzdelmet. Ezúttal érvényes volt minden idők legbénább sportújságírói frázisa: nem adtuk fel!

Köszönjük a meccset, és drukkolunk a magyar csapat jó szerepléséért júniusban az Eb-n Belgiumban!