Hétfőn megkezdődött a szokásos, két éventénti csapat Európa-bajnokság Herningben, Dániában. Ez nem nyílt verseny, itt országonként és versenyszámonként csak egy egység indulhat. Idén a magas költségek miatt csak három együttest indítottunk, a nyílt csapat (Argay Zsolt–Kemény Márk, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs, Winkler Gábor–Zábrádi Benjámin) mellett a vegyes versenyszámban (Fischer Brigitta–Szabó Csaba, Mezei Katalin–Honti László, Lajos Hanka–Hodosi Péter) és a nők között (Csipka Szilvia, Hegedüs Orsolya–Hegedűs Júlia, Tichy Eszter–Zalai Ágnes) lesz magyar csapat.
Az esemény 11 napos, de ez csak a nyílt kategória hossza, hiszen itt indít 30 ország együttest, a többi csapat egy hétig küzd, a vegyesben 23-an, a nőknél 22-en szerepelnek. Az első napokban női és szenior páros Eb-t is tartanak, bár erre igen gyér az érdeklődés, itt nincs magyar induló.
A magyar nyílt csapat nagy fiatalításon esett, esik át, a három, már rutinosnak számító, és már sok sikert megélt játékos mellett három ifikorú tagja van a válogatottnak, tőlük nagy sikert nem várhatunk első világversenyükön, de bízunk a tisztes helytállásban – és persze nem bánjuk, ha meglepnek minket.
A vegyes csapatunk erejét nehéz megbecsülni a nemzetközi mezőnyben, de ha jó formát mutat mindhárom pár, akár pozitív meglepetést okozhatnak, de az ő reális céljuk is inkább a középmezőny lehet, hasonló a helyzet a nőknél, itt is szerepel egy-egy újgenerációs játékos.
Minden számban megszokott a lebonyolítás, nincs KO-fázis, hanem teljes körmérkőzésen döntik el a végső sorrendet. A meccsek 16 leosztásosak, ezért általában napi néha 2, általában 3 összecsapást kell játszani, és akad majd négyfordulós játéknap is vegyesben és a nőknél. A cél minden számban a legjobb nyolcba jutni, hiszen az ezeken a helyeken végzők indulhatnak a jövő évi világbajnokságon.
Az első, hétfői játéknapon csak két fordulót rendeztek, amelyeken Magyarország egy szép győzelemmel és egy nagy arányú vereséggel rajtolt két rangadón.
1. forduló, Magyarország–Izrael 13,04–6,96 (50–39)
Egy szép bell gémmel vezetést szerzett a csapat, de sajnos a Timbuktu konvenció az ellenfél erős treffje ellen bajt okozott, mivel még mansban is sokkal többet buktunk, mint a bell gém értéke – más kérdés, hogy odaát nem volt esélyünk bemondani ezt, így 14 pontot keresett Izrael. Egy-egy éles gémmel (ami a másik asztalon fel sem merült) mindkét csapat nagyot írt, és két partival a vége előtt hátrányban voltunk. Ekkor azonban az ellenfél lépett aknára, azaz bukott nagyot kontrázva (a már kipasszolt 1 szanban nem lett volna 1100-nyi szür…), így 14-et írtunk, és egyenlítettünk.
Az utolsó partiban pedig megszereztük a győzelmet:
A mezőny nagyobbik része elbukta ezt a 4 pikket, de szerencsére Zamir nem akart kárót lopni, így szürrel teljesítettünk.
A másik asztalon buktattunk. Érdekes a káró szín az ellenjátékban: ha Kelet technikai okokból (nem akarja, hogy kicsit tegyen a felvevő – figyelem, ez nem suit preference, azaz hívásirányító kártya!) az ász után a dámát hívja, fura helyzet áll elő. Ha felvevő fed, a királyt lopják, és már nem lehet teljesíteni, de persze lehet kicsit is tenni – hiszen ez már a kilencedik ütés, és minor beszorítással elvihető a tizedik is. Igaz, ha Nyugat éber, nem dob az ütő káró dámára, hanem ellopja, hogy treffet hívjon, ami szétvágja a beszorítást. Nem tudni, más asztalokon teljesült-e így a felvétel, de ha Kelet közbeszólt vagy kontrázott, akkor bizony ez nem kizárt.
Az első forduló hasonló rangadója volt a norvég–dán, amelyen Helgemóék 17 ponttal nyertek, míg a legutóbbi vb-n is járt csapatok összecsapása döntetlen lett, a belgák és az olaszok megosztoztak a pontokon.
2. forduló, Dánia–Magyarország 18,97–1,03 (50–2)
Sajnos, a szomszédok felpaprikázták a hazaiakat, akik rajtunk álltak bosszút, és szinte az összes pontot elvitték. Sok apró partin kerestek, de ezek közül többet mi rontottunk el, például amikor teljesült 5 kiálló fejütéssel egy 4 pikk, miközben ők buktak 200-at odaát, tehát a –6 lehetett volna +7, valamint a dánok kihagytak egy jó 4 pikket, de a mieink nem tudtak belépni a túloldalon, és hagyták a 2 kárót teljesülni – ez is –7 lett +10 helyett.
Persze a megközelítés is más volt. A 14 pont az egyik asztalon gyenge szan volt, így ők kimaradtak az impasszos, de bukós 4 kőrből, míg a mieink elindultak erős 1 szannal, és a 10 pontos lap persze gémet mondott, tehát nem volt szerencsénk sem.
A második fordulóban is rendeztek rangadókat, ezek közül is kiemelkedett a norvég–svájci összecsapás.
Itt játszott olyan természetességgel Helgemo egy gémet, hogy elámultak a nézők.
A másik asztalon már a 2 szan is elbukott, hogyan lett meg a 3?
Kis káró indulást kapott, a bubit ütötte a királlyal. Helgemo ekképpen gondolkodhatott: Észak 1 pikkel szólt közbe, mégis káróval indult, ebből is lehet neki négy. Ha szingli kőr ásza van, még lehet a treff 3–3 is. Hívott hát egy kőrt, de amikor ütött az asztalon kőr dámával, már látta, a sima treff impassz nem megoldás, hiszen nem lehet jól elosztva a szín, az egyetlen esély az eső treff dáma! Amikor beejtette a dámát, a kőr ász kiejtése már nem volt nehéz: szép 12 IMP-t szerzett csapatának, ezzel pedig legyőzték a világbajnok Svájcot 29–10-re.
A mezőnyt két könnyű meccsen szerzett 37 VP-vel Hollandia vezeti, őket az angolok és franciák követik 33-33 ponttal, Norvégia 29-cel negyedik.
A magyar csapat 14 pontjával 22. helyen áll, de szerencsére még nagyon sok forduló van hátra.
Kedden a mindig veszélyes svédekkel kezdünk (bár kitűnő kvalitásaik vannak, az elmúlt években nem sikerültek jól a világversenyeik, 20 IMP-vel kaptunk ki tőlük), majd jönnek a dobogóesélyes olaszok, mondjuk ellenük rendszerint jól szokott menni. A harmadik meccsen a nem túl acélos skótok ellen kötelező a győzelem (ismerős…).
A mérkőzések 10:00, 13:15 és 16:00-kor kezdődnek, a BBO-n négy mérkőzés látható, a liciteket pedig a LoveBridge rendszer rögzíti, illetve új fejlesztésüknek köszönhetően fordulónként egy meccset teljes egészében közvetítenek.
Hajrá, fiúk!