A piliscsabai egyetem és a piliscsabai verseny eredeti helyszínnek gondolt egykori Zakeus éttermet üzemeltető kft. felhős viszonyára az idei év is példát szolgáltatott. Kerényi István főszervezőnek az idén is új helyszínt kellett keresnie, ezúttal mindössze két napot kapva a verseny tényleges napjáig. A verseny szerencsére nem maradt el, bár fizikai nehézségek ismét adódtak. Az ezúttal is hatalmas – 75 párt, köztük sok amatőrt számláló – mezőnynek szűkösnek bizonyult a terem, és ennyi asztal is csak úgy fért el, hogy az asztalok kisebb hányada dohányzóasztalka lehetett csak – a hosszabb színek szinte lelógtak az asztalról. Az első fordulót 71 százalékkal nyerő Els Toutenel–Fischer Brigitta pár győzelme, fölénye így is meggyőző volt. No, és a leosztásokra sem lehetett panasz.
2. forduló, 1. leosztás
Kelet jól értékelte pikk támogatását és elosztásos lapját, Dél pedig úgy gondolta, hogy két-két ütést ő is, partnere is fog szállítani.
A kis káró indulást az ász ütötte, és a felvevő a leterülő asztal láttán a magasítható treffre tervezte játékát – az ellen 4–2 kőrje nyilván sok jóval nem kecsegtetett. Dél azonban harciasan a kőr dáma kicsapásával folytatta, és ezzel megváltoztak az esélyek.
A pikk ászba még mindenki adott, tehát a 3–1-es adueloszlás látszott valószínűnek. Már csak egy káró és egy kőr ütemben történő lelopását kellett az asztalon megoldani. Treff következett a kézi dámához és Észak ászához. A várható kőr folytatást a pikk királlyal lopva, aduimpassz, káró-lopás, treff lopás, kiaduzással a parti hazaér. Észak le is hívta a kőr királyt, majd tanácstalanul káróra váltott. Dél még a parti buktatásába élte bele magát, és folytatólagos harciassággal kérte számon a kőr szürkút. Észak csak lassan ocsúdott tanácstalanságából, és ezért hirtelenében azzal védekezett, hogy nem-kontrázott partinál számított volna dubló kőrre, kontránál más ellenjátékot várt volna. Erre már Dél sem tudott mit válaszolni.
Észak–Dél 5 kárója is mindenütt megélt – csak a dubló kőr ászt kellett hozzá Keletnél megtalálni. Egy asztalon Kelet–Nyugat érdekes előmentést alkalmazott: ő maguk próbálkoztak káró felvétellel. Bár csak a hármas magasságon történt mindez – hat bukást szenvedtek el, ami kontra nélkül jobb írás volt, mint az ellenfél 5 kárója.
Gémszving később is adódott.
2. forduló, 20. leosztás
Dél első kontrája tagadta a négyes pikket, és általában a karakteres lapot. Ez segített Északnak a további licitben, kevés Keletnek kellett az 5-ös magasságú liciten elgondolkodnia – de szinte senki nem hagyta ezt a szintet az ellenfélnek. „Mi van, gyáva vagy?” – cukkolta Nyugat Északot a körpassz közben. „Ne viccelj, a partnerem kontrájában való bent maradáshoz is sok bátorság kell” – válaszolt Észak. Így is volt: a káró ász és a pikk király volt csak kiadó.
Az első fordulóból is két partit emelnék ki.
1. forduló, 9. leosztás
Két passz után Dél 3 pikkel indult, most kellene jönnünk. Néhány Nyugat a 3 szannal kísérletezett, ami ellen Észak mindenütt az automatikusnak tekinthető treff indulást választotta – a kilenc ütés húszszázalékos eredményt adott. Volt, ahol Nyugat kontrával kezdett, és Kelet ezt jobb ötlet híján elpasszolta – a három bukásért járó 500 még ennél is rosszabb eredmény lett. Mindössze négyen választottuk a plasztikus 5 kőr licitet. Nyugat a kőr bubit nem tekintette fedőnek, bár hasznos lemenetnek bizonyult a pikk király impasszolásához.
És a végén egy a korrekt versenyszellemet mutató parti.
1. forduló, 19. leosztás
Bárczy Péter a pikk kilencessel támadott, én Délen átütöttem a tízessel, és a felvevő nem sok értemét látta a kihagyásnak. Az asztalra ment a káró ásszal, és kis kőrt hívva nem találta el a bemenetelt, a bubiját a dáma ütötte. Most két magas pikk következett, majd treff kiszállás, amit Péter nem kért. A felvevő kézbe szorulva eltalálta a dubló kőr ászt, kicsit hívott a kezéből. Azaz eltalálta volna, mert már a következő hozzátételen gondolkodva kis treffet adtam az ütéshez. Észak és Nyugat kutatóan nézett egymásra, és a játékban tapasztalt döccenő segített a parti ritmusához való igazodásban – még időben előkerült a kőr ász.
„Nos, mi legyen a treffemmel?” – kérdeztem a felvevőt, a veszprémi Upor Andrást, aki nagyvonalúan továbbot intett: „Tedd csak el.” A treff most már nem került elő, káró király és pikk szürkú következett, egyszer nem. „Nos, a fair play-díjat a hajamra kenhetem” – kommentált a felvevő, ami az eredmény szempontjából kétségtelenül igaz volt, de megörökítésre érdemesnek tartottam.
