A döntőben aztán az amerikaiak sem álltak _ültek…_ meg a pesti ászokkal szemben: tulajdonképpen végig kézben tartva a meccset lett szenior olimpiai bajnok a Dumbovich Miklós–Kovács Mihály, Magyar Péter–Szappanos Géza összeállítású, Bárány György vezette magyar csapat! A verseny itt ért véget, de sorozatunkból még egy rész hátra van. Előbb azért nézzük a finálét…
Döntő: Egyesült Államok
Több mint hetven évet kellett várni arra a pillanatra, hogy a magyar válogatott – még ha szenior kategóriában is – újból az elsőségért mérkőzhessen világversenyen. Ennek a súlyát átérezve vágtunk neki a döntőnek, ráadásul négy évvel ezelőtt a Pekingben rendezett olimpián éppen az amerikai csapat ütött el minket a továbbjutástól.
Közben a kibicek eufórikus állapotba kerültek, senki se gondolt arra, hogy a döntőt el lehetne veszíteni. A kommentátorok között általában Szalay György vitte a szót. Ő már az olimpiát megelőzően is a szeniorokra tett.
Szalay György:
„Tényleg átjött a csapat lendülete. Jó játék, önbizalom és a társak iránti bizalom voltak a csapat jellemzői. Valóban, korábban is jónak ítéltem a magyar szeniorcsapat esélyeit. Mindenképpen lényegesen jobbnak a többi szakágénál! Igaz, itt a döntő előtt, nagy túlzás volt abból kiindulni, hogy az amerikaiakat már Pekingben is majdnem legyőztük. Amerikában a szenior a legnépesebb szakág; döntőbeli ellenfeleink megnyerték a 2012-es válogató versenyt. A 16 csapatos döntőben világsztárokkal teletűzdelt csapatokon léptek túl. A vesztes egységekben Dallasi Ászok is szerepeltek.”
Az ültetési tervünk az volt, hogy Öcsiék játszanak az amerikai élpár, Lev–Landen ellen. Óriási meglepetésünkre az első hatodban az amerikaiak nem játszatták Levéket! A szokásos reggeli betlikhez képest kezelhető hátrányba kerültünk. Persze jobban örültünk volna némi előnynek.
Nézzük, mi történt az első 16-ban.
A legelső leosztásban – nem meglepő módon... – nagy negatív írás született. Az ellenfél jó játékkal teljesített 4 pikket a lapunkból, mi is bemondtuk, de nálunk látszólag „lementették” 5 treffel _benne van a mentés_, rámondtuk az 5 pikket, és egy picit óvatlan játékkal még a gémjüket is túlbuktuk _–14 IMP_. Hozzájárult ehhez az eredményhez a szervezési zűrzavar is, állítólag valami nem stimmelt a BBO állományban – vagy csak az operátor nem jól követte az eseményeket, mindenesetre lett egy kis sürgés-forgás az asztal körül. A következő leosztás sem sikerült fényesen, így 20 IMP mínuszról kezdtük a meccset!
Nem erről álmodtunk, de hamar sikerült megrázni magunkat és felébredni! Kilenc pontot már visszahoztunk, mire jött egy parti, ami nemcsak pontokat hozott, hanem a hangulatunknak is jót tett.
A káró hatos indulást választottam a „normális” pikk indulás helyett, valahogy nem reménykedtem abban, hogy ebben a hézagos színben buktatni lehet, ha meg nem lehet benne buktatni, akkor jobb nem indulni vele. A licitből és a hármas kőrömből látszott, hogy egy béna indulás már nem fér bele ebbe a partiba, és nem voltam vele egyedül, máshol is választották a káró indulást!
Az első ütést Péter vitte a káró bubival, és visszahívta az ötöst. A felvevő ezt kézben vette, és a treff királyt hívta, hogy a treffet szabadítsa. Azonnal ütöttem az ásszal és hívtam a káró tízest. Péter adta a kilencest, ez már nem tetszett a felvevőnek, J95-ből a bubi után a kilencest hívta volna, tehát a dáma nála van. A hármas káróból való indulás, meg a treff elvétele _hogy hagytam kényelmes átmenetet az asztalra_ után „már világos volt”, hogy legalább négyes kőröm van, ezért lemondott a 3–3 kőr esélyéről, és a végállásban két pikk ütéssel akart teljesíteni. Lehívta a treffeket, amikbe pikket és kőrt dobtam. Most már biztos volt benne, hogy 4–4–3–2 az elosztásom, amiből se két pikket, se két kőrt nem dobhatok. Elégedetten hátradőlt, és kőr király _a dámát tettem_, kőr ász, kőrrel kiadta az ütést – biztos volt benne, hogy üt kilencet, hiszen egy pikk figurám biztos lesz, különben a kis pikkekből indulok. Finita la comedia! Nem én ütöttem, hanem a Péter – így a két káró és minden más színből egy ütéssel elbuktattuk a 3 szant, és ezzel a meccset máris kiegyenlítettük.
Az egész versenyen csak a mi asztalunknál bukott el a 3 szan! A felvevő, John Schermer _az Isztambulban rendezett 2004-es olimpiai bajnokcsapatnak volt tagja_ később gratulált, és – számomra hízelgően – az olimpia legjobb ellenjátékát vélte ebben a partiban felfedezni. Szerintem ennek a túlzásnak az lehetett az oka, hogy a szerencsés indulás után sikerült teljesen tévútra vezetnem, és olyan partit bukott el, amit a rendelkezésére álló információk alapján tulajdonképpen a legjobban játszott.
Szalay György:
„Ideje volt, hogy az amerikaiak felfigyeljenek magyar éljátékosokra. Az amerikai bajnokságokon európai nagymesterek serege vesz részt, sokan Kelet-Európából. A magyarok közül azonban leginkább Ottlik Gézát emlegetik. Őt talán jobban értik, értékelik odaát. Már jelzős szerkezetben is láttam nevét: Ottlikian, a különleges játéktechnikai eljárások jellemzője. Cipi bácsi bizonyára elégedett lenne, ha mai honfitársai is befutnának az óceánon túl.”
Néhány langyos partiból rendre az amik jöttek ki jobban, pár IMP-vel elhúztak, de a 13. leosztásban átvettük a vezetést! Általános bellben Péter lementette az ellenfél 4 kőrjét 4 pikkel _ez nem lett volna olcsó_, de rámondták az 5 kőrt, és abban már kontrával buktak egyet.
Nem sokáig vezettünk, már a következő leosztásban 11 pontot visszaírtak egy szerencsétlenül alakult szlempartiban. Péter erőteljes fékezései ellenére az összeemelt színünkben bemondtam a 6 pikket, amit megkontráztak, és egyáltalán nem volt világos, hogy ez hívásirányító kontra, különben Péter kimehetett volna 6 szanba, amiben lett volna 12 ütésünk. A másik asztalon gémet játszottak, tehát 22 IMP volt a tét _+11 helyett –11_.
A második 16-ra az amerikaiak beültették Levéket, viszont kellemes meglepetésünkre nem hozzánk jöttek, tehát a mi elképzelésünknek megfelelően történt az ültetés. 5 IMP hátrányból indultunk, és 34 ponttal nyerve a második 16-ot már 29 ponttal mi vezettünk! No de ne szaladjunk annyira előre.
Megint nem indult jól, hiszen a 17. partiban 6 treffünk volt benne, és az ellenfél játszott 4 pikk kontrát, ami az indulásom után már benne is volt. A lapok és a licit ismertetését mellőzném _erre a partira nem vagyok büszke_, viszont szerencsésen megúsztuk, mert odaát csak 5 treff volt a felvétel, nálunk meg valahogy mégis elbukott a 4 pikk _–8 IMP, de lehetett volna –17 is_.
A 19. partiban „bedugtam a fejemet a hurokba” – bellben a mans ellen Péter 1 káróval indult, és a kontrára nem túl acélos lappal 4 kárót licitáltam. Ez 500 lett volna, de végül mi írtunk 300-at a 4 kőr kontrában _+ 9 IMP_.
A 20. partiban még 5 IMP-t írtak az amcsik, de a következőben megfordult a meccs állása.
A szeniorok mezőnyében egyedül mondták be a fiúk ezt a szlemet, de a nyílt mezőnyben is csak a végső győztes svédek – úgy látszik, csak az nyerhet olimpiát, aki az ilyen szlemeket bemondja. 13 IMP ide, átvettük a vezetést _és többé ki sem engedtük a kezünkből_, ebben a szegmensben az utolsó 12 partit 38–0-ra nyertük!
A 27. partiban mindkét Dél általános mansban passzolt az első helyen, majd a negyedik helyes 1 pikk indulásra kontrázott 2–4–4–3 elosztással, 11 ponttal. Az amcsik nem úszták meg, Péter rekontrázott, majd legközelebb is könyörtelenül kihelyezte Piroskát, nem tömtünk bele ütést, és a felvevő is velünk volt, ezért +800 lett. A másik asztalon Lev is rekontrázott, de utána elmulasztott kontrázni – így gémet játszottak, ami meglett _+8 IMP_.
A fekete leves még hátra volt – a számukra!
Misi jó érzékkel fékezett, egyenletes lapjával és harmatos színével nem akart gém fölé menni. 5 pikket esetleg licitálhatott volna, de az is feleslegesnek tűnt, hiszen Öcsi például KQxx, xxx, x, xxxx vagy Kxxx, xxxx, x, QJxx lapokkal biztos nem passzolt volna a 4 pikkre. A 6 pikk egyébként megélhetett volna, persze csak akkor, ha Nyugat kontrázza a szlemet, és Dél hisz neki! Bármilyen indulásra eltűnik a kárókra az asztali két kőr, majd elmegy két kőr lopás az asztalon és két treff lopás a kézben, marad 3–3–3 adu, amikor kézből kis adu hívás következik, és Nyugat felteszi a kezét.
Nálunk Schwartz forsz indulása és Finkel 2 kárója után a kedvező szkórhelyzetre tekintettel 3 káróval beléptem. Őrültségnek tűnik, de tudtam, hogy Péternek nem nagyon lesz a nemesekből 4–4 sem _azzal esetleg licitált volna_, ezért mertem ezt megkockáztatni. A forszos induló kontrázott, a partnere passzolt – ezután szerettem volna tudni, mi volt a kontra, de Finkel csak annyit mondott: „több mint 40 éve játszom, de ilyen licit még nem fordult elő – de erős lapja van!” Gondoltam...
A játék káró királlyal indult. Sokáig állt a játék, és már álmodozni kezdtem az egy bukásról _haha_, hiszen azt már láttam, hogy a pikk valószínűleg 5–5 és hátha 2–2 a káró! A káró folytatás után már látszott, hogy Délnek nem lesz jó hívása, lehívta a két treffet, majd a kőr ászt, és vége, kétszer nem. Nézegettük kicsit a lapokat, és láttuk a veszélyt: 6 pikk –1 lesz odaát, szerencsére nem így történt _+ 8 IMP_.
A 29 pontos előny megnyugtató volt, hiszen az esti forduló jött!
Az amerikaiak először a verseny alatt taktikai szempontok szerinti ültetést választottak. Levéket a gyengébb pár ellen játszatták, és kimaradt a szponzor is! Nem vált be az a tervük, hogy az erős felállásban a nap végén majd behozzák a hátrányukat, fiaskó lett belőle. Nem gondolták, hogy például Péter az esti fordulókban gyakorlatilag képtelen hibázni és a tét egyébként is megsokszorozza az erejét – és nem számoltak azzal, hogy végig négyen játszva erőnléttel is jobban bírjuk.
Az első hat leosztásban 39 pontot írtunk, az asztalnál közben egyre inkább érezhető volt Lev mentális elgyengülése. Fantasztikus volt azt érezni, hogy „nem bírnak velünk”.
A második partiban Misi 2 treff indulása és az ellenfél 4 pikk közbeszólása után Öcsi 6 szanra vállalkozott, és jó játékkal egyet bukott _ha az egyik hosszú szín húz, megvan a szlem_. Nálunk 1 treff indulás után jött Péter 4 pikkje, ami után 6 treffben landoltak, ami a rossz aduelosztás miatt kettőt bukott, 3 IMP ide. Levnek nem tetszett a dolog, de látva, hogy minden bukik, megnyugodott!
A sötét felhők azonban tovább gyülekeztek a fejük felett. Először 300-ba került nekik _a töredékünk ellen_ Lev harmatos harmadik helyes indulása, majd jött ez a parti:
Misiék szép licittel jutottak a jó felvételbe, Dél licitje zárt pikket és némi külső erőt ígért, Észak lapja meg elég ígéretes ahhoz, hogy elinduljon a szlem felé. Nálunk nem volt ilyen egyértelmű az amerikaiak licitvezetése, ki is maradt a szlem _+13 IMP_. Valahol meg kell említenem a Dumbovich–Kovács pár kiváló szlemstatisztikáját, ami a szeniorok között kimagasló volt, de érdemes lenne a nyílt kategóriával is összevetni a teljesítményüket ilyen téren, ott is a legjobbak között lettek volna vele.
Egy jó részjáték _+5 IMP_ után ez volt az újabb méretes pofon, ami után a bíró számolni kezdett az amerikaiakra:
A mi asztalunknál a kontra után Péter nem kényszerítő 2 kárót licitált, majd az ellenfél bemondott 4 kőrjét 5 treffel mentette, én persze káróra igazítottam. A kontrát Lev gondolkodása, majd a „jobban tenném, ha 5 kőrt mondanék” megjegyzése követte, miközben passzolt.
A kőr indulást Péter ellopta, és a pikk bubit körbeengedte. Ez után pikk a dámához _Lev elmulasztotta a pikk királyát most beletenni, amivel okozott volna egy kis zavart_, majd jött a kegyelemdöfés, a pikk ász! Dél lopott, Péter felüllopta, káró ásszal lement, és pikk hívással újra prés alá helyezte Délt. Akár lop, akár treffeket próbál dobni, az adu királyon kívül nincs ütése. Ha két treffet eldobnak mindketten, akkor treff ász, treff lopás után jön az utolsó pikk, és ugyanaz a helyzet.
Péter licitje és szenzációs felvevőjátéka, meg a másik asztal jó megoldása 13 IMP-t hozott. A másik teremben Öcsinek Levhez hasonlóan nem tetszett az 5 káró kontra, de ő gondolkodás nélkül ki is ment belőle, mivel már a 4 kőr licitjénél elhatározta, hogy bármi történik, még 5 kőrt is mond. Való igaz, a licit is teljesen másképpen alakult: 2 pikk_10–13_–kontra–3 káró–4 kőr–5 káró–kontra–passz–?, tehát Kelet magától mondott 5 kárót a bellben mans ellen, és nem csak kényszerűségből igazított.
A folytatásban egy-egy szlemet írt fel a két csapat _tehát nem nagyon változott az eredmény_, majd a szlemzónában barátságos partik, valamint a meccs állása egy éles nagyszlem bemondására ösztökélte Levet, aminek az elbukása után már több mint 80 ponttal vezettünk.
A végén még valamennyi elment az előnyből, de a döntő első napjának eredménye akkor is 70 IMP volt ide! A leosztásokról az
utolsó napi Bulletin _14. szám_
részletesen tudósított.
A vacsoránál Öcsi felhívta a figyelmünket arra, hogy korai még az ünneplés, mert ha az első 16-ban leadunk 25 pontot _ahogy szoktunk_, mindjárt újból éles lesz a meccs. Meghallgattuk az intelmet, és jólesően megvacsoráztunk. Szesz nem fogyott: ekkor utasítottuk el a házigazdánk által felajánlott borokat!
Eljött az utolsó nap – a végén a himnusszal, pityergéssel.
Az amerikaiak a legjobbjaikat játszatták. Öcsi kifejezett kérésére – hiába a „főnök” nyugalmáért mindent vállalunk – ismét mi játszottunk Levék ellen. Nagy baj nem történt, a szokásos délelőtti formánkat futottuk _–22 IMP, ami az egyeztetésnél még –23 volt_. Megnyugtattam a főnököt, hogy két ponttal jobbak voltunk a vártnál, és a 70 pontos előnyünk miatt még két ilyen –23 IMP-s etapot kibírunk!
A 18. partiban az amerikaiak az 5–2 kőrben mondták be a gémet, Öcsiék meg az 5–4 treffben _–11 IMP_, a 20. partiban egy bemondott gém pedig újabb 10 ponttal hozta közelebb őket.
A következő leosztás mindenhol nagy taktikai küzdelmet, a mi meccsünkön egált hozott:
A mi asztalunknál a multi indulás után volt parányi esély rá, hogy rossz kézből fogják játszani a 7 kőrt _Nyugat kezéből kontrával bukhat_, de nem így alakult. A 7 pikk mentés teljesen egyértelmű: amikor gém alá bukhat a mentés, akkor még az esetleg bukó nagyszlemet is menteni kell.
Misitől tudjuk
, hogy milyen gondolatok jártak a fejében, de a nyílt kategória döntőjében _svéd–lengyel_ a svéd Nyugat megcsinálta azt, amiről a Misi mesélt – először csak 4 kőrt mondott, aztán amikor sorra került, mindig csak „mentett” – elégedett lett volna a 710 vagy 1460 írással is, de végül felírta a 7 kőrt kontrával _2470_. A másik asztalon a lengyelek aktívabban licitáltak, mégis hagyták a 6 pikket _persze hiába mondtak volna rá a 7 kőrt, a svédek nyilván azt is mentették volna_, csúnya veszekedés lett a végén és a lengyelek reményt vesztve játszottak a továbbiakban.
A többi partiban pár pontot visszahoztunk, de az utolsóban egy rossz szlemünk eredménye –10 IMP lett. Az egyeztetésünk békésen zajlott, és nyugodtan vártuk a végkifejletet. Az utolsó két szegmens előtt számtalan ismert játékos, a volt ellenfeleink _főleg az európaiak_ megkerestek minket, és elmondták, mennyire szurkolnak nekünk, ez nagyon jól esett. Annyira hozzászoktunk a délelőtti fordulók gyenge teljesítményéhez, és a délutáni feltámadásainkhoz, hogy igazából nem tartottunk a folytatástól.
Az ötödik 16 leosztásban apróbb adok-kapok zajlott, 14 leosztás után 21–25 volt az állás, tehát 4 IMP-vel jöttek közelebb az amerikaiak. Az utolsó két parti viszont végleg eldöntötte az egész meccset, tehát szurkolóink kérésének eleget téve annyira nem az utolsó partira hagytuk a döntést, hogy már az utolsó szegmensre se hagytunk sok izgalmat.
Misi jó érzékkel elindította lapját, sőt az ellenfél 5 pikkjére rámondta a 6-ot, amit kontrával teljesített! A másik asztalon Chambers passzolt az első helyen, majd Péter 4 pikkjét a sor végén kontrával nyitotta ki. Két bukással 300 nekik, viszont 15 IMP nekünk!
Itt mindkét asztal 4 pikket játszott:
Öcsi treff dáma indulását ütötte azt ász, majd háromszori aduzás után jött az asztalról egy kis treff, Misi szemrebbenés nélkül tette az ötöst és Lev némi gondolkodás után a királyt! Ha 3–2 a treff, most már azt is kell tennie, hiszen ha Észak kiüt és kárót hív, akkor kiadó még egy-két káró, hiszen a kőr ász még kint van.
Nálunk a második helyen nem indultak el, később viszont beléptek a két piros színt _minimum 5–5_ ígérve, ami segített a lapok értékelésében és később a lejátszásban is. Káró indulás után Péter igen gondos játékkal betakarította a tíz ütést. Nyitva hagyott minden ajtót: az adu indulást kézben ütötte, és meghívta a kőrt, amibe elmentek az ásszal, és ha káróval megrövidítik az asztalt, akkor treff király, treffet hívott volna, és a három fejütése mellé üt hét adut, de adut hívtak, ami után fordított, a treff ászt hívta, és most aduban maradt közlekedése a treff magasításhoz _a fekete színek elosztását már tudta_.
Az utolsó szegmens előtt „helyreállt a rend”, megint 71 IMP volt az előnyünk, a szurkolók már ünnepelni szerettek volna – de az amerikaiak nem adták fel!
A szünetben megkeresett minket a világszövetség elnöke, José Damiani úr is. Sok sikert kívánt az utolsó szakaszhoz. Készült is néhány közös fénykép az elnök úrral.
Az örömjáték jött! Az utolsó rapszódia – nem volt mitől tartanunk, de az ördög nem alszik! Az esti fordulóban mi sem szoktunk aludni _csak a reggeliben_, de most még szunyókálhattunk is volna egy kicsit, hiszen nem sok minden történt.
A 17. partiban _ugyanazt a töredéket játszva_ mindkét felvevő kihagyta az indító kijátszást, nálunk folytatták a színt, és meglett a parti, Öcsi viszont arra a színre váltott, amire bukott _+5 IMP_.
A 18. partiban az 5–-4 minorját Lev 1 szannal indította, Misiék nem tudtak közbeavatkozni, így rejtve maradt a pikk találkozásuk. Öcsi kőrrel indult a 3 szanjuk ellen, így Lev szürrel teljesített, míg pikk indulásra bukott volna. Nálunk az 1 káró indulás után az ellenfél közbeavatkozott az árnyékolt erejével, és megtalálták a pikkjüket. Annyira megtalálták, hogy 4 pikkig mentek, és egy-kettő helyett hármat buktak benne, így csak 4 pontot adtunk le.
A 19. leosztás hozta az utolsó nagy írásunkat, 14 IMP került a szkórlapra. Az egyik asztalon meglett a 3 szan, a másikon pikk indulásra hármat bukott az a 6 káró, ami más indulásra meg is lett volna.
Legyen vége már! Mindkét csapat ezt gondolta. Bevallom, először a versenyen fáradtságot kezdtem érezni.
A 20. partiban bemondtak egy rossz szlemet, ami egy indulásra menthetetlenül bukik, más indulásra meg nagyon el kellett találni a játékot, írtak 12 pontot és ezzel el is lőtték puskaporukat. A hátralévő partikban gyakorlatilag semmi sem történt. A vége valódi örömjáték volt, 10 IMP-vel megnyertük az utolsó 16-ot is, és összesen 81 ponttal vertük az Egyesült Államok csapatát az olimpia döntőjében!
Egyesült Államok–Magyarország szenior olimpiai döntő 166–274
_41–36, 13–47, 24–65, 43–21, 25–48, 20–30_
Az ellenfelünk az egyeztetést meg sem várva, elismerő szavakkal gratulált. Külön aláhúzták, hogy végig abban bíztak, hogy egyszer csak elfáradunk, hiszen négyen játszottunk! Nem tudták azt, amit később többször is elmondtam: egy igazi profi _Dumbovich_ és három, régebben felelős döntésekhez szokott vezető alkotta a csapatot! Akkor lettünk volna bajban, ha gyakran ki kellett volna ülni és tétlenül kellett volna nézelődni, szurkolni.
A versenyt befejezve a mosolygós kapitány várt a jól megérdemelt sörökkel! „Még megvárjuk vele a másik párt is” – mondtuk, és ekkor megszólalt a frissen bekapcsolt telefonom, amit épphogy visszakaptam Bárány Gyuri nejétől, Margótól. Áder János gratulált a nem mindennapi sikerhez! Nyilván Andrási Miki keze volt benne, de akkor is nagy megtiszteltetés volt, hogy elsőként a köztársasági elnök gratulált!
Öcsiék is megérkeztek! Boldogságunk határtalan volt. Mindegyikünk kezében telefonnal fogadta az otthoniak és a helyiek gratulációit. Megint hívás: Cziffrusek volt, 1 percig néma csend, majd elcsukló hangon: „Ha kisírtam magam, majd újra hívlak.”
Visszahívtam. Péternek akart gratulálni, de elérhetetlen volt, jöttek az SMS-ek is!
„Fiúk! Percek óta sírok, mint egy kölyök! Semmi értelmes nem jut az eszembe! Nagyon nagyot alkottatok! Óriási az öröm itthon! üdv”
Azonnal válaszoltam: „Az üzenetet elmentettem! Szeretettel ölellek és köszönjük a szurkolást, valamennyiünk nevében!”
„Azt se tudom, most mit írjak, mert már a 8. helyhez is gratuláltam volna, de ez… Ez egyszerűen fantasztikus. Azt gondolom, hogy amióta az eszemet tudom, ez a magyar bridzs legnagyobb sikere!”
„Bocs a sok zaklatásért, de még álmomban is Ti jártok az eszemben.”
Válasz: „Remélem a következőnek Te is részese leszel! Megérdemelnéd!”
„Kösz, hogy a kedvemért nem hagytátok az utolsó partira a döntést, így megkíméltetek az infarktustól! Annyi a különbség, hogy az ellenfél már biztos fáradt volt, mert csupa vénség játszott benne.”
„Gézuka és a többiek! Elképesztően nagy dolgot csináltatok, szívből gratulálok, és nagyon örülök, hogy az álomból valóság lett. Mindenkinek köszönöm! Mikor jöttök haza és hol fogadhat titeket az ünneplő tömeg?”
Azt hiszem, még néhány sör lement, de aztán indulnunk kellett az eredményhirdetésre. Hányszor, de hányszor álmodoztam arról gyerekkoromban az olimpiai díjkiosztókat nézve, a Himnuszt hallgatva és végigbőgve, hogy milyen fantasztikus lenne, ha egyszer…
Az álomból valóság lett és a tiszteletünkre több mint száz ember tapsától kísérve szólítottak minket:
„Bárány György
Dumbovich Miklós
Kovács Mihály
Magyar Péter
Szappanos Géza
Nagy Beatrix as a coach”
Aztán a gratulációk, ölelések, érmek, kupa és a Himnusz… A Himnuszt teli torokból énekeltem, mert féltem, hogy különben elbőgőm magam. Kinéztem … Péter és Misi már hazaért! Öcsi rettenetesen boldog volt! Gyuri meg büszke! Ekkor eltörött a mécses! És egyikünk se szégyellte, hogy elérzékenyültünk.
Mindenkinek köszönöm, aki segített nekünk elérni ezt a sikert! Ezt már nem vehetik el tőlünk!
_folytatása következik_
Előzetes a záró részből _Csepeli Miklós_:
„A Prágai Tavasz forradalmi lendülete kimozdította az embereket a szocializmus hétköznapjaiból, a friss levegőben a remények és ábrándok hangulata váltotta fel a beletörődést és kétségbeesést. Ehhez a légkörhöz jól kapcsolódott a béketábor sportéletében forradalmi újdonságnak számító első ifjúsági bridzs Európa-bajnokság. A háború utáni magyar bridzs életében is fordulat történt, hiszen először ülhetett asztalhoz nemzeti válogatottunk Európa-bajnokságon.”
