A csoportkör utolsó napjai jönnek. Jól áll csapat, egyre biztosabbnak tűnik a továbbjutás, és a hajrához közeledve is reális a csoportelsőség elérése. Néhány Dumbovich-villanás, jó pár nagy győzelem, helytállás a nagy riválisokkal szemben, aztán már jöhet is az egyenes kieséses szakasz. A magyar szeniorcsapat olimpiai győzelmét felidéző
Bridzsélet-
sorozat derekán járunk, következzék az ötödik rész.
Negyedik nap
Élről kezdtük a napot, de nem nagyon bíztunk benne, hogy ott is fejezzük be – mivel ezen a napon a csoportgyőzelemre esélyes Dánia, a Pekingben aranyérmet szerző Japán és a jó erőkből álló Írország várt ránk.
Jó hír volt, az önbizalmunkat erősítette, hogy az első kilenc mérkőzés Butler-értékelése szerint Dumbovichék a harmadik, mi pedig a tizedik helyen álltunk a partinkénti átlagok alapján. Az összes szerzett IMP tekintetében ez még jobb lett volna, hiszen mi az összes leosztást lejátszottuk. Rajtunk kívül egy lengyel _Kowalski–Romanski_ pár és a szerény eredményt elérő Reunion csapatából az egyik pár játszott le addig minden leosztást. Négy játékossal rajtunk kívül csak a másik selejtezőcsoportból a törökök játszották végig a versenyt.
Dánia
Az első meglepetés az asztalnál akkor ért, amikor az ernyő velem azonos oldalán régi ismerősöm, Thomas Berg ült. Már keresett, de, gondolta, legkésőbb a meccsen vagy utána úgyis találkozunk. Thomas felügyeli és ellenőrzi hazájában a bírósági tolmácsolások és fordítások működését és rendszerét, innen az ismeretség. Meglepődött, amikor jeleztem, hogy nyugdíjas vagyok és nem dolgozom tanácsadóként sem. Mosolyogva arra kért, ne verjük meg őket nagyon – én meg arról biztosítottam, hogy szerintem eleve jobbak nálunk, és a hátralévő mérkőzéseiket látva őket tartom a csoportgyőzelem várományosának.
A meccsen nem futottuk a legjobb formánkat, bár méretes hibákat nem követtünk el. A nagyobb vereség elkerülését a másik asztal jó eredményének tudom be – és megint az utolsó partikban jött vissza a meccs. A 31. partiban Dumbovich bemondott és teljesített egy nagyszlemet, ami a szenior kategóriában senkinek sem sikerült rajta kívül.
A parti egyszer már megjelent a Bridzséletben, ezért csak a lényeg: Öcsinek AKTxx volt az aduja, és a licit alapján tudott a négyes támogatásról, valamint arról, hogy szinte minden náluk lesz. Ászt kérdezett, majd szándékosan nem kérdezte meg az adu dámát, és úgy mondott 7-et – ehhez hasonló szituációban ezt már többször megcsinálta a pályafutása alatt. Két eset van ilyenkor, vagy elindulnak aduval, vagy nem, és mindkét eset segít az aduszín felgöngyölésében, tehát a nagyszlem gyakorlati teljesítési esélye bőven a megkívánt százalékos érték felett van.
Ezért nem vergődött az adu dáma utáni érdeklődéssel, és ezért ejtette be a mögötte ülő dubló adu dámát annak ellenére, hogy Kelet, az indító kijátszó licitált egy hosszú színnel. Néhányan bemondták ezt a 7-et, és nyilvánvalóan azért bukták el, mert nem arra utaztak, hogy az indító kijátszás többé-kevésbé elárulja az adu dáma helyzetét. Ezzel a 13 ponttal feljöttünk, és minimális, 16–14 arányú vereséget szenvedtünk, a csoportunkban pedig Új-Zéland ismét az élre állt.
Írország
Ez a meccs se kezdődött jól, a második partiban bellben a mans ellen kellett volna menteni egy gémet, ezt az írek kitalálták, mi nem.
A negyedik partiban egyenlítettünk:
Misi elindította Dél lapját, és treff indulást kapott, a másik asztalon Dél passza után Észak indult 1 szannal, és ő lett a felvevő a 4 kőrben. Adu indulás után nem találta el, hogy melyik fekete színétől váljon meg, és melyikben adjon impasszt: 12 IMP ide.
Ebben a leosztásban ismét különböző kezekből játszotta a két asztal ugyanazt a felvételt.
Misi pikk indulást kapott, és simán teljesített, a mi asztalunknál viszont „fegyelmezetlenül” elindultam első helyen, és a 2 kőr–kontra–4 kőr–5 treff–passz–passz–kontra licitmenet után már nem volt nagy feladat az első négy ütést elvinni. Péter 4 kőr licitje, majd kontrája után adott a káró indulás, és a folytatás is _+300 és +12 IMP_.
Az utolsó partiban írtunk még egy nagyobbat.
Öcsi ellen kis kőr volt az indulás, és a jó káró elmenetelek után _nem próbálkozott a mély impasszal a tízes ellen_ kilenc ütéssel hazaért. Nálunk kis káró indulás volt, amit Péter a tízessel ütött, és már az első ütésben biztosított volt a lépéselőny, hiszen egy káró ütéssel kevesebbről rajtolt a felvevő. Már csak a segítségünkkel alakulhatott volna ki valami neki kedvező végállás, ezt most nem kapta meg.
A 22–8 arányú győzelem nagyon jól esett a dánok elleni fiaskó után. Kicsit helyrerázta a csapatot, javította a hangulatot, amire szükség is volt, hiszen ezután következett az aktuális olimpiai bajnok!
A mérkőzés utáni szünetben a szokásos banánunkat és _kivételesen_ a csokoládénkat fogyasztottuk. Misi, a brumikánk éppen a sarokban aludt, amikor meglepetésre megkeresett minket Új-Zéland kapitánya. Szerette volna megismerni a csapatunkat, mondván az utolsó fordulóban játszunk ellenük, és ő úgy gondolja, hogy a csoportelsőség akkor fog majd eldőlni. Bárány Gyurival összenéztünk, és mindkettőnknek a közismert mondás jutott az eszünkbe: „gőg előzi meg a bukást”. Ezért a rám igazán nem jellemző szerénységgel csak annyit mondtam, várjuk ki a végét, de készséggel bemutattam a kapitányt, partneremet és akitől majd „félniük kell”, Miklóst – Brumit nem, ő még mindig aludt. Túltengő önbizalomból nekem se volt hiányom, de ennek csak „magunk között” adtam hangot, másokhoz nem szaladgáltam vele.
Japán
Ellenünk ugyanaz a pár játszott, mint Pekingben, ott rendkívül lassan és megfontoltan játszottak. Most nem volt szükség arra, hogy intézkedjünk, mert azonnal azzal kezdték – mosolyogva –, hogy ha esetleg időtúllépés lesz, az miattuk fog történni. Ebben meg is egyeztünk – aztán az első partit rögtön
„
el is kapkodták
”
.
Látható, hogy a legegyszerűbb eliminációval teljesíthető a gém. A treff dáma indulás után aduzni kell, majd le kell hívni a minor magasfigurákat, és utána hívni kell egy kőrt.
Egy igencsak megfontoltan játszó olimpiai bajnok nem vette észre ezt az eliminációs helyzetet? De észrevette, és meg is játszotta, csak picit pontatlanul. A fent leírt játék ugyanis csak akkor nyerő, ha Keletnek nincs kettőnél több treffje, ha van, akkor azt el kell venni tőle. Szegény Jamada ezt akarta játszani, és a treff ász ütés után lehívta a királyt is.
Öcsi felismerte azt, hogy Kelet harmadik adu ásza ellen nem működik az elimináció, tehát hívott egy adut, amit megütöttek, és kárót hívtak. Most lehívta a másik káró figurát is, és úgy hívott treffet. Ha Kelet ezt ellopja, akkor már csak a kőr ászt üti meg. Ha nem lopja, akkor meg a második adu lehívása után jöhet a kis kőr, és Kelet hívása szállítja a hiányzó ütést. El lehet rontani a felvevőjátékot úgy is, hogy a treff indulás után aduzás nélkül lehívjuk a két káró figurát, és hívunk egy treffet. Ezt Kelet lopja, és most hiába eliminálódott: ha nem hívja le a pikk ászt, hanem kőrt hív, akkor a pikk ász ütés után a partnere lop egy kőrt. Érdekes lenne tudni, hogy a jó felvevőjáték vagy a hibás ellenjáték miatt teljesült szinte mindenhol ez a 4 pikk _általában treff dáma indulásra_.
A harmadik partiban a másik japán pár is „bemutatkozott” egy rosszul sikerült felvevőjátékkal, így 24 IMP előnnyel indultunk. Később egy elég indokolatlanul bemondott szlemet buktunk _–13 IMP_, ezért nagyon kellett a következő leosztásban szerzett 10 pont.
Mindkét asztal hasonló licitmenet után 3 szant játszott kis kőr indulásra, és az első hét ütés is ugyanúgy zajlott: kőr ász, kőr vissza, a bubit ütötte a dáma és jött a harmadik kőr. Ezután káró király, kis pikk az ászhoz, káró ász, káró dáma. Ebben a pillanatban Kelet beszorult, nincs jó dobása: ha egy fekete lapjától válik meg, akkor abban a színben ütést ad, ha kőrt dob, akkor meg kiadható egy ütés, és úgy lehet meg a parti. Dumbovich ellen ez utóbbi történt, így a pikk kiadásával teljesített. Nálunk a káró dámába treffet dobtam, ezért a felvevő a treff impasszal próbálkozott: egy bukás.
Újra az első helyen vártuk a másnapot, mivel Új-Zéland 25–4-re kikapott a dánoktól. Ekkor még nem sejtették, hogy olyan lejtőre kerültek, aminek az alja a csoport 10. helye lesz.
Ötödik nap
A napot megint az élről kezdtük, de a dánok előző délután szerzett 25 pontja miatt úgy látszott, hogy aligha tudjuk végig megőrizni az első helyünket, mivel nekik Írország, Reunion, Pakisztán és Kenya volt hátra, az utolsó fordulóban pedig kimaradók lesznek. Még én, az örök optimista is, úgy gondoltam, hogy a második hely megszerzésére kell koncentráltunk. Ráadásul az esti fordulóban az Egyesült Államok várt ránk, na de ne szaladjunk előre.
Tajvan
Az első leosztásban 3 szant buktuk kétszer, de 5 pontot szereztünk, mivel Öcsiék kontrával buktattak kettőt.
A harmadik leosztásban Kelet a pikk ásszal indult _szinte mindenütt ez volt az indulás_, és folytatta a pikket _Nyugat a dámát tette_. Öcsi egy pici segítséggel teljesítette a reménytelennek látszó gémet _egyedül az egész mezőnyben_.
Elég zord a helyzet, igaz? Meg lehet próbálkozni ezzel-azzal, de egyik esély sem túl kecsegtető. Megvan a terv?
Dumbovich a licitet és az indító kijátszást értékelve kiszimatolta a lapok fekvését. Kelet nem indult aduval, tehát ez a király nála lesz. A kőr bubinak is ott kell lenni, különben szinte reménytelen a helyzet. Ezért a kőr ászt hívta, és Kelettől jött is a bubi! Most pikk lopás, treff impassz, pikk lopás, treff impassz, adu, és pikk-pakk zsebben van tíz ütés jól ülő treff király esetén.
Ha így lett volna, sokan teljesítenek, de Öcsi tudta, hogy a treff impassz nem jó, mert a kis treffekből azzal indult volna Kelet. Ezért az adu ász után kis adut hívott, Kelet ütött a királlyal, és nem nagyon találhatta el, hogy most a kis pikk a legerősebb, ezért treffet hívott. Most a káró kilences következett, amire Kelet kicsit tett.
Káró király, káró lopás, pikk lopás, káró lopás, adu, és most végállásba kerül Kelet, még egyszer bele kell hívnia a treff villába. Nem nagy kunszt ezt megjátszani, haladó tanfolyamos feladványparti.
Hogy miért nem így játszott Öcsi, miért tett ebbe a káróba kicsit, honnan tudta, hogy Keletnél dubló dáma lesz, ezt kár is lenne megkérdezni tőle, ezt úgy sem lehet eltanulni. Talán azért, mert Keletnek el kellett volna mennie a káró ásszal, ha nála van, hogy elkerülje a végállást. Vagy csak azért, mert ez volt benne a levegőben…
Ezek voltak a lapok, és az sem segített volna, ha Nyugat nem üti meg az ászával a káró kilencest, mert akkor a fent emlegetett végállás könnyen létrejön _pikk lopás, káró lopás, adu, adu_. Ha Kelet fedi a káró kilencest, az más, akkor Nyugat aduhívással elbuktathatta volna még a partit, de ki fedte volna be a kilencest ebben a helyzetben?
Nálunk buktak egyet – a 3 kőrben –, 10 IMP nekünk!
A hetedik leosztásban az egész verseny legnagyobb pontszámát értük el: 19 pontot szereztünk egy látszólag érdektelen partiban. Mi felvettük a 4 kőrt, és a nekünk járó 11 ütést betakarítottuk. A másik asztalon igen zavaros licitmenet 6 kőrnél fejeződött volna be, amit Misi megkontrázott, erre kimentek a sokkal rosszabb 6 pikkbe. Ez is kontrával ment, a felvevő nem éppen lelkesen _mondhatni igencsak ingerülten_ játszott, és ötöt bukott. A mérkőzés végén viszont bemondtak egy nagyszlemet, amiben AKxx–J9xx volt az adujuk, és esett a dubló dáma. Így soványka lett a győzelmünk: 16–14. A dánok meneteltek, és jöttek már a svédek, a lengyelek is a nyakunkra.
Guadeloupe
Reméltük, hogy sikerül ellenük begyűjtenünk elég sok győzelmi pontot, de ez egyáltalán nem bizonyult könnyűnek. Sok említésre méltó jó megoldás nem született, igazi pingpongmeccs alakult ki, 55–40 volt az IMP-forgalom, de a meccs első fele után még 26 ponttal égtünk! A második félidőben elkezdtek minket önteni, de az egyeztetéshez mindkét pár elégedetlenül fogott hozzá. Azt hiszem, ez volt az egyetlen alkalom, amikor mindketten a pocsék kifejezést használtuk a szkórunkra, hagyjuk is a partikat, 18–12 lett a végeredmény.
Az egyetlen jó hír, hogy a többiek nem nagyon tudtak hozni rajtunk. A dánok már 8 ponttal mentek, és Új-Zéland megint csak 4 pontot szerezve már csak az éppen bejutó nyolcadik helyen tanyázott _igaz, ekkor még 10,5 pont előnnyel_.
Egyesült Államok
A nap és talán a selejtező kör számunkra legjobban várt mérkőzése volt, hiszen a pekingi KO-meccsen elszenvedett vereség után itt volt a lehetőség a visszavágásra. Sajnos nem sikerült. Nem baj, majd a döntőben! – mondtam a fiúk rosszallását kiváltva.
Ne szaladjunk előre, hiszen addig történt még egy s más. Ezen a meccsen megint az utolsó leosztásokban jöttek vissza az addig _főleg a mi asztalunknál_ elhullajtott pontok. A 13. leosztásban Misiék bemondtak egy jó szlemet, majd jött a már ismert utolsó parti a káró hetes-kilencessel. Aki nem ismerné, annak annyit, hogy az amerikai felvevő John Schermer játszott 3 szant, és abból a 4–4 káróból kellett volna neki négy ütés, amiből a bubi-kilences hiányzott neki. Hívott egyet, és Öcsitől jött a kilences _amitől már mindkét oldalról elfogható lett a bubi_, és Misitől a hetes _ami így már a kinnlévő legnagyobb káró volt_. Az világos volt, hogy valaki fűzi, de nem találta el, hogy ki – és elbukta a gémet.
A meccs után – talán ennek a partinak a hatására is – Richard Schwartz, az amerikai csapat kimaradó játékosa _szponzora_ megkérdezte az Öcsiéket, játszanának-e a csapatában Amerikában _San Francisco_, a világ legnagyobb szeniorversenyén. És ezt komolyan is gondolta, azóta már lezajlott a verseny, ahol a magyarok nem vallottak szégyent, egy darabig állták a sarat, vitték a csapatot előre, egészen a legjobb négyig. Sajnos a döntőbe jutásért vívott meccsen már nem ment nekik annyira jól, és ezt a csapat nem bírta ki. Az őket legyőző csapatban Hamman, Meckstroth, Stansby neve nem hangzik rosszul, de a többiek se voltak pancserok. Egyébként az olimpiai döntő után John Schermer azzal vigasztalódott, hogy jó szemmel választott csapattársakat magának erre az amerikai versenyre.
Visszatérve az olimpiához, 14–16 lett így a meccs, ezzel a második helyen vártuk az utolsó napot, 40 pont előnnyel a kilencedik előtt. A továbbjutás gyakorlatilag megvolt, és nem kellett még lemondanunk a csoportelsőségről sem, hiszen a riválisok is botlottak.
Hatodik nap
Úgy készültünk, hogy este már elkezdjük a KO-t. Addig két ellenfél várt még ránk:
– Pakisztán, Zia volt partnerével, rendszeres BBO-partneremmel, Masood Mazharral, akinek az volt a kérése, hogy nem ellenem szeretne játszani, hanem ugyanazokkal a lapokkal, amivel én _így Keletre ült le_.
– az új-zélandiak, akik elég keserű szájízzel vágtak neki az utolsó két fordulónak _26 pontot szereztek az utolsó 4 meccsből, amivel az első helyről a nyolcadikra estek vissza_.
Pakisztán
Igazából, csak Mazhar volt jegyzett név a csapatban, és nem is álltak túl jól, de nem bíztuk el magunkat, és megfelelő komolysággal álltunk hozzá a meccshez. Fél szemmel a dánok Kenya elleni, számunkra nem sok jót ígérő meccsére is figyeltünk.
Jól indult. Misiék bemondtak egy éles 3 szant, 10 pont ide _nálunk 3 káró egyenlő_. A következő partiban 9 IMP oda, és aztán valahogy nem akartunk egymástól elszakadni. A második félidő jól kezdődött, ellenünk az 5–2 nemes színben játszottak gémet _–1_, míg a fiúk a 4–4 nemesben _+1_.
A 12. parti el is döntötte a meccset. Ellenünk a 19 figurapontos 2 szan indulásra ötös pikkel _igaz, 5–3–3–2 elosztással_ 3 szant licitáltak, és a kaland egy bukással ért véget. Öcsi a korrekt 1 káró indulást választotta, és így „nagy nehezen” megtalálták a helyes felvételt _1 káró–1 pikk–4 pikk pároslicittel_, amit esetleg a 2 szan indulás után is ki lehetett volna deríteni valahogy, való igaz, hogy közben az ellenfél is tudomást szerezhetett volna a titkukról, hogy ez a szín náluk van.
A 23–7-es győzelem azt jelentette, hogy 1 ponttal vezetve visszakerültünk a csoport első helyére, mivel a dánok csak 16–14-re verték az értünk hősiesen küzdő Kenyát _magukért már nem volt kézzel fogható haszna, hiszen az utolsó helyről már nem nagyon tudtak volna elmozdulni_. A csoport nyolcadik helyéért három csapat versengett az utolsó fordulóban, közülük a legtöbb pontot birtokló Új-Zéland pont ellenünk játszott. Mondanom sem kell, hogy a másik két csapat, Hollandia és a váratlan esélyhez jutó Tajvan nekünk szurkolt. A dánok kimaradók voltak az utolsó fordulóban, a többiek előtt meg volt elég előnyünk ahhoz, hogy ha megszerezzük a 18 pontot Új-Zéland ellen, akkor megnyerjük a csoportunkat!
Új-Zéland
Kedves Barátaim! Ha láttatok már hitét vesztett, gyámoltalan, de vidám csapatot, akkor az utolsó fordulóbeli ellenfelünk az volt. Pedig egy fordulóval előbb 16–14 arányban megverték az őket üldöző hollandokat, de valahogy nem bíztak igazán a továbbjutásukban. A tajvaniak látszottak a befutónak, 3,5 ponttal voltak csak lemaradva tőlük és a gyengécske spanyolok ellen játszottak, míg a hollandok 6 pontos hátrányban voltak és Írország ellen ültek le.
Sok partit erről a meccsről sem érdemes közölni, egyet azért megemlítenék.
Nálunk az ellenfél 2 kőrben állt meg. Misiék nem hogy bemondták a 19 pontos gémet, de Öcsi még a mentésre rámondta az 5 kőrt is, amit a szokásos varázslatok egyikével teljesített. A kis treff indulást ütötte az ász, pikk jött vissza, amit a dámával ütött. Már tudta, hol van a káró ász, ezért azonnal a káró kilencest hívta, Kelet el is rohant az ásszal.
58–11 IMP, azaz 25–5 lett a meccs vége, ami azt is jelentette, hogy elég biztosan megnyertük a csoportunkat, meg azt is, hogy Új-Zéland ugyan sokáig az élen volt, végül csak a tizedik helyen végzett. Kicsit sokat emlegetem őket, de nekünk példaként szolgált az esetük, hogy a kezdeti jó szereplés után mennyire össze lehet zuhanni, és az elérhető közelségben lévő sikertől milyen messzire lehet kerülni. Végül mégis Hollandia jutott a legjobb nyolcba, mert Tajvan is elbotlott, kikapott a spanyoloktól.
Befejeződött, megnyertük! Persze csak a csoportot, de a lényegesen erősebbet! Itt játszott a világbajnok és a dublini Eb győztese _Lengyelország_, a legutóbbi olimpia győztese _Japán_, ezen kívül Dánia, Svédország, Olaszország, az Egyesült Államok, Tajvan, Új-Zéland és Hollandia _akiket nagyon megvertünk, de a végén elég reménytelen helyzetből továbbjuttattunk_. Valamit letettünk ezzel az asztalra: az erősebb csapatokkal döntetlen körüli meccseket játszottunk _csak a lengyelektől kaptunk ki jobban_, a gyengébbeket meg kivétel nélkül megvertük.
A KO-s ellenfél kiválasztását apró vita előzte meg, mivel az általam korábban javasolt ellenfél helyett a váratlanul _az angolok ellen 23–7-es győzelemmel_ továbbjutó Szingapúr mellett voksoltam! Öcsi nem szeretett volna mesterséges rendszert játszó pár ellen küzdeni, de szerencsére mindhárom párjuk természetes rendszert játszott.
Ezt a mérkőzést elég rendesen megnyertük, erről már Bárány Gyuri beszámolt, mivel ő is asztalhoz ült, és kivette a részét a győzelemből.
A csoportmérkőzéseken kiválóan teljesített a Dumbovich–Kovács pár, ezt a Butler-eredményük is igazolta _a legtöbb IMP-t szerezték a teljes szenior mezőnyben, és az átlagot számítva is az elsők között végeztek_. A siker főleg az ő érdemük, de talán mi is hozzájárultunk valamivel.
A „KO-sorsolás”, vagyis az ellenfélválasztás nekünk kedvezően alakult, de például a másik csoport harmadik, illetve negyedik helyén végző németek és angolok elég rosszul jártak. Ők a mi csoportunkban az első négybe nem jutó amerikaiak és lengyelek közül válogathattak maguknak ellenfelet – egyikük se jutott be a legjobb nyolcba.
.
Mi nyugodtan vártuk a folytatást, és elkezdtük a szálláskeresést, mivel a negyeddöntő idejére már nem foglaltuk le a szobákat. Misi meg is jegyezte a pesszimista szállásfoglalást kritizálva: „Micsoda baromság a verseny vége előtt hazamenni, inkább ne is menjünk ki.”
Végül is igaza lett, maradtunk még egy darabig…
_folytatása következik_
Előzetes a VI. részből:
„...Az eddigi „ültetési stratégiánkat” feladtuk – korábban mindenkinek fix helye volt, Öcsi Észak, Péter Nyugat, Misi Dél, én pedig Kelet helyén ültem. Most viszont az ismerős ellenfelekkel szemben taktikáztunk, én arra törekedtem, hogy Russyannal vagy Romanskival üljek azonos oldalán az ernyőnek, és Kowalskival való találkozást kerüljem el. Az ültetés végig a mi ízlésünknek megfelelően alakult az utolsó _hatodik_ hatod kivételével, amikor Wala _a lengyelek kapitánya_ kiszimatolta a taktikánkat, és Kowalskit ültette velem azonos oldalára a falnak...”
