Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Szappanos Géza - 2013. január 10.

A pesti ászok IV. – Beindul a szekér

Az első, „bemelegítő” nap után mindjárt kemény csaták vártak a fiúkra, és a második nap nyitó fordulójában nagy különbséggel ki is kaptak a lengyelektől. Később kiderült, hogy ez a 9–21 a legnagyobb vereségük: ezen, egy döntetlenen és a sok győzelmen kívül már csak 14–16-okat találni olimpiai eredménylapukjon. A legerősebbnek tartott ellenfélen túlesve aztán beindult a szekér. Az olimpia második és harmadik napja következik.
 
Második nap
Előzetesen az egyik legnehezebb napnak ígérkezett, hiszen a nagyon erős lengyelek _a fiúk tőlük tartottak a legjobban, amit a későbbiek igazoltak_, utánuk a szintén erősnek számító olaszok és a verhető spanyolok következtek. Optimistán 52-55 pontot terveztem erre a napra.
 
Lengyelország
Az első mérkőzés a fiúk várakozásának felelt meg. A meccs sajnos főleg a mi asztalunknál ment el _két szerencsétlen indító kijátszás és egy elhamarkodott hívás miatt_ – meg ott, hogy lengyel barátaink nem tették meg azt a szívességet, hogy hibázzanak, 21–9-re kaptunk ki. Nem nagyon írtunk a meccsen – felejtsük is el az egészet. A pozitívum az volt, hogy sem vita, sem lehangoltság nem követte az egyeztetést.
 
Olaszország
Ez a meccs sem indult fényesen, a hatodik leosztásban például az ellenfél 3 kőrt teljesített az egyik asztalon, a másikon mi buktuk a 4 kőrt háromszor. Általában 3 kőr vagy 4 kőr volt a felvétel, és aki gémet mondott, az csak hetet-nyolcat ütött, míg a gém alatt leállók teljesítettek.
 
A kilencedik parti után fellélegezhettünk – átvettük a vezetést, a különbséget később még növelni is tudtuk. A licit mindkét asztalon 4 pikk felvételhez vezetett, Kelet lapjával az olaszok kontráztak, én viszont nem – pedig ellenem nem a Dumbovich volt a felvevő.
 
A mi asztalunkon a káró indulást az ász vitte és a treff kilences következett, ütöttem a treff bubival, és kezdett rossz érzésem lenni, hogy nem kontráztam, két bukás lett a vége.
 
A másik asztalon Öcsi a kőr király indulást megütve treffet hívott a dámához, és lehívta a treff ászt. Az eddigiekből világos volt neki, hogy nem lesz 3–3 a két fekete szín, ezért káró dáma, káró ász, káró lopást játszott, és az alábbi állásban hívott treffet.
 
Erre az ellenfél tehetetlen – három ütésnél többen nem tud elvinni. Még az adu indulás is csak akkor buktatta volna el a felvételt, ha valakinek véletlenül az adu ász esik ki a kezéből. A kőr indulás után akkor van buktatási esély, ha a felvevő a treff impassz, treff ász után káró ász, káró lopást játszik, és úgy hív treffet _ekkor Északon egy treffel, a többieknél egy káróval van több, mint az ábrában_. Ha Kelet óvatlanul kárót dob ebbe a treffbe, akkor az utolsó kárója is eltűnik a következő káró lopás után, és a végállásban először a partnere magas treffjét kell ellopnia, később a felvevő ötödik treffjét. Kétszer is bele kell hívnia a felvevő adu villájába – így a felvevő öt adut tud ütni a kezében.
 
A szenioroknál csak a holland felvevő teljesített Öcsin kívül, a nyílt mezőnyben is csak páran _olaszok, lengyelek_ – például a Monaco csapatában játszó Fantoni kőr király indulásra kettőt bukott a kontrázott 4 pikkben.
 
A 12. leosztás újabb 8 pontot hozott nekünk, az olaszok túl agresszív licitje elnyerte méltó büntetését, 800-at buktak a mans gémünk ellen. A mérkőzést 18 ponttal megnyertük: 19–11.
 
Spanyolország
A második partiban az volt az egyik érdekesség, hogy a mezőnyben kevesen választották indító kijátszásnak a nem licitált színt – én a hangyányit kellemetlenebb pikk négyes indulást kaptam _a treff jobban tetszett volna_.
 
Észak ütött a bubival, és kárót hívott, kézben ütöttem, és a treff bubit körbeengedtem – erre Észak kis kőr dobása végzetesnek bizonyult! Most kőrt hívtam, Dél elvette, és a pikk tízessel folytatta – a dámát ütötte a király. A következő kárót az asztalon ütöttem, lehívtam a pikk ászt, kézbe jöttem káróval, és itt tartottunk:
 
Most már szívesen visszavette volna Észak az elején elpocsékolt kis kőrjét, ugyanis a kőr bubi hívás jelentette a kegyelemdöfést az ellenfeleknek. A másik asztalon a 3 szan egyet bukott, 10 IMP ide.
 
A következő partiban is kellett egy kis segítség:
 
A 2 treff Drury, a 2 káró relé, a 3 káró gyenge invit 4+ támogatással – a 4 pikk meg egy kis optimizmus _lehetne másként is fogalmazni_.
         
Nyugat kezéből könnyen teljesülhet a 3 szan, ha Észak valamelyik hosszú színével támad, már szállította is a kilencedik ütést. Ha Dél indul a káró dámával a 3 szan ellen, akkor tanulságos igazán a parti. Ha Észak kötelességszerűen beteszi a bubiját, akkor Dél könnyen folytathatja a kárót, és akkor „függöny”. A felvevő üt, lehívja a pikkeket, és Észak menthetetlenül végállásba kerül.
 
A 3 pikket viszont semmilyen ellenjátékra nem lehet elbuktatni, egy kárót ki kell engedni, utána Észak eliminált helyzetben kerül, bármivel indul Dél, és bármit hív a káró ütése után.
 
Az élő partiban viszont 4 pikk volt a felvétel… A káró király indulást – látva az igen reménytelen helyzetet – azonnal megütöttem, és kőrt hívtam a királyhoz. Ütött az ász, és szerencsére káró jött vissza _a kőr dáma lehívására elszálltak volna a remények_.
 
A harmadik káró lehívását hosszú gondolkodás és a negyedik káró követte _a partner szingli adu királyában bízott?_. Megtörtént a csoda – asztalról elment a kis kőr, kézben ütött egy adu, és aduzás után a jó treff impasszal már újra megvolt a kilenc ütésem. Most a maradék aduk lehívása következett, amire Észak beszorult, tartania kellett volna a kőr dámát is, meg a treffeket is. Eredmény újabb 10 pont és 45–28 ide, ami megint 19–11.
 
A mérkőzésen Bárány Gyuri _mint kapitány_ és Retek György végig kibicelt. Sajnos Retek Gyurit indokolatlanul felkérték a távozásra, noha mint a WBF választott képviselője a versenykiírás szerint ellenőrizheti a versenyt. Gyuri ugyanakkor kérte hozzájárulásomat, hogy ennek a 4 pikknek a teljesítését a másnapi bulletinben megírhassa. A tudósítás Retek György tollából egy későbbi kiadásban Magyar rapszódia címmel meg is jelent.
 
A napot kicsit várakozás alatt teljesítettük, de a csoport harmadik helyén az első kettőtől 10 ponttal lemaradva zártunk.
 
Erre is csak azt tudtuk mondani: soha rosszabbat!
 
Harmadik nap
Az előzetes latolgatás alapján két döntetlen körüli eredményt és egy nagyobb arányú győzelmet képzeltünk el – persze csak a papírforma szerint. Szerencsére másként alakult!
 
Reunion
A nap első meccsén szimpatikus, kellemes emberek ellen játszottunk – akik az olimpiai eszme követőiként szerepeltek _„a részvétel a fontos”_. Igazán jó hangulatú 16 leosztásban gyűjtöttük be a 25 pontot. Anélkül, hogy különösebb elemzésekbe bocsátkoznék, tehát a tanulságok levonása nélkül, a 3. leosztás jó _szerencsés?_  megoldását megemlíteném.
 
A mi asztalunknál az ellenfél csendben tűrte, hogy licitálgassunk – és véletlenül sikerült az optimális felvételbe keverednünk –, a teljesítés pedig nem okozott gondot. A másik teremben az 1 kőr indulás után Észak helyén Öcsi „belépett” 2 pikkel, majd Misi 4 pikkre emelt – ez után az ellenfél nem tudott szlem alatt megállni.
 
A következő partiban mindkét asztalon a hasonló licitmenet után Kelet a káró dámával indult a 3 szan ellen.
 
Mindkét asztalon treff dáma volt a folytatás, ami ütött. Péter másodszor is kihagyta a treffet, majd amikor ütött a királlyal, akkor a dobásokból _kőr nem kérés, káró bubi eldobása_ már kitalálta, hogy a pikk hatos lesz a nyerő hívás. A másik asztalon Nyugat eggyel előbb ütött _Kelet kőröket dobott_, és kőrt hívott. Öcsi erre kézből figurát tett, majd amikor a következő kőr figurát is rajta hagyták, meghívta a harmadik kőrt is –  így biztos lemenete lett a treffekhez.
 
Svédország
A svédeknél csak Morath maradt a régi nagyok képviseletében, de így is nagyon jó erőkből álló csapatot alkottak. Balszerencsésen indult a meccs, a második partiban az ellenfél erős 1 treffje után nem tudtunk beleavatkozni a licitbe _16 pontos egyenletes lappal_. Így éppen teljesítettek bellben 4 kőrt, míg a másik asztalon az 1 kőr indulást követően könnyű helyzetben voltak a svédek, megtalálták az egyszer bukó 4 pikk mentést. Erre a Misiék rámondták a teljesíthetetlen 5 kőrt – de ez már nem volt drága, hiszen így is, úgy is leadtunk volna a partin. A mi asztalunkon bizony a többi partiban se volt túl sok pozitívum – nem nézett ki biztatóan a szkórlap. Amikor mi végeztünk, 26 IMP volt a svédek előnye, és már csak két partijuk volt hátra a Misiéknek.
 
Az 1 káró indulás 8–15 pont, ötös vagy hosszabb nemes színnel – és a licitből csak a pikk találkozás derült ki, tehát az indulónak a pikk is lehetett volna a színe. Nem találtam el a buktató indulást, a káró helyett a kis kőrjeimből indultam. Az asztal kis kőrjére Péter olyan nyugalommal tette a tízest, hogy a felvevőnek eszébe se jutott, hogy a király is nála lehet. Úgy látta, hogy a jó kőr impasszal simán megvan a parti, ezért nagy ravaszul most a treff dámát hívta a kezéből, hátha… Péter ütött az ásszal, és kihívta a káró királyt _kezdett szépen alakulni a parti_, ezután pikk királlyal kézbe ment a felvevő, és megadta a kőr impasszt – így sikerült minden színből egyet kiadnia.
 
A másik asztalon természetes licitek után szintén Észak játszott 4 pikket, így a minor színek kerültek előtérbe az indító kijátszáskor. Szerencsére a treff bubit választották ki a káró helyett, ami után már az adut se kell eltalálni. 12 IMP ide, és jött az utolsó parti.

 
 
Mindkét asztalnál elég zavaros licit folyt – az aránylag normális és kényelmesen teljesíthető gémeket _5 treff és 3 szan_ egyik helyen se találták meg. A mi asztalunknál a 4–3 kőrben kellett megküzdenem a teljesítésért, míg a másik asztalon a svéd pár kicsit erőszakosan licitálva 6 treffre vállalkozott, és hiába volt a pikk ász és a kőr király is jó helyen, így is bukott.
 
Az utolsó két partival döntetlen lett a meccs! Alakult a kolbász – nagyon jó hangulatot eredményezett az, hogy a „sírból is visszajöttünk”.
 
Hollandia
A korábbi Európa-bajnokságokon rendre dobogón vagy annak közelében végző csapat egyáltalán nem tűnt könnyű prédának. Ráadásul egy igen kedves holland barátom, Onno Janssens – meglehetősen barátságtalanul – nem engedte, hogy a Dumbovich–Kovács pár gyenge kettes 2 kárót játsszon, mivel a licitkártyájukon _„azok a régi szép idők!”_ az erős háromszínű indulás volt feltüntetve. Ettől a pillanattól kezdve a 2 káró indulás a pár számára az indítási táblázatból töröltetett, mivel ilyen bonyolult konvencióval nem akarták a memóriájukat terhelni! Micsoda „hendikep”, egy indító licitnyi fórt adtak az ellenfeleknek, mint sakkban egy gyalogelőny!
 
A mérkőzésről sok leosztást nem érdemes közölni _az ellenfél lejáratására lennének alkalmasak, mindkét párjuk rendkívül indiszponáltan játszott_. Nagyon szerettek volna megelőzni minket, hiszen ekkor csak 11 pont volt a két csapat között a különbség. Görcsös akarással ültek asztalhoz, mi meg azzal a felszabadult érzéssel, hogy bármit csinálunk, az úgy lesz jó. Van így néha – de sajnos nem mindig.
 
Valami azt súgta, hogy aduval kell indulni, Péter ütött és a treffet hívta: egy bukás, 100 ide.

A többi asztalnál mindenhol treff figura volt az indulás, és egy kivétellel az ellenjátékosok nem találták meg a jó folytatást. Úgy néz ki, hogy az egyik piros színre biztos tud majd dobni a felvevő, ha az adu ász a kezében van – ezért keresték kétségbeesetten a másik piros színű ászt a partnerüknél. Szerintem a treff ász indulás után _végül is az a normális indulás, ha valakinek nem „súgnak a fülébe”_ nem rossz az adu hívás, hiszen lehet ilyesmi lapja is a felvevőnek: Ax, Kxx, AQJxx, Qxx, amikor az adu hívásra is bukik, de a káróra nem. Persze ilyesmi lapoknál: Ax, AKJx, Qxxx, Qxx kárót kellett volna hívni. Érdekes, hogy a partner adu ászáról ilyen könnyen lemond mindenki.
 
Még a „kávéházi Lavinthal” _nem kérjük a treffet, és ha bal kézben van a lap, akkor az alacsonyabb, ha jobb kézben, akkor a magasabb külső színt kérjük_ sem segített volna ebben a partiban, mert a fogaink között mégsem tarthatjuk a lapokat feltűnés nélkül...
 
A 9. leosztásban _ekkor már 33 ponttal vezettünk_ a hollandok Nyugat helyén 6 szanra vállalkoztak, ami ellen Dumbovichnak kellett indulni – ezek a lapok voltak a kezében:
 
Öcsi „hitt nekik”, és a kőr bubival indult, ami porig rombolta a partit, 4 bukás lett a vége. Valószínűleg a kőr dáma-bubit képzelte Nyugat partnere kezébe, és a védett kézből akart szlemet játszani. Mi csak 3 szanig merészkedtünk _treff indulásra sima 12 ütés, csak akkor lenne baj a közlekedéssel, ha harmadik káró ász lenne valakinél_.
 
Az érdekessége a partinak, hogy treff indulásra mindenhol megéltek a 6 káróban _ahol bemondták, treff volt az indulás_, pedig a káró ász ütés után kőrre fordulva elmegy az asztali átmenet a negyedik pikkhez, és így bukik a szlem _2–2 adura vagy 3–3 pikkre vagy a hosszú adu melletti hosszú pikkre még meglenne_. A „jó kézből” a 6 szan a nyerő felvétel, tehát a hollandok közel jártak az igazsághoz – de ezen a meccsen még az is belefért volna, ha ebben a partiban rá is találtak volna.
 
Ekkor már csak az volt a kérdés, hogy szereznek-e pontot. Sikerült az utolsó leosztásban kozmetikázniuk, 2 pontot mentettek. A 25–2 azt is jelentette, hogy a meglepően jól startoló Új-Zélandot 3 ponttal megelőzve csoportunk élére álltunk! Ment a szekér, a csoport első négy helyén való továbbjutás elérhető közelségbe került, és ez a KO-szakasz első meccsénél az ellenfélválasztás miatt fontos. Arra gondoltunk, hogy a csoportelsőséget se ártana megőrizni – de ez még messze volt. _folytatása következik_
 
Előzetes az V. részből:   „...megkeresett minket Új-Zéland kapitánya. Szerette volna megismerni a csapatunkat, mondván az utolsó fordulóban játszunk ellenük, és ő úgy gondolja, hogy a csoportelsőség akkor fog majd eldőlni. Bárány Gyurival összenéztünk, és mindkettőnknek a közismert mondás jutott az eszünkbe: „gőg előzi meg a bukást”. Ezért a rám igazán nem jellemző szerénységgel csak annyit mondtam, várjuk ki a végét...”