Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Varga István - 2020. május 21.

A jelzések hasznosságáról

A mai bridzsben az ellenjáték elképzelhetetlen a legkülönbözőbb jelzések nélkül. Az ellenjátékosok olyan információkkal is tudják segíteni egymást, amelyekről a korábbi évtizedek bridzsezői nem is álmodtak. Abban azonban mindenki egyetért, hogy nagyon vigyázni kell azzal, hogy mely lapunkat használjuk jelzésre. Vannak is forgalomban erre vonatkozó szlogenszerűségek, mint pl. „előbb buktassuk meg a felvételt, és utána jelezzük a lapszámot”.

De ez a dolog nem ilyen egyszerű. Nem mindig dönthető el könnyen, hogy melyik lapot nélkülözhetjük az ellenjáték későbbi menetében. Jó játékosok is gyakran hibáznak ilyen helyzetekben.

Néhány nappal ezelőtt játszottam a BBO-n a Palatinus Klub 20 leosztásos ún. „versenyecskéjén”. Partnerem egy tanítványom volt, akivel gyakran játszom – egyrészt a játék öröméért, másrészt azonban oktató jelleggel. A hölgy eléggé rapszodikusan teljesít, vannak kiváló megoldásai és teljes eltévelyedései is, és persze a kettő között bármi előfordulhat.

A 6. leosztást egy jó erőkből álló, ráadásul igen rutinos pár ellen játszottuk.

Indító kijátszás a káró ász. Leterült az asztal, és a felvevőnek ilyenkor, az asztal első lapjának kijátszása előtt, játéktervet kell készítenie. Nézzük, mire gondolhattunk volna felvevőként ebben a pillanatban.

Ahogy a tanítványaimnak is szoktam mondani, mindig meg kell számolni a saját ütéseinket is és a kiadó ütéseket is. De míg szanzaduban a saját ütések összeszámolásával kezdjük, színjátékban a kiadókkal. Ennek az az oka, hogy ha szant játszunk, hiába látunk elsőre kevés kiadót, ha nekünk nincs elég ütésünk, a többit valamilyen formában úgyis az ellenfél üti meg, míg színjátékban többnyire bízhatunk abban, hogy amit nem adunk oda kapásból az ellenfélnek, azt majd valahogy megütjük aduval, hiszen nyilván olyan színt választunk adunak, amiből nekünk sok van.

Kezdjük tehát most a kiadókkal. Kőrből és pikkből szerencsére nincs ilyen, káróból viszont kettő is. A treffel az a helyzet, hogy csak királyunk és dámánk van, az is különböző kézben, a színünk 4–3, így első ránézésre két kiadó ütéssel kell számolnunk. Ez így sajnos már négy, ami eggyel több, mint amit szeretnénk.

Közelítsünk most a saját ütéseink felől. Káró ütés nincs, a kéz harmadik kárójának lelopásával viszont öt adut tudunk ütni. Nem zavar ebben, hogy figurával kell lopnunk, mivel a kézben van a tízes, sőt a kilences is. A 4–2-es pikkben nagyon kicsik a kis lapjaink, de a három legmagasabb lap három ütést azért biztosít. És hát egy treffhez hozzá tudunk jutni, de kettő nem igazán látszik. Ez így összesen kilenc ütés – ugyanazt a kellemetlen eredményt kaptuk, mint a kiadók számlálásakor.

Most kell finomítani a tervünket, hátha sikerül háromra leszorítani a kiadó ütéseink számát. A káróval nincs mit kezdeni, a treffet kell alaposabban szemügyre venni. Mivel nincs (az ászon kívül) BT9-ünk, csak arra törekedhetünk, hogy az ellenfél ásza „üresben” menjen el, azaz ne valamelyik figuránkat üsse, hanem mindkét kéz kis lapjait. Ez kétféleképpen lehetséges. Az első esély az, hogy ellenfelünk hibázik. Ilyesmi természetesen elő-előfordul, de mi nem erre szeretnénk építeni. A másik sanszunk az, hogy a treff ász szingli vagy dubló (az utóbbi nyilván sokkal valószínűbb), és mi eltaláljuk, melyik ellenfélnél van. Kis treffet hívunk jó helyről, és vagy máris jön a szingli ász, vagy kicsit tesznek a dubló ász alól, mi pedig ütünk a figuránkkal, majd visszahívjuk a színt, és nem tesszük rá a figurát – kiüt az ász, és otthon vagyunk.

Rendben van, erre fogunk játszani. De kihez tegyük azt a rövid (tehát szingli vagy dubló) treff ászt? Erre is van támpontunk. Ha Nyugatnál van a káró ász-király, nem lesz neki treff ásza. Miért? Az igazság az, hogy én első vagy második helyen sem passzolok egy ász-királlyal és egy ásszal. Ha semmi másom sincs, ez csak 11 pont, viszont három ütés. Az ilyen figurákat tartalmazó lapokat még 4–3–3–3 elosztással is elindítom. De a harmadik helyen már minden jó játékos licitál egy ilyen lappal, márpedig említettem, hogy ellenfeleink nem gyenge bridzsezők.

Eldőlt tehát a kérdés: Keletnek szingli vagy dubló treff ásza van. Muszáj, hogy így legyen, különben bukunk. Az Olvasó persze látja, hogy ez az adott kiosztásban sajnos nem így van. De a felvevő (és az asztal, azaz én) ezt ekkor még nem tudja, és reménykedik. Bár nem tudom, hogy a partnerem gondolt-e ezekre a dolgokra – az az érzésem, hogy nem, ez az ő számára túl nagy falat.

Nyugat most lehívta a másik magas káróját, ezzel igazolta, amit eddig csak gondoltunk, tehát azt, hogy ász-királya van. És most még tizenegy lap maradt a kezében. Tudom, hogy ez nem meglepő két hívást követően, de most van rá okom, hogy ezt a tényt kiemeljem. Ebből a tizenegy lapból ugyanis tíznek a hívása buktat, mindössze egy lap kihívásával lehet beletömni a felvételt. A mi ellenfelünk pedig pontosan ezt az egy lapot választotta. (Hozzáteszem, én adut hívtam volna, de ez mindegy.)

Nyugat a harmadik ütésben kitette a treff kilencest, jelezve, hogy ebből a színből neki nincs figurája. A konkrét esetben ez a partnerét, azaz Keletet nemigen érdekelte, mivel, mint látható, ABT-e volt a színből, tehát asztali kis lapra mindenképpen a tízest, királyra pedig az ászt teszi, a dáma helyzetétől függetlenül. Amúgy sejtette is, hogy Délnél van a dáma, mivel különben csak a pikk ásza, azaz 4 pontja lett volna, amivel nem mindenki válaszol az 1 treff indulásra. Nyugat persze nem tudhatta, hogy partnerének ennyi pontja van, így kötelességének érezte, hogy jelezzen.

Mondhatnám, kár volt… Mármint az ő szempontjukból, számunkra egyáltalán nem. Partnerem azonban nem érzett rá a „történelmi lehetőségre”, és elengedte a döntő pillanatot. Ezzel együtt a treffet is, és bukott, ahogy ez eleve is várható volt.

Sajnálatos módon, ahogy már írtam, én ebben a partiban asztal voltam, így hiába jöttem rá arra, hogy mit kéne tennie a felvevőnek, nem volt esélyem arra, hogy beavatkozzak a parti menetébe. És hát az is az igazsághoz tartozik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ha én vagyok a felvevő, akkor is ilyen tisztán láttam volna.

Először is, egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy lehet-e ez a kilences fals lap, amellyel az ellenjátékos (itt konkrétan Nyugat) le akarja terelni a felvevőt a helyes útról, vesztő sanszot teremtve neki. A hazai mezőnyben leggyakrabban talán Szilágyi László és Winkler Gábor szokott ilyeneket húzni. De azt hiszem, ezt a helyzetet talán még ők sem látták volna át Nyugat helyében – mármint abban az esetben, ha például B9xx a treffjük, vagyis a partnerüknél AT van, azaz a felvevő számára kedvező dubló ász.

Szóval, arra gondoltam, ez a treff kilences egy „becsületes” lap. Ha pedig így van, akkor Kelet kezében van a treff ász, bubi és tízes egyaránt. Ez pedig máris három lap, tehát elvethetjük azt a játékmódot, amely Kelet rövid (szingli vagy dubló) treff ászára épít.

És itt kellett volna váltani! Azaz változtatni a terveinken. Máris tudtam, mit tennék én. Konkrétan az adott ütésbe a treff királyt, és közben erősen szurkolnék, hogy Keletnél legyen a hosszabb, azaz legalább négyes pikk.

Partneremtől nyilván nem várhattam ezt a játékot. Tudtam, hogy ő kicsit fog tenni, mert ezt a helyzetet még nagyon jó játékosoknak sem könnyű felismerni, és mert a kis lap rátevése olyan természetes, normális és bridzsszerű – egyszerűen „nem áll kézre” az, hogy rátegyük az asztalról a harmadik királyt, amikor a dáma ott lapul a kezünkben. Pedig most az ütésszám beállítása miatt erre van szükségünk.

Mi történt volna az adott partiban, ha a felvevő a királyt teszi az asztalról a treff kilencesre? A legvalószínűbb nyilván az, hogy Kelet üt az ásszal, majd kihívja a treff bubit, de mi ne elégedjünk meg ezzel az esettel, gondoljunk át minden lehetőséget.

Először is, mi van, ha Kelet nem üti meg a treff királyt? Nem éppen reális elképzelés, de belefér az időnkbe ez az eset is. Nos, akkor máris megvan a tizedik ütésünk. Az előbb megszámoltunk kilencet, öt adut (a káró lopással együtt), három pikket és egy treffet, ehhez jön most egy második treff. Három menetben leaduzunk, majd ráhívunk a treff dámára, nincs több probléma.

Most nézzük meg, mi van, ha Kelet megüti a treff királyt az ásszal. Az az igazság, hogy bármit hív most, ugyanaz a négylapos végállás áll elő, csak előtte felcserélődnek a hívások. Ezért maradjunk most a kommersz treff bubinál. Tehát: üt a treff ász, és Kelet a treff bubit hívja. A felvevő most már nem adhat ki többet, de egy ütése még hiányzik. Az előbbiekben felsorolt kilenc persze megvan, ehhez kéne hozzátenni még egyet.

Ütünk tehát a treff dámával, majd lelopjuk a kéz harmadik káróját. Most három menet adu következik, ezután pedig a pikk ásszal kézbe megyünk.

Az asztalon most egy kis treff és a pikk KQx van, a kézben pedig a kőr tízes, egy kis pikk és két treff, köztük a nyolcas, amit nem szép dolog lebecsülni. Vannak jelentéktelen, szerencsétlen kis nyolcasok, de ez a treff nyolcas egyáltalán nem kicsi, sőt!

Keletnél van a pikk JTx és a treff tízes. Nyugat lapjai ekkor már érdektelenek.

És most kihívjuk a kezünkből a kőr tízest, eldobva rá az asztal utolsó treffjét. Kelet látja az asztal fenyegető pikkjét, így természetesen nem dob pikket. El kell dobnia tehát a magas treff tízesét, abban reménykedve, hogy az ily módon felmagasodó treff nyolcas partnerénél, azaz Nyugatnál van.

De ebben a reményében csalatkoznia kell! A treff nyolcas ott van a felvevő kezében, és így a 4 kőr teljesül. Persze ha Nyugat nem a treff kilencesét hívta volna ki a harmadik ütésben…