Impassz a játék lelke. Tulajdonképpen ez az egyetlen, amit még az elején megtanított nekem valaki. Aztán rájöttem, hogy ez igaz az életre is. Arra is rájöttem, hogy a nem bridzsezők ezt általában nem tudják, sőt idegesíti őket a dolog.
– Majd meglátjuk – mondja politikai vitapartnerem –, minek feltételezésekbe bocsátkozni a jövőt illetően.
– Persze, hogy meglátjuk, de éppen arról vitázunk, hogy ha ez lesz, akkor ennek kell történnie, ha az, akkor annak.
– Na, ugye! Ráérünk majd akkor gondolkozni, ha már történt valami.
A bridzsező azonban nem várhat. Vannak esetek, amikor biztosra lehet menni, de legtöbbször a lejátszás lényege, hogy feltételezések alapján kell eldönteni, mi(k) legyen(ek) a következő hívás(ok). A jó játékos megvizsgálja a lehetőségeket, és azt az esetet feltételezi, amelynek a legnagyobb esélye van. Közben meg tervet készít arra is, ha valami másként alakul. Ahogy az életben is kell(ene).
Az impassz a maga általában 50 százalékával egészen elfogadható. (A politikában biztosan…) De mégiscsak a szerencsén múlik, nem igaz?
Néztem a hétvégén a Spingold-kupa meccseit. Az észak-amerikai nyári bajnokságon nagyon sokféle verseny van – az örökös mesterek párosát például Fischer Brigitta vegyespáros partnere, Ola Rimstedt nyerte Ziával ülve szemben –, de a fő attrakció a Spingold-csapatverseny. (Volt fogadási verseny is, és Nagyiván Gábor 358 fogadó között a negyedik legjobb tippsorozatot adta le.)
Az elődöntőben a nagy favorit svájci válogatott – benne két holland: Brink–Drijver, három lengyel: Gawrys–Klukowski és Nowosadski, aki a svájci szponzorral, Zimmermannal játszott (állítólag a vébén Gawrys helyén Kalita ül majd asztalhoz) – nagyon simán kikapott a Fleisher csapattól. Igaz, az utolsó negyedben már nem volt miért küzdeniük, a BBO-n közvetítők panaszkodtak is, hogy olyan gyorsan megy a játék, hogy nem bírják követni.
Igen, a két utolsó fordulót már a BBO mutatta, de előtte LoveBridge-en ment a játék. És most is látszott, mennyivel jobb úgy. Játszani is, nézni meg mindenképpen. Az Egyesült Államokban egyre inkább a gépesített játék mellett vannak, de Európa még ellenáll. Remélem, előbb-utóbb győz a magyar konstrukció.
Nagy sporteseményeken nem szoktam szurkolni, de most Fleisherékért szorítottam. Egyrészt nagyon szeretem nézni, a névadó szponzorjátékos partnerének, Chip Martel páros világbajnok játékát. Az ő felesége szintén mesterjátékos, különben meg a Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman lánya. Jan Martel (azelőtt Jan Stansby, mert akkor még jelenlegi férje világbajnoki partnerének Lew Stansbynak felesége volt) jelenleg az amerikai válogatóversenyek főrendezője, a LoveBridge egyik legnagyobb híve az Egyesült Államokban… De nagyon jó nézni a Lorenzinival játszó francia Thomas Bessist is, talán ő a legjobb bridzsező most a világon. És újra látható Versace partnereként Antonio Sementa is.
Szóval vasárnap éjfél előtt úgy láttam, jó úton vannak a győzelem felé, és lefeküdtem aludni.
Reggel aztán kiderült, hogy rögtön ezután jött ez a parti:
Egyszerű helyzet: a treff királyt Nyugatnál kell feltételezni...
A másik asztalon Fleisher–Martel kisszlemet mondott, a nagy 11 IMP-t hozott. Ha a király Keletnél lett volna, 14 IMP-t nyer a másik csapat.
Aztán meg ezt a partit kellett lejátszani:
Itt a felvevő teljesíthetett volna. A másik asztalon a 4 pikket játszó Versace el is találta: a treff hívásra a királlyal ment el, így tizenkettőt ütött. Palma viszont a dáma ellen adott impasszt, és bukott. 11 IMP-t vesztett, ugyanennyit nyerhetett volna.
A 60 leosztásos meccs végeredménye 147–134 lett, tehát mondhatjuk, hogy ezen a dámán múlt minden. De Varga Istvántól tudjuk, hogy ez nem így megy. Ha másként alakul az eredmény, másként játszanak a játékosok, sosem tudjuk meg, mi lett volna ha… Ahogy az életben (történelemben) sem.
De ne csak impasszos partit nézzünk! Volt itt egyéb furcsaság is:
Volt nagy nevetés az asztalnál: Versace lepasszolta az 1 szant, de amikor Észak 2 kőrjére partnere kontrával jó lapot és a többi színben támogatást mutatott, hirtelen életre kelt, 4 szannal gémbemondást kért egy olcsó színben.
Na jó, de ezt a gémet meg is kellett csinálni! Márpedig a pikk szín nem sok jót ígért. Hogy lehet elkerülni azt, hogy a J42-vel szemben lévő A865-ből ne adjon ki kettőt a felvevő? Ezen a szinten azonban nem akkora probléma ez. Tessék a Next-gomb nyomogatásával követni az eseményeket! Sementa kiaduzott, ellopta a kis kőrjét, lejátszotta a treffeket, aztán azt feltételezte, hogy Északnak dubló pikk figurája van. Ezzel megkapja az ütést, és kénytelen kőrt hívni. Abból meg sem a kézben, sem az asztalon nincs már lap, így a felvevő az egyik kézben ellopja, a másikból meg eldobja a rossz pikket. (Chip Martel, Cedric Lorenzini, Marty Fleisher, Antonio Sementa, Alfredo Versace, Thomas Bessis, a kupát az Amerikai Bridzs Liga ügyvezető igazgatója, Bronia Jenkins adta át.)
A másik asztalon Kelet 3 pikket játszott 140-ért. Úgyhogy ez a 600 10 IMP-t hozott. Ha a felvétel elbukott volna…
De hagyjuk ezeket a Ha másként történt volnákat! Nem igaz?!