Kezdőoldal

A vegyes párosok elődöntőjéből Fischer Brigitta svéd partnerével a 22. helyen jutott a csütörtök-pénteki A-döntőbe! A vegyescsapat verseny a döntőjéhez érkezett, hál isten nem kellett az elődöntő veszteseinek bronzmeccset játszaniuk. A Reess csapat amúgy 21. kiemelt volt, és ötödikként, tehát magabiztosan kvalifikált, míg az előzetesen 6. legerősebb (nomen est omen) Good Sixről már a selejtezők végén írtunk, ugyanis épp becsúsztak az utolsó, azaz 32. helyen a rájátszásba, azóta viszont meredeken emelkedik a formájuk. A 4x14 partis döntő (ez tényleg borzalmas, mi baj a 4x16-tal?) szoros első negyedet hozott, amit a Reess 35–20-ra nyert.

Az egyik érdekes parti ez volt:

Több izgalmas licithelyzet is kialakult, illetve alakulhatott volna: egyik Kelet sem érezte úgy, hogy lapjával az 1-es magasságon kellene elindulni. Egyikük 5 káróval indult, ez is lett a felvétel, mivel minden major rosszul ült, ez elbukott, végül csak egyszer.

A másik asztalon izgalmasabb volt a helyzet:

Bár Frey tusakodott, hogy emeljen-e, nem tántorította el Krasnosselskit a nyitástól, Dihnova pedig bemondta inkább a nemes színét, ami négy kicsiből állt – most épp az ötös treff lett volna a nyerő, hiszen abban a figurák szerencsés fekvése miatt gémet is lehet teljesíteni. A 4 pikket Nyugat helyesen nem kontrázta meg, így az csendben bukott hármat, bár pontosabb ellenjátékra akár 4 bukás is összejöhetett volna, így 9 pontot kerestek Reessék.

A Reess tehát bizakodva várta a második negyedet, ott viszont rájuk omlott a plafon! A Good Six nem tudott hibázni, és szinte minden partin írt, többnyire két számjegyű pontot; az utolsó előtti leosztásban tudtak 11 IMP-t javítani, itt is inkább az ellenfél túlhúzott szlemje miatt.

A szlemzóna volt a fő pontszerző fegyver, hiszen előbb bemondtak egy nagyszlemet (ez kicsit szerencsés volt, mert 9 aduval kellett a dámát elfogni, de 2–2 volt), majd egy 30 pontos is benne lett, ehhez csak a 3–2 adu kellett, tehát mondandó. Volt egy egyértelműen rosszul licitált parti is:

Kőr indulás után a treffeken ez gyorsan kettőt bukott, míg a másik asztalon a 4 pikkben simán szür lett. Talán a lassabb megközelítés jobb lett volna.

A legdrágább hiba azonban ez volt:

Az egyik asztalon lementették a bukós 4 kőrt, amiben a –200 nem tűnt drámainak, azonban a túloldalon félreértés történt:

Nyugat nyilván információsnak szánta a kontrát, míg Kelet büntetőnek vette… Végül 11 ütésnél, azaz 1070-nél állt meg a számláló, ami 15 pontot jelentett a Good Six csapatnak, akik ezt a 14-et 83-20-ra(!) nyerték, így jelentős előnyre tettek szert.

A harmadik játékrész kevesebb izgalmat és pontforgalmat hozott, egy mindkét asztalon bemondott nagyszlem volt talán a legérdekesebb:

A licit és a lejátszás sem okozhatott gondot, két treff lelopása biztosította a 13 ütést.

11–10 lett a harmadik forduló, így 113–66 volt az állás az utolsó menet előtt. Nagy izgalmakat nem várhattunk az utolsó játékrészben.

Ehhez képest, bár az első 9 pontot a vezető csapat szerezte, két 11 IMP-s partival Reessék fordítottak a szegmensen belül. Közben volt pár izgalmas húzó, például egy 7 káró, amihez a pikk király impassz kellett, de ült.

Az egyik partiban érdekes feladat: mivel induljunk, ha a partnerünk kőr hívásirányító kontrája után 3 szan ellen kell a DTxxx (igen, öt darab) kőrből indulni? A legjobb válasz persze, hogy semmivel, hiszen 4 kőrt kellene mondani, amit amúgy megcsinálnánk. Ha viszont mégis passzoltunk, akkor talán a legjobb lenne a dámát hívni, hiszen a partner nem álmodhatja, hogy ekkora fitünk van, és bizony könnyen kicsit rakhat a Kxxxxx színből, ahogy az asztalnál történt, így az AJ a sikénnel szemben két fogás lett, épp elég a teljesítéshez.

A következő parti után erősen felmerült az izgalmas végjáték lehetősége!
A licit így zajlott az egyik asztalon:

A szvingelő Reess csapat bemondta a szlemet, már csak az volt a kérdés, D'Ovidio kitalálja-e, mivel kell ez ellen indulni, hisz a kontra nyilván más (nem pikk vagy adu) indulást kér. Végül arra jutott, hogy mivel nem volt ászkérdés, Észak lapja bizonyára szélsőséges, sok treffel, tehát a partner sikénje lehetséges, és el is indult treffel – erre már könnyű volt 13-at ütni, +1310!

A másik asztalon pedig:

Bár Észak, Bas Drijver próbálta kulcslicittel felfedezni, vajon kiáll-e két káró, amikor partnere ászt kérdezett, már nem gondolta, hogy (a kontra dacára) így lesz, és 12 ütést vállalt. Itt azonban nem volt kérdés, mivel kell indulni: +50, és 16 pont a Reessnek, akik így 4 partival a vége előtt 20 pontra zárkóztak!

Ez a parti több, nálunk népszerű konvenció reklámpartija lehetne: a lengyel, azaz (el)irányító kontrára többször volt lehetősége Keletnek, azaz a pikk felüllicit kontrájával más indulást kérni, továbbá a 4 pikk kőr utáni ászkérdés is jobban jött volna a válasz alacsonyabban tartása miatt, továbbá ha 4 szannal kulcslicitáltunk volna, Délnek nem adtunk volna esélyt hibásan ászt kérdezni. Az már hab a tortán, hogy az Amerikában oly népszerű 1430 ászválasz (azaz az 1 ász jön előbb, mint a 0, mert gyakoribb – és így van esély adu dámát kérdezni kőr adunál 5 kőr alatt; 4 pikk ászkérdésnél bezzeg ugye…) miatt az 5 káró választ meg lehetett kontrázni, így az ellenjáték is egyszerűbb lett.

Ha még nem lenne elegünk a tanulságos partikból, íme a következő!
Mindkét asztalon így ment a licit:

A licit egyszerű volt, az indulás is azonos, kis kőr. Az első kérdés, hogyan játsszuk a felvételt, illetve az ellenjátékot? Véleményem szerint egyértelműen Frey játszotta jól a felvevőjátékot (D'Ovidióval ellentétben), Soulet viszont rosszul az ellenjátékot!

D'Ovidio kétszer kihagyta a kőrt, a harmadikat ütötte, majd a káró barátságos fekvése miatt szürrel teljesített. Hol rontotta el Soulet? Nem lett volna szabad folytatni a kőrt (kőr király, majd bubi, ezt átüthette), hanem pikkre kellett volna váltani, bízva a partner bubijában (és minor beütésében), hiszen mi sosem jutunk hozzá a kőrjeinkhez. 2 kőr, 2 pikk és egy minor ütés elég a buktatáshoz. A felvevőnek látnia kellett volna ezt, és ezért úgy kellett volna játszani, ahogy Frey tette: be kell ütni az első ütésben a kőr ásszal! Egyetlen esélyünk, hogy a kőr ellenvonali elosztása 4–4, és a káró színben (és a 3–2 treffben) bízva 5 treff, 2 káró és 2 ász segítségével ütünk 9-et, míg ők csak négyet (3 kőr, 1 káró).

Ehhez képest a Good Six szerzett 12 pontot pontatlanabb felvevőjátékával, így véget értek a Reess csapat álmai, bár nyugodtan mondhatjuk, az ezüst szépen csillog, nagyon jól játszottak a döntő háromnegyed részében – kár, hogy egyben viszont nagyon elszálltak. A végeredmény 142–104 lett.
Nagy gratuláció jár mindenképp a győztes holland-francia-orosz-dán Good Sixnek (Marc Bompis, Tatjana Dikhnova, Catherine D'Ovidio, Bas Drijver, Mihail Krasnosselski, Christina Lund Madsen), akik tehát 32., utolsó pozícióban a rájátszásba jutva verték végig a mezőnyt, és lettek Európa-bajnokok.

Folytatódott a vegyespáros verseny is a középdöntővel, itt mindkét magyar érdekeltségű pár jól kezdett, az élmezőnyben volt az első 16-os után, 56, illetve 55%-kal (érdemes talán megjegyezni, hogy a tegnapi harmadik, azaz utolsó selejtező fordulót Szentandrásiék megnyerték több, mint 69%-kal, közel 240 párból, hatalmas gratula!). A második forduló kevésbé sikerült Elséknek, míg Brigiék tartották az 55%-ot, addig Elsék sajnos elgyengültek, és kezdtek kiszorulni a mezőny elejéből, talán elfáradtak, és végül a mezőny vége felé zártak. Szerencsére a Fischer–Rimstedt pár többször az első tízben is állt, végül a 22. helyen zárta az elődöntőt, azaz a következő két napban a döntőben szerepelhet, gratulálunk és drukkolunk! Csütörtökön és pénteken a vegyes A- és B-döntő zajlik csak, de nem lesz BBO közvetítés, így  nem láthatjuk Brigiéket "élőben".