Kezdőoldal

Ím, eljött az utolsó előtti nap. Az U26-osoknak pénteken három mérkőzésen kellett szerepelniük, mivel a negyedikben kimaradók voltak. Sajnos mind a belgák, mind a csehek nehéz falatnak bizonyultak, ahogy Portugália ellen sem sikerült győzni, de legalább a csapat egy része haza tudott menni a szállásra pihenés céljából, aki pedig nem, az többnyire biliárdozással kapcsolódott ki.

A lánycsapatunk reggel megverte a németeket, aztán pedig visszavágott Törökországnak. A harmadik meccs nem ígérkezett könnyűnek, mert ekkor Norvégia a 7. helyen állt, épp ezért nagy csatában vannak az eggyel előkelőbb helyért, ami ugye automatikus vb-kvalifikációt jelent. A mérkőzés vége döntetlen lett, hála főként Briginek, aki nem adott fel egy egészen esélytelen 6 szant, és végül meg is találta a módját annak, hogy az ellenfelek álbeszoruljanak, ezzel 13 IMP-et hozva a konyhára. A nap utolsó mérkőzése a csehek ellen volt, ahol kis győzelmet arattak a lányok (talán már természetes, de Brigi megint varázsolt: egy nagyszlemben az ellenfél megtalálta az egyetlen buktató indulást, majd a mi lányunk megtömette a partit a másik ellenféllel). A harmadik helyen állunk épp, nem lesznek könnyű meccsek, szoros a mezőny, de a dobogó legalsó foka a cél. BBO-n látható lesz szombaton két mérkőzés is!

Az U21-es delegációnak egészen jól sikerült a reggel, megverték Norvégiát, ami után sajnos a törökök túl erősnek bizonyultak. A Szlovákia elleni 1 pontos és Csehország elleni 15 pontos vereség sem szegte kedvüket, hogy az utolsó mérkőzésen győzelmet arassanak Belgium ellen, ezzel keretbe foglalva a napot. Este pedig jöhetett a beígért vízbedobás.

A nap partija

Az, hogy hogyan sikerült Zsuzsinak és Leónak felvenni a 7 szant, fedje sűrű homály. A szép a partiban, hogy egy egyoldali három színű beszorítás jött létre. Hiszen Leó a treff indulást megütötte, és még lehívott három menet treffet, amire Kelet már nem tudott jól dönteni. Először még csak csak dobott egy kőrt, de aztán fel kellett adnia a káró színt is. Ezután Leó lezongorázta a kárókat is, amire jobb oldali ellenfele pikket dobott. Tesztelte a kőrt, ami ugye most nem működött, hiszen tartott a harmadik dáma, viszont így a pikk dáma sorsa gyorsan fel lett fedve, hiszen a pikk ász majd kis pikk hívásra a fiatal norvégnak szomorúan bele kellett helyeznie, ezáltal a pikk bubi lett a 13. ütés. És ha ez nem lenne elég: a másik asztalon a felvevő a 6 kőrben bukott, ezzel 17 IMP-et írtak fel ifjaink – ne feledjük: ez sokaknak épp a jelenlegi életkora.

Honyek András (a Girls és az U26 NPC-je)
– Úgy gondolom, mi akkor beszélgettük először, amikor 2003-ban a tatai edzőtáborban egymás mellett sétálgattunk a versenyterem felé, hogy részt vegyünk életünk első páros világbajnokságán, te Rapp Danóval játszottál, én pedig Bíborral, aki akkor még Hézső volt, aztán Riesz lett. Gondoltad volna akkor, hogy egy nap ifikapitánnyá válsz?
– Nem nagyon, hiszen akkoriban kezdtem el bridzsezni. Igazából azt se tudtam, hogy ennyire bele fogok szeretni a játékba, de nagy lökést adott a tatai siker, hogy a 189 indulóból a 44. helyen értünk célba, úgy, hogy elég kezdőnek éreztem magam.

– Amúgy mostanában neked kijut a jóból, hiszen nem elég, hogy itt vagy egy ifjúsági Eb-n, nemrég Montecatiniban vettél részt felnőtt világversenyen. Mesélnél arról?
– Nekem ez volt az első felnőtt nemzetközi nagy versenyem, és nagyon jó élmény volt. Picit erősebbnek gondoltam a versenyt. A középdöntőbe be is jutottunk, aztán a döntőbe is bejuthattunk volna, de sajnos a vége felé nem játszottunk túl jól. De így is pozitív az egész, hiszen játszhattam a Zia–Meckstroth páros ellen, meg jó volt látni a sok Európa- és világbajnokot. Kár, hogy itthon nincsenek ilyen nagy versenyek, amire ők is eljönnének.

– Amúgy a felnőtt válogatottság tervben van?
– Igen, Gerivel (Szentandrási Gergely) gondolkozunk ezen, de még nem érezzük stabilnak a játékunkat, persze, amikor jól megy, akkor szerintem nemzetközileg fel tudjuk venni a versenyt, de vannak black outok, amiken túl kéne lendülni. Amúgy 2-3 év múlva tervezünk majd válogatón indulni.        

– A rendszeretek Gerivel kicsit eltérő rendszer magyar viszonylatban. Honnan szedtétek? És miért tartjátok jónak?
– Érdekes, mert az interjú folyamán pont a belgák ellen játszanak az U26-osok, a „mi rendszerünk” ellen. Persze mi vettük át tőlük, pontosabban Els (Els Toutenel) ajánlotta, amit picit azért átdolgoztunk és fejlesztettük, de Belgiumban elég elfogadott ez a system. A lényege, hogy az erős lapokat háromféleképpen lehet licitálni. Minden licit a 2-es magasságon vagy gyenge transzfer a következő színre, vagy különböző típusú erős lap, kivéve a 2 pikk, ami kapcsolt indulás. Tehát előnye, hogy megkülönbözteti a típusában eltérő erős lapokat.

– És tervezed, hogy továbbra is ifikapitány maradsz?
– Igen, abszolút. Hiszen élvezem! Persze, bizonyára lehetne jobban is csinálni, mert például idén az U26-os válogatottal kevesebbet foglalkoztam, de nagyon igyekezni fogok a továbbiakban, hogy ezt a generációt végigkísérhessem.

– És mik a további terveid az ifikkel való foglakozásban, felkészítésben?
– Az edzések menete változatlan marad, mert szerintem jól működik, hogy hetente egyszer élőben, egyszer pedig online kártyázunk. Ezen kívül fontosnak tartom a külföldi versenyeket, itt például tervbe van véve Hluk, amit évről évre megrendeznek Csehországban. Továbbá az elnök úr pont meglátogatott minket pár napja, és beszéltünk arról, hogy Izraelben van egy fesztivál, amire anno minket, ifiket – még Marjai Petistül és Szabó Csabistul – meghívtak, és azt mondta, hogy a jó kapcsolat megmaradt velük, fel fogja venni velük a kontaktot. Örülnék, ha Tel-Avivba el tudnának menni, hiszen ez egy nagy volumenű verseny, 200+ párossal. Amúgy tervezem, hogy az ifiedzések tematikája jobban ki legyen építve. Eddig is mindig foglalkoztunk hasznos dolgokkal, de elég ad hoc módon lett kiválasztva a téma, ebben szeretnék kidolgozni egy módszert, hogy egész évre be legyen osztva, miket fogunk feldolgozni.

Vasvári Anna(U21 – coach)
– Bencén keresztül sokan ismernek, de keveset tudunk rólad, mesélj picit magadról!
– 12 éve bridzsezem amatőr szinten, Bencével való megismerkedésünk alatt kerültem mélyebbre a bridzs társadalomban. Statisztikusként dolgoztam a gyerekvállalás előtt. Amúgy kórusban énekelek félprofi szinten, gyakran vannak felkéréseink fizetős felvételekre/koncertekre is.

– Tavaly májusban házasodtatok, és Gergő januárban jött, milyen a családos élet?
– Izgalmas! Könnyebb, mint sokaknak, mert napközben Bence sokszor tud otthon lenni. Sokat tudunk utazni is, mert Gergő szerencsére jó természetű.

– Mi a tervetek?
– Még legalább egy gyermeket szeretnétek, én még lehet hármat is. Most nyáron elkezdek dolgozni a szakmámban, de csak januártól tervezem, hogy mennék vissza több óraszámban.

– Mit gondolsz a csapatról?
– Nagyon lelkesek, és szuperül építik a csapatot. Nagyon jól megy az együttműködés. Amikor kijönnek, és valaki szomorú, akkor rögtön azon gondolkoznak, hogyan lehetne megvigasztalni őket. Mindenki a csapatért dolgozik.

– Mennyit látsz Bence munkájából?
– Próbálja motiválni őket, és erre ők nagyon vevők. A táborban macskás dolgokra vágytak, mi az utolsó otthoni napokat azzal töltöttük, hogy különböző cicás dolgokat vettünk nekik. Bence folyamatosan sokat beszél velük, ápolja mindenki lelkét, és ez nagyon hasznosnak tűnik. Minden este mesével vagy verssel készül nekik, amit ők kértek tőle, és eddig nagy sikere van.

– Megjött a kedved a versenyzéshez?
– Nagyon is! Inkább játékosként és nem feltétlen a versenyhez, hanem magához a játékhoz.

– Akkor te nem vagy annyira versenyszellemű?
– Nem, én szeretek kibicelni. Ha valaki ezzel komolyan akar foglalkozni, akkor nagyon fontos, hogy komolyan vegye, és versenyzőként gondoljon a játékra. Nekem ez inkább hobbi, és szórakozásért játszom, nem az eredményért.

– A becenevedről mesélnél valamit?
– Anyukám hívott Mucogónak vagy Mucoginak, és amikor a BBO-ra regisztráltam, akkor gyorsan kezdődött egy meccs, ezért gyorsan ki kellett valamit találni, így lett a Mucc. Bence a BBO-n ismert meg, és elkezdett így hívni, ezért a bridzsesek többnyire így ismernek.

Bozzai Bence (U21 – NPC)
– Amikor március környékén megkértelek, hogy az U21-es kapitányságot vállald, akkor mit gondoltál erről a feladatról?
– Örültem a megkeresésnek, lévén sokszor voltam én is school- és ifiválogatott. Ezért izgalmasnak tartottam ezt a feladatot. Természetesen feleségemmel, Mucc-cal egyeztettem ezzel kapcsolatban is, ő támogatott.

– Most mit érzel ezzel kapcsolatban?
– Kicsit ambivalens az egész. Felkészülés során a kedves csapatom nem tett meg mindent ahhoz, hogy minden klappoljon. Negatívan hatott ez rám, bár én akkor is lelkesítettem őket. Mióta itt vagyunk, és megy a játék, most már azt érzem, hogy mindenképp megérte. A hangulat jó, a társaság jó, a gyerekemet mindenki imádja, és jó a kedvem!

– Fogod a kapitányságot folytatni?
– Nagyon szeretném. Úgy gondolom, ha ez a csapat kicsit többet tesz bele a következő két évben, akkor az engem is motiválni fog, és még többet tudok majd tenni értük. Akár az edzéseken részt venni, online feladatokat adni, sőt hozzám is jöhetnek gyakorolni. De ehhez kell az, hogy lássam a lelkesedést.

– Hogyan dolgoztátok fel a rossz eredményeket?
– Nem dolgoztuk fel tökéletesen. Próbáltam mindig a humorommal operálni. Másfelől én akartam lenni az ütköző pont, hogy ne az legyen, hogy egymáson vezetik le a feszültséget. Plusz próbáltam motiválni őket a hülyeségeimmel, például az esti mesét 12 megadott szóból kreálom, amiket ők adnak előzetesen meg. Ez eddig mindig nagy móka forrása volt.

– Mint fiatal kapitány elfogad-e a csapat, illetve van-e tekintélyed?
– Érdekes, mert néha túl komolynak gondoltak, ami meglepett. Döntéseimet általában elfogadják, ültetés tekintetében megkérdezem az ő véleményüket, de én döntök végül. Persze kérdezgetnek döntésekről, és nem vitatják, amit mondok nekik, ezzel nincs problémánk.

– Kevés fiatal versenyző játszik otthon, hogyan lehetne szerinted növelni a létszámot?
– Az alapvetés, hogy 15-26 korú fiatal nyilván inkább nem szellemi sportot választ. Nehéz ilyen korban leültetni a gyerekeket az asztal mellé, szeretik nyomkodni a telót/számítógépet. Amúgy csináltam egy felmérést, ebben arra jöttem rá, hogy az ifijátékosok nagy része vagy a Fazekasból jött vagy valamilyen családi vonatkozás miatt játszik. Szerintem ezen nagyon nehéz változtatni, akinek nincs „matek agya” vagy a családban nem látta milyen ez a játék, azok nem igazán érthetik, hogy milyen ez a bridzsszerelem. Szerintem a külföldiektől kéne tanulni, mert amit per pillanat mi csinálunk, az lassan a kihaláshoz vezet.

– Még valamit hozzá szeretnél tenni?
– Kösz, papa, hogy megtanítottál bridzsezni!