Idén immár 53. alkalommal rendezték meg a Bányász Kupát, egészen elképesztő szám. Sokáig ez a verseny csak egy volt a sok remek vidéki torna közül (Pécs, Szeged, Keszthely, Balatonfüred/Siófok, Balatonalmádi, Miskolc, Sopron, és még sorolhatnánk), de mára már (a kizárólagosan párosversenyektől eltekintve, mint a győri és a piliscsabai, illetve Budapesten a Kibic), az egyetlen nagy klasszikus maradt az IBBF mellett, ahol csapat és páros formátumban is megmérettethetik magukat a versenyzők. Mindig is népszerű volt, hiszen hagyományosan közvetlenül az őszi csapatbajnokság előtt rendezik, így sokan (mint mi is partneremmel, Hodosi Péterrel) felkészülési versenyként tekintünk rá – én például két hónapja nem fogtam kártyát a kezembe ezelőtt.
Ugyan a torna hossza az évek során lerövidült, hiszen korábban négy-, majd háromnapos is volt, mostanra szinte vágtában, egy egész napi játék után a szám véget is ér. Ennek előnye persze, hogy akár csak az egyik napra is le lehet utazni, nem kell a hétvégét rászánni. Ennek ellenére hiányoznak nekem a régi, ottalvós, négynapos versenyek, éjszakai pókeres-kockás-kinges összeülések, elemzések, beszélgetések…
De nézzük, mi történt idén! A verseny új helyszínre költözött, aminek oka, hogy a helyi bridzsklubot felvette tagjai közé a tatabányai sportegyesület, tehát használhatják a Földi Imre sportcsarnokot. Így a kézilabdacsarnokban felállított asztalok mellett kezdődött meg szombaton a csapatverseny. A tágas, világos terem nagy sikert aratott, bár az első napi túl hideg klíma miatt néhányan kicsit fáztunk, de másnapra javult a helyzet.
A fent említett ritka csapatversenyek miatt sokan tették tiszteletüket, 22 egység nevezett, a 9 órás „hajnali” kezdés dacára.
Szokás szerint a saját szemszögemből írok a versenyről, melynek első fordulójában a végül bronzérmes Budapest-Cseljabinszk együttesét fogadtuk.
Az első nehéz feladata Berkes Mártonnak volt 3 szan ellen.
Elindult a hosszú színéből, és máris látta, hogy ebben nincs jövő, amikor a felvevő ütött a bubival. A pikk hívásra az ászt kellett tegye, és úgy tűnt, az egyetlen esély, ha a partnernek hosszú kőrje van. De melyik címletet hívjuk? Ha a tízest (vagy ha az a megállapodás, a kilencest) tesszük ki, a partner sejteni fogja, hogy milyen kombinációink lehetnek, míg a kicsi (ami az asztalnál történt) zavarba hozhatja – bár miért nem tette a felvevő a dámát, ha a partnernél, és nálunk is egy figura? Talán Kelet is szagot foghatott volna. Ha azonban úgy véljük, hogy csak ebben a színben van biztosan jövőnk, a legjobb az ász hívása, hiszen ezt biztosan megkéri a társunk a királlyal, és így a blokkolás is elkerülhető.
Végül 12-t ütöttünk a 3 szanban, így 12 pont lett miénk, mivel a túloldalt a 4–3 pikkben próbálkoztak, sokkal kevesebb sikerrel, 4 bukással.
Ahogy a lapok feküdtek, Kelet–Nyugat 4 kőrt teljesíthetett összesen 15 pontból, ide persze senki sem jutott el, bár a Hittmann-ellenvonal 3 kőrig licitált, illetve egy párt „elkaptak” 2 kőrben, –1070-ért.
A csapat Lacijai jobban licitáltak ebben a partiban.
Miután kiderült a treff fit, Hittmann Laci bátran bevállalta a szlemet, amiben biztonsági játékkal 12-t ütött, és megint 12 IMP lett a jutalmunk, így végül 29–1-re nyertünk, és a kettes asztalra kerültünk.
Második fordulós ellenfelünk a Visoft volt, akik talán kissé szokatlan összeállításban álltak fel, a női válogatott Zalai–Hegedüs párral erősítettek (ami persze nem meglepetés, hiszen nemrég Hegedüs Orsolya csatlakozott a céghez).
Rögtön az első partiban Hodosi Péternek kellett 6 káróban helytállnia.
Bár ösztönösen jó ötletnek tűnik egy kőrt lelopni, ez azonban nem működik, mivel 8–1 a szín elosztása. Péter jól döntött, az ő játékához az kellett, hogy Keletnek legyen legalább 3 pikkje. Mivel a túloldalon 4 pikkben fékeztek, 11 pontot kerestünk.
Sokan elbukták a szlemet, de Fris Miklós a nagyszlemet is teljesítette!
Még egy bemondott bell gémért járó 10 pont is a miénk lett, így végül 22–7-re nyertünk.
A harmadik forduló így az egyes asztalon talált minket, és így kiáltottunk fel: Director, please! Persze ez csak az ellenfél neve volt, akik le is győztek minket, leginkább egy rosszul sikerült indítókijátszásom miatt.
Konkoly Csaba szinte minden problémáját megoldotta a pikk király indulás, így lecsapta az adu ászt, és egy csomó szür lett a jutalma. A pikk királyra mindenki teljesített, míg a minor indulások után többnyire buktak. A leadott 13 pontot nem tudtuk teljesen kiegyenlíteni, így 7 pontos vereséget szenvedtünk.
A negyedik fordulós ellenfelünk a Budaörs 21 volt, akik (nevükhöz híven) budaörsiekből és U21-es játékosokból álltak.
Mi a fiatalok ellen ültünk le, akik egy 11 pontos „információs vagy büntető ez a kontra?” hibájuk után bemondták ezt a remek szlemet.
Összesen hárman találták meg ezt a jó 6 treffet, 12 pont lett a jutalmuk.
Néhány apró partin írt még mindkét csapat, végül 1 ponttal az ellenfelünk nyert.
Az ötödik fordulóban a helyiek legjobbjai, azaz a Tatabánya TSC volt az ellenfelünk.
Az első nagy írás a miénk volt, Hittmann László jobban játszotta ezt a 3 szant.
A pikk indulás után felülről hívta a treffet, és a káróra fordulás sem segített, mert Keletnek csak három volt ebből a színből, +600.
A mi asztalunknál a kőr indulás sem okozhatott volna gondot, de amikor kihagytam az első treffet, a felvevő jobb treff elosztásban reménykedve kézbe ment a pikk királlyal, hogy onnan hozzon még egyet a fő színéből, amire azonban már buknia kellett. Bár látszólag most is működik a káró kétszeri kihagyása, ekkor nem lesz már 9 ütése: a kárót nem folytatjuk, így ez az ász bennragad, mivel nincs hozzá közlekedés. Ha viszont korábban üt, kiáll a két treff mellett három káró is.
Ezen a partin 12 pontot írtunk, és mivel még egy licithibájuk miatt további 10-et írtunk később, 21-gyel nyertük az összecsapást, ezért a hatodik forduló a kettesen talált minket, ellenfelünk az ELTE volt.
Hogy ne csak mindig gémekről és szlemekről essen szó, egy érdekes töredék: mindkét asztalon az ellenfél próbált szanban teljesíteni.
Bár a káró indulás ütést, illetve tempót adott, a 2 szant nem lehetett teljesíteni, +100. A másik asztalon is a treff szín hozta az ütéseket, ezúttal az ellenvonalon, így itt már kettőt bukott a töredék, újabb 200, és 7 pont ide.
Mivel a két Laci elrontotta a licitet, bemondtak egy rossz esélyű 6 kőrt. Mázlijukra a 2–2 adu miatt teljesült a szlem, így újabb 10 pontot kerestünk, és nyertünk 19 ponttal. Ezzel visszatértünk az egyes asztalra, ahol a régóta regnáló korábbi ellenfelünk, a Director, please! jöhetett újra.
Szlemekből (és hibákból) ezúttal sem volt hiány.
Konkoly Csaba a káró ász-királyt elégnek érezte, hogy géminvitet adjon, Szücs Leónak pedig több se kellett: mi lehetne még a partnernél, ha nála szinte minden major kártya? A kísérlet bevált, a szlem terített volt, amin 13 pontot kerestek, amikor a túloldalt nem jött össze az ellenvonali szlem.
Ebben a partiban egyedül az U16-os válogatott Szabó Ginus mondott be és teljesített 7 pikket.
Leóék következő szlemlicitje kevésbé volt sikeres, leálltak az 5-ös magasságon.
Harangozóéknak nem okozott gondot a parti, így a nagyszlemen 17 pontot kerestünk.
További pontok cseréltek gazdát (egy beletömött gém itt, egy eljátszott ott), de kitartott az előnyünk, 9 pontos győzelmünkkel átvettük a vezetést az utolsó forduló előtt.
A mezőny nagyon szoros volt, 6 pontos VP előnnyel vágtunk neki a csatának, azonban három csapat is szinte azonos ponttal állt mögöttünk, míg az ötödik is csak 8-ra volt tőlünk.
Ellenfelünk a Visoft Kft. második fele, azaz a Kft volt: Fischer Brigitta Talyigás Péterrel sztenderd játékosai a fő csapatnak, míg társaik ezúttal a Kemény család, azaz apa és fia, György és Márk voltak.
Pár töredék jellegű partiban 7–3-as vezetést szereztünk, majd jött egy izgalmas döntés.
Lapom alkalmas volt (a sok treff dacára) az információs kontrára, az 1 kőr licit pikket ígért, így a 2 kőr természetes küzdelmi licit volt. A 3 pikk elosztásos, de nem feltétlenül erős lapot mutatott. Itt kellett döntenem: ha a pikk király szökik is (ezt sem ígérte senki), akkor is az kell, hogy a partnernek legyen némi treff tartása, hiszen akár 3 treff is kiállhat a 4 kőrből, és még a káró színnel is kezdeni kell valamit… Tőlem szokatlanul sokat gondolkoztam, végül arra jutottam, hogy remélhetőleg lesz játék a 4 kőrben, és azt sem ígérte senki, hogy a 3–4 pikk elbukik (a 4 pikk úgy bukik Nyugat kezéből, ha káró ász-káróval kezdek, majd a pikk király ütés után kis kőr hívással átadom a bubihoz az ütést, és a partner lehívja a káró dámát – egyébként a kimagasodó ötödik treff hozza a teljesítést).
Lehet, hogy hosszú gondolkodásom az ellenfél mentési kedvét is elvette, végül a 4 kőr a barátságos fekvésnek hála 11 ütéssel ért haza.
A másik asztalon pedig a Hittmann-rendszer ütött: a 2 kőr ötös pikket és gyenge lapot ígért, erre pedig a 4-es pikkel, külső szinglivel kötelező volt a 4 pikk licit. Kemény György 5 kőrje érthető, de ezúttal nem vezetett sikerre. A pikk ász után Harangozó László látta, hogy akármi is a helyzet treffben, egyet el fog dobni a felvevő a pikk királyra, tehát hívni kell a színt – akár szinglije, akár királya van a partnernek, még időben ütni fog. Ez a 13 pont nyugodt előnyt biztosított egyelőre.
Egy jó szlemet mindkét csapat felírt, majd egy mans gémet bemondott, de nem talált el Kemény György, így nem ők, hanem mi kerestünk 6 IMP-t.
De még nem volt vége, egy újabb szlemparti jött.
Mi csak 3 szanig jutottunk, míg Keményék bemondták ezt az ingatag lábakon álló 6 kárót, de a pikk indulás hiányában teljesíteni tudott Márk, így e 13 ponttal megint szorosabb lett a csata.
A kettes asztalon szoros eredmény született, így a Budapest-Cseljabinszk kis győzelmével megelőzte a vele azonos ponton állókat, míg a végig hátrébb játszó KÉV a hármas asztalon szinte maximumot szerezve külső körön ezüstöt szerzett – ha kicsit szorosabb a mi összecsapásunk, még nyerhettek is volna!
Így kb. 2 VP előnnyel nyertük a versenyt – a tavalyi párosgyőzelem után ezúttal a csapatversenyen végeztünk az élen partneremmel, Hodosi Péterrel, valamint Harangozó Lászlóval és Hittmann Lászlóval.
A másnapi párosverseny kevésbé sikerült nekünk, bizonyára megártott az ünnepi pezsgő…
A pároson remek játékkal nyert Jalsovszky Janka és Vági Máté, hatalmas gratuláció a fiatal játékosoknak. Második lett a sokáig nagy előnnyel vezető Bakó Dániel és Vikor Attila, míg csapattársaink jó hajrával bronzérmet szereztek.
Íme egy szép felvevőjáték a győztestől.
Bár a káró király sokat segít, pontosan kell játszani ahhoz, hogy hazaérhessen, de Janka ezt simán megoldotta.
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
