Kezdőoldal

Mivel mindenki az IBBF-fel volt elfoglalva a múlt héten, szinte észre sem vettük, hogy szombaton megkezdődött Monacóban a Winter Games, azaz Téli Játékok harmadik kiadása. Ezt a nyílt versenyt az ismert bridzsszponzor, a korábban a monacói bridzscsapatot is építő Pierre Zimmermann rendezi. Az ötlete az volt, hogy kevés a téli verseny, és a nyári Eb előtt mindenkinek jól jön egy erős mezőnyben lejátszott felkészülési verseny, ami ráadásul jelentős pénzdíjakkal is csábítja a jó és/vagy gazdag játékosokat, és beállt mögé az EBL is. Mivel csak kétévente rendezik, négy év alatt ez csak a harmadik kiadás, azonban a folytatás kétséges, hiszen Zimmermann hazatér, ezután szülőhazája országát támogatja, azaz Svájc színeiben indul majd (ennek megfelelően a Swiss team csapatnevet választotta ezen a versenyen).

A verseny itt követhető. A KO-szakasz 20 partis szegmensei 10.00, 14.00, illetve 17.05 órakor kezdődnek.

Mint köztudott, korábbi csapata „elfogyott”, hiszen előbb Fantoni–Nunest eltiltották csalás miatt (bár ők ezt később visszaperelték, és újra játszhatnak), majd Helness–Helgemo kapott pénz- és börtönbüntetést a norvég adótörvények figyelmen kívül hagyása miatt, sőt, Helgemót ráadásul doppingvétség miatt 6 hónapra el is tiltották tavaly.

Az új csapatban is nagy a potenciál, hiszen a hollandok talán legerősebb párját, Brink–Drijvert, valamint a szintén több nagy címmel rendelkező Gawrys–Klukowski lengyel párt sikerült szerződtetnie Svájcba. Hogy ő maga kap-e versenyengedélyt válogatott szinten, még tárgyalás kérdése, és leendő partnere is kétséges, hiszen Monacóba francia partnerével, Franck Multonnal költözött, és az újabb országváltás elvben egyhamar nem lehetséges, de ezen a versenyen még vele játszik. Persze tudjuk, szinte minden csak pénz kérdése…

Idén 64 csapat jelentkezett erre versenyre, melynek lebonyolítása már a szokásosnak nevezhető: három nap alatt 15 körös svájci (még ez is…) rendszerű alapszakaszon dőlt el, hogy mely 16 csapat játszhat keddtől az egyenes kiesésen, míg a többiek BAM-vígaszversenyen játszhatnak, míg végül egy nagy párosverseny zárja az eseményt. A csapatverseny fődíja 33 ezer euró, tehát megéri nyerni – de a többi díj is jelentős.

A mezőny erősségéről elég, ha azt megemlítem, mely csapatok nem jutottak a továbbjutás közelébe sem: korábbi hasonló versenyeken döntőbe jutó Ward–Platt és De Botton csapat ilyen, de nem gyenge a görög vagy a bolgár válogatott sem (akik K ONE néven indultak), de nem jutott be a szinte teljes litván válogatottat felsorakoztató Bridgescanner sem. Nem kerültek be Brogelandék (Sealesmindével, Hydes–Crouch-csal többek közt), néhány francia válogatott játékos Mikael Rimstedt-tel megerősítve (Icebergs), de még hosszan sorolhatnánk, hiszen minden kieső csapatot is szinte márkás nevek alkottak. Az utolsó centiken múlott sok jó csapat bejutása, de említésre méltó a talán meglepetésre sokáig a legjobbak közt küzdő cseh válogatott (az utolsó 10-ben veszítettek Pepsi, azaz Pszczola és lengyel barátai ellen), valamint az Auken–Welland vezette lengyel-német vegyes, akik úgy estek ki, hogy 500-at buktak egy 2-es magasságú közbeszólásban, míg a másik teremben csak 450-et írtak a csapattársak – ez 2 leadott IMP elég volt, hogy a fent említett Swiss team megelőzze őket a 16. helyen 0,29 VP-vel…

De a neves kiesők után beszéljünk a még nevesebb bejutókról. Mindenképp elsőként kell említenünk a Gupta csapatot. Hogy kit? Nos, a csapat szponzor-játékosa talán nálunk kevésbé ismert, partnere egy közismert bridzstanár és remek játékos, Debbie Rosenberg. A másik két pár azonban egészen elképesztő nemzetközi sztárparádé: Lorenzini–Helgemo és Meckstroth–Zia! Talán nem véletlen, hogy a csapat az első kilenc(!) meccsét megnyerte, és több, mint egy teljes meccsel végzett a második előtt, kerek 14 győzelmi pont átlaggal. A bejutáshoz ezúttal is amúgy 11VP-s átlag kellett, ebből kijön, hogy előnyük a 16. előtt 45 VP volt – elképesztő magabiztosság, kérdés, ki tudja őket esetleg megverni.

Érdekesség, hogy első legyőzőjük, a román Coldea csapat még eggyel többet is tudott, hisz első 10 meccsüket megnyerték, igaz, kisebb arányokban. Utána becsúszott nekik pár vereség, de magabiztosan jutottak tovább kilencedik helyen.

A második helyen a három svéd válogatottal (és három francia játékossal) felálló Ventin került be, míg harmadik a német szenior válogatott lett. További válogatott továbbjutók: az orosz, az ír és két egységgel a holland csapat is, valamint egy remek indiai és lengyel egység is benn van a 16-ban. Simán került be a közismert profi csapat, a Lavazza is (igen, a csapat névadó szponzora és nem játszó kapitánya a híres kávés dinasztia sarja). A sztárparádéba kicsit belerondít a korábban eltiltott, de már visszatért Lanzarottival felálló Breno csapat – személyes véleményem, hogy aki egyszer durván vétett a szabályok ellen, sosem lesz már megbízható, és csodálom, hogy van, aki játszik vele.

Egy érdekes felvevőjáték, melyet csak a mezőny kb. negyede teljesített, és adu indulásra csak két felvevő – Zia azonban nem volt köztük.

A másik asztalon káró indulásra a lengyel felvevő furán játszott: treff impasszt adott, így nem tudta már magasítani a mellékszínt, mert a két aduzás után mégis felüllopták, egyszer nem.

Zia dolga nehezebb volt, csak úgy teljesíthetett volna, ha az adut az asztalon üti, az első treffet az adu ásszal lopja, hogy ne tudják felüllopni, és a második lopásnál a már amúgy is aduütéssé váló harmadik adu lesz ütés felüllopáskor. Mivel kicsivel lopott elsőre, jött a második kőr, így már nem tudott teljesíteni. Érdekes szép megtévesztő játékot alkalmazott a lengyel ellenjátékos: Zia az asztalról a harmadik menetben a treff bubit hívta, végül is mindegy, ha 3–3, de hátha fedik a dámával – Kelet azonban a Q9-ből nem fedett! Hátha ezen múlik, hogy kicsivel vagy naggyal kell lopjon a felvevő, hiszen így biztosnak látszik, hogy 3–3 a szín. Mindketten minden apróságot megtettek a siker érdekében. Persze ha a treff 3–3, és az adu 4–1, akkor pont az adu ásszal való lopással bukjuk el a terített szlemet, tehát nem egyértelmű a helyzet.

Ez a parti pedig sokaknak okozott gondot, a már említett legutolsó:

Aukenék ugye 2 pontot leadtak, pedig csak 2 treffel szólt közbe Nyugat, Klukowski a Swiss teamből azonban 3-mal, ami már 800-at bukott, és ez a túloldali bukott szlemmel együtt már –14 pont volt, és majdnem kiesés…

Dennis Bilde a Lavazza (és a dán válogatott) játékosa még nagyobb trükköt dobott be: Kelet lapjával 3 káróval indult! Kontra, körpassz, –1400… A 2-es asztalon nem számít ilyesmire az ember.

Keddtől tehát napi 3x20 leosztásban döntik el a továbbjutást, így péntekre jut el a csapatverseny a döntőig, addig is igyekszünk naponta tudósítani az érdekes partikról és a továbbjutókról.