Főszerkesztő úr megkért, hogy írjak a kupaküzdelmekről. Íme. A legjobb 16 közé jutásért folytatott küzdelmek közepette került Nyugat kezébe a következő tizenhárom kártya.
A mansista Észak 2 kőrrel kezdte a licitet _mely ötös színt és egy legalább négyes minort ígért_, Dél 4 kőrre ugrott, és emberünk – jobb híján – 4 pikket licitált, amit gyors körpassz követett.
Az asztal látványa nem dobta fel:
De még ennél is rosszabbul esett neki, hogy Észak nem tette meg azt a szívességet, hogy az összeemelt színnel indult volna, helyette a káró dámát helyezte az asztalra. Dél a kettest adta, és Észak treffre váltott. Minden jel szerint Észak kárója szingli volt. Ez már csak annál is valószínűbb, minthogy Dél 4 kőr licitjéhez még mansban is kevésnek tűnt a hármas támogatás – hacsak nincs valami a lapjában, ami mégis felhatalmazza erre a darabka vagányságra.
Például hat darab káró az ász-királlyal.
Dél tehát jól játszott, és nem ütötte át a káró dámát, helyette bejelezte, hogy treff folytatást kér _legalábbis kőrt biztosan nem_. Kíváncsiak végigszámolhatják, hogyan teljesült volna a 4 pikk, ha Dél átüti a kárót: akár áthív a kőrön, akár megpróbálja meglopatni Északot, előbb-utóbb mindenképpen kimagasít egy káró ütést az asztalon, amire eldobható lesz a vesztő treff.
Észak, mint fentebb említettem, jól nevelten treffet hívott. Dél a tízest adta, Nyugatunk ütött az ászával, és aduzott hármat, a kezében befejezve. Az aduzás során Dél könnyedén elhajigált két kárót. Észak elosztása így világossá vált: 3–5–1–4, vagyis Délnek 1–3–6–3 jutott.
Hogyan tovább?
A kőr impassz ráér – már ha arra akarunk játszani. De miért is akarnánk? Észak persze bátor fickó, de hogy az ötödik kőr bubi, a negyedleges treff dáma _láthatóan a bubi és a tízes nélkül_ és a szingli káró dáma elég lett volna neki a két kőr induláshoz? Erősen kétséges. Nem. Induljunk ki abból, hogy a kőr impassz nem ül.
Szerencsére igen komoly fegyvereink vannak még tartalékban. A káró tízes és a kőr kilences is felér egy-egy töltött fegyverrel, és akkor a treff hatosról még nem is szóltunk. Akinek ilyen arzenál van a kezében, nem ijed meg könnyen.
A felvevő nem is ijedt meg, mindössze – kénytelen-kelletlen – azzal a feltételezéssel élt, hogy a kőr bubi és a kőr tízes egyaránt Délen lesznek, valahogy így:
Hívott még két menet adut, amelyekre az asztalról kárókat dobált. Ez annál is furább ötletnek hatott _mind a vugraph számos nézője, mind pedig az ellenjátékosok számára_, minthogy ütésszám beállítás nélküli beszorításról persze hallottunk már, no de ebből az ütésszámból jelenleg 2 _kettő!_ hiányzott...
Sem Észak, sem Dél nem érezte még a fenyegető vihar előtti nyomasztó, halványszürke csend lassú ereszkedését:
Illetve, mintha Dél megvált volna már a káró királytól... Lehet, hogy valami balsejtelem mégiscsak gyötörte?
A felvevő meghívta az utolsó aduját, és az asztalról könnyedén a káró bubit dobta. Észak sem izgatta magát: egy trefftől nyugodtan megválhatott. Dél azonban hirtelen nagy bajban volt: beszorult három színben, amelyből kettőt a partnere még vígan tartott...
A káró ászt nem dobhatta el. Hamar átlátta, hogy a treff dobás is végzetes: a felvevő egyszerűen két menet treffet játszik, és hiába kerülte el kétszer is sikeresen, Északnak végül mégis bele kell hívnia a kőr villába.
Dél végül kőrt dobott. A felvevő, mint a villám, kihívta a kőr ászt, majd a kőr dámát, és a treff király lett az átmenet a tizedik ütéshez, a kőr kilenceshez.
Ha a kedves olvasó úgy érezné, hogy a Magyar Kupa-küzdelmek alatt nem találkozott a fenti kiosztással, amely ilyen kis gyöngyszemet tartogatott, ne hibáztassa a memóriáját. A 16 közé jutásért a Vanderbilten küzdött a Diamond csapat, és Geoff Hampson _többek között_ ezzel a felvevőjátékkal is jelentősen hozzájárult a továbbjutáshoz _végül másodikak lettek a Lavazza mögött_.
