Jó hírem van: Tudor előfizetett a The Bridge World című folyóiratra. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az én példányomat kérte kölcsön, annak megérkezése napján. Névlegesen három napra. A valóságban addig nem voltam hajlandó átadni neki az újat, amíg az előző számot vissza nem hozta, így mindössze egy hónap késéssel el is olvashattam kedvenc újságomat. Na de ennek vége, Tudornak immáron jár a lap, és ha oda nem is adja társainak, az abban található rejtvények törpésített változatait rendszeresen felhasználja a heti tréningeken.
A törpésített szó talán némi magyarázatra szorul. A lényeg, hogy a partik eszmei mondanivalójának kifejtésében a pici lapok minél nagyobb szerepet kapjanak. Na jó, ez így túl bonyolultnak hangzik, nézzünk inkább egy játszmát a múlt hétről!
Káró tízes kezdés után a felvevő lehívta szín három magas lapját, Kelet kőrt dobott. Három magas treffbe mindenki adott, ezt a kőr ász követte. Ha ebbe Nyugat színre színt tett volna, akkor kis pikk körbeengedése után kénytelen lett volna belehívni a kéz kisgáblijába, de az ellenjátékos pikket dobott, ami nagyon valószínűvé tette a tényleges lapeloszlást. Dél a kevésbé valószínű 5–0–3–5 elosztást is figyelembe vette Nyugat kezében, és lehívta a pikk ászt. Ha ebbe Kelet adott volna, akkor pikk király, majd kis kőr hívása után ő került volna végjátékba.
A valóságban persze Kelet kőrt dobott, ezek után már csak le kellett hívni az asztal magas lapjait, és a negyedik treffel kiadni az ütést – Keletnek, és a pikk bubit dobni, – vagy Nyugatnak, és a kőr bubit dobni. Ehhez persze tudni kellett, hogy ki fogja ütni azt a treffet. Hapci és Kuka igazán mindent megtett a felvevő megtévesztése érdekében. A treff kettes megtartásáról ezúttal szó sem lehetett, nyilvánvaló volt, hogy Vidor ezt a kártyát figyeli a legjobban. Hapci kettes-bubi-nyolcas, Kuka kilences-hetes-tízes sorrendben játszotta ki a szín lapjait, de Vidor a treff ötöst meglátva mosolyogva eldobta a pikk bubit, és terített.
A zárt teremben egy kedves _gyakran visszatérő_ vendég házaspár játszott Szende és Szundi ellen.
Ezúttal Észak lett a felvevő, de a kezdés itt is káró volt. A szín három magas lapjának lejátszása után Hófehérke lehívta a kőr ászt, és bízva ellenfelei megbízható licitjeiben elkönyvelte magában a tényleges lapelosztást.
Hófehérke tisztában volt a saját képességeivel. Mérlegelte és elvetette a nyílt termi felvevőjáték lehetőségét. Jól tudta, hogy ha kiguvadt szemekkel figyeli, akkor sem fogja tudni megjegyezni, hogy melyik hét_!_ treffet vetik majd be a ravasz ellenjátékosok. Addig-addig töprengett, míg végül megtalálta a megoldást. Pikk királlyal kézbe ment majd négyszer treffet hívott, az asztalról két kőrt és egy kárót dobott. Nem is figyelt rá ki üt, olyan mindegy volt:
