Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Kelen Károly - 2010. április 5.

Telihold

A szerkesztő szerint telihold volt, és az okozta a bajt, de én nem fogom rá: egyszerűen nem lehet így viselkedni. Elnézést hát mindenkitől, akit megzavartam az üvöltésemmel, amelyet csak Sir Kánéhoz lehet hasonlítani. Mindennek én vagyok az oka: nem szabad lett volna így licitálnom _elfelejtettem, hogy az 1 szan viszonválasz 15–17 pont ugyan, de nem biztosan egyenletes lap, simán lehet szingli a színemben_. Azzal nem volt baj, hogy elmentem az asztaltól, de sokkal-sokkal több időt kellett volna töltenem a mosdóban: így mire visszaértem, az ellenfél még nem hívott a második ütéshez, tehát én raktam a lapokat az asztalról. És nem lett volna szabad betartanom a szabályokat, miszerint, ha a partnerem egy színből nem nevez meg egy kártyát, akkor a legkisebbet játszom ki: ha a kilencest időben eltakarítom, szóba sem jön, hogy ütést vigyen...
És elnézést kérek azért is, mert ekkora ügy lett belőle, csakhogy elveim szerint az, aki a nyilvánosságból él, nem tagadhatja meg önmagát, semmiképpen sem térhettem ki a Blikkbors érdeklődése elől. S ha már ők megírták, a Bridzséletnek is közölnie kell, amit kiderítettek.

Blikkbors, 2010. április 1-je.

A nyolcas szenzációs győzelme a kilences felett

Negyvenöt év alatt nem látott ilyet

Megfordult a bridzsvilág

Olvasóink legtöbbje bizonyára nem is sejti, hogy mi folyik keddenként egy Böszörményi úti klubban: budapesti bridzsbajnokság és kupaversenyek. A bridzsversenyzők igazán különleges figurák, és szenvedélyes viselkedésük néha tombolásba megy át. Március 30-án kedden az ismert versenyző, Kelen Károly olyan hangokat hallatott, amely az egész terem figyelmét ráirányította. Úgy éreztük, az eset, amely mindezt kiváltotta, talán szélesebb érdeklődésre is számot tarthat. Azt hiszem, nem csalódtunk. De döntsék el önök.
– Negyvenöt éve járok versenyezni, de ilyennel még nem találkoztam – nyilatkozta a neves Hegyvidék klub játékosa. – És a legkülönösebb: bárkinek mesélem, értetlenül áll az eset előtt, és bennem keresi a hibát. Vagy abban, hogy rosszul idézem föl a történteket. Senki sem hiszi, hogy ez így megesett. Igaz, én sem.
Mégis, mi történt?
– Alig merem kimondani. Nem. Nem, ez nem lehet! – Nehéz, nagyon nehéz kihúzni belőle a lényeget. – A nyolcas ütötte a kilencest.
Nyilván az adu nyolcas egy másik szín kilencesét, mi ebben a meglepő? – mondanánk, de hörögve folytatja: – Nem volt adu, és a pikk nyolcas ütötte a pikk kilencest!
Íme a játszma. Magyar Kupa, mérkőzés a 9–10. helyért _a Next gomb nyomogatása eljuttat a lényegig_:



Most Kelet a treff ászt hívta.
– Nem lett volna szabad megszólalnom, amennyire tudom a szabályokat, az asztal csak a felvevő _a partner_ hibáját előzheti meg kérdésével – mondja Kelen. – De nem tudtam megállni: „Treffet hívtál, partner?” – kérdeztem.
– Én jöttem – mondta ekkor az ellenfél. Mire az asztal – továbbra sem az őt mindenfajta akciótól eltiltó szabályoknak megfelelően – fölfordította a már elment kártyát, és mindenki világosan láthatta, hogy az a pikk kilences. Nyugat is visszafordította lapját, a pikk nyolcast.
– Nem a kilences, a hármas volt az asztalon – közölte Nyugat, és mintha a felvevő is vele értett volna egyet. Erre az asztal a következő kártyát is visszafordította azok közül, amelyeket a licitlapok elhelyezésére szolgáló tálca piros posztóján gyűjtött a jelen lévő összes játékos szeme láttára: a pikk hármas volt. _Fontos: nem is lehetett más, hiszen az asztal mindig a szín legkisebb lapját teszi az ütésbe, hacsak a felvevő nem nevezi nevén, amit ki akar játszani._
– Meg kell mondanom – jegyzi meg a lassan megnyugodó versenyző –, ha most az ellenfél azt mondja, bocs, a bubit akartam kijátszani, egy szavam sem lehetett volna, néha mellényúl az ember, bárkivel előfordul. Még írni-számolni sem tudtam, de már megjegyeztem magamnak, hogy amikor apám kiejtett kezéből egy kártyát, rögtön kifizette a bukott piros ultit. Az ellenfél hasonló hibájánál viszont hihetetlenül nagyvonalú tudott lenni. Úgyhogy örültem volna, ha Kelet kicseréli a nyolcast a bubira, és minden mehetett volna a maga útján.
Ehelyett az ellenjátékos azt kérdezte: – Így akarsz nyerni?
És képzeljék el, minden hangoskodás, vita után, amikor e sorokat önök olvassák, még mindig az a helyzet, hogy – talán a bridzs történetében először! – a pikk nyolcas legyőzte a pikk kilencest!
S most már így marad az idők végezetéig.


Gerhes Gábor: Öt legyőzi hatot _2001_

Nem tudom, hányan tudták idáig követni az eseményeket, de talán még érdemes valamire fölhívni a figyelmet. A 3 szanban egy felvevő négyet bukott, hatan hármat, nyolcan kettőt és ezzel az asztallal együtt négyen egyet. Két felvevő vitte haza a kilenc ütést, egyikük pikk király _!_ kezdésre.
De tessék csak megnézni a helyzetet onnan, hogy Dél ütött volna a pikk kilencessel _ami előfordulhat, ha az ellenjátékos ragaszkodik a nyolcashoz..._:



A felvevő, aki eddig hatot – két pikk, három kőr és a káró ász – ütött, a káró királyra treffet dob a kezéből, és a treff tízest hívja. Ha Kelet elmegy az ásszal, a treff mariázs magas. Ha Kelett kicsit tesz, üt az egyik figura a kézben, a pikk bubi megkapja az ütést, és a másik treff figura lesz a kilencedik ütés. _Az adott helyzetben nincs is szükség a káró király lehúzására. Ha a felvevő rögtön treffet hív az asztalról, akkor is teljesíti a felvételt._