Érdekes új problémával szembesült a Bridzs Világszövetség, a 2018-as orlandói világbajnokságon megtörtént az első pozitív doppingteszt a bridzs történetében. Nem akárki akadt fenn a vizsgálaton, az egyik legismertebb világsztár, a norvég-monacói Geir Helgemo mintájában találtak Clomifene-t és szintetikus tesztoszteront.
A Bridzs Világszövetség doppingtanácsa a következő döntéseket hozta:
a.) Geir Helgemót egy évre eltiltotta a versenybridzstől.
b.) A 2018-as Rosenblum-kupa és egyéb világbajnoki versenyek érmeit és díjait visszavonták a játékostól
c.) A Zimmermann csapatot utólag diszkvalifikálták a Rosenblum-kupa döntőjéből és az ellenfelet hirdették ki győztesnek.
d.) Csapattársai nem hibáztak, ezért ők megtarthatták a második helyért járó érmeket, díjakat és mesterpontokat.
e.) Az ilyen versenyekre nevezéskor a nemzeti szövetség áll jót a játékosokért. A monacói szövetség felelőssége nem volt megállapítható az ügyben.
f.) Geir Helgemo ki kell fizesse a meghallgatás költségeit, 3659 eurót.
Hát, érdekes kérdés, hogy jó dolog-e, ha a bridzsversenyeken doppingtesztek vannak. A legújabb Bridge World szerkesztőségi cikke is ilyesmivel foglalkozik, mivel egy angol bíróság úgy ítélt, hogy a bridzs nem sport és ezért adóhátrány éri az angol bridzsversenyeket. Ennek kapcsán írja az újság, hogy bár a bridzshez nem köthető különösebb fizikai jellegű megerőltetés, egy régebbi kísérletben különböző tevékenységeket végző emberek stresszterhelését nézték. Itt három tevékenység emelkedett ki, mint legstresszesebb: az agysebészet, a kéményjavítás és a versenybridzs.
Hogyan is változtathatnánk meg a játékunkról kialakult előítéleteket? Az jól látszik, hogy a fizikai sportokhoz való hasonlítás nem állja meg a helyét. Ezért inkább úgy kéne fogalmazni, hogy kétfajta sport van: fizikai és szellemi. Ekkor már megfelelő párhuzamok húzhatók, és erős érvek szólnak amellett, hogy mind a test, mind az agy fejlesztése a közérdeket szolgálja, tehát ezt a kétfajta sportot egy platformon kell kezelni.
Semmiképpen nem kell azt a hibát elkövetni, hogy a kétfajta sporttípus között olyan hasonlóságokat próbálunk megállapítani, melyek nem léteznek. Bizonyos szabályok és eljárások helyesek lehetnek az egyikben, érvénytelenek a másikban. Szerintem ilyen a fenti doppingvizsgálat is. Az elmesportok és a fizikai sportok jellemzői részben egyeznek, részben különböznek – ezek a különbségek nem befolyásolják azt a státuszukat, hogy mindkettő a sport egy típusa.