Az utóbbi időben a törpék kunyhójában nagyon elszaporodtak a svábbogarak. A helyzet egyre aggasztóbbá vált, különös tekintettel arra, hogy Hófehérke emiatt egyre kevesebbet látogatott oda, ha mégis, akkor az idő nagy részét sikoltozással töltötte.
Szendének_!_ az a furcsa ötlete támadt, hogy a rovarirtást mérgezett almával végezzék el. A szer beszerzéséhez javasolt is egy nagyon idős hölgyet, akiről tudni lehetett, hogy régebben nagyon értett az efféléhez. Tudor egy darabig csak a fejét csóválta, de végül engedélyezte, hogy Szende üzleti tárgyalásokat folytasson. A mostoha – mert ki másról is lehetne itt szó –vállalta, hogy visz a törpéknek egy zsák mérgezett almát, de cserébe nem pénzt kért, hanem azt, hogy egy parti erejéig részt vehessen a törpék szokásos heti bridzsedzésén.
Aznap Tudor kivételesen nem készült előre gyártott leosztásokkal. A mostoha partnereként Kukát jelölte ki, a másik vonalon pedig ő maga készült Morgóval játszani.
A megbeszélt kezdési idő előtt egy perccel lódobogás hallatszott és egy hatalmas porfelhő közeledett az úton. Egy csontsovány gebe által húzott szekér állt meg a kunyhó előtt, a bakról egy fekete ruhás bibircsókos öregasszony kászálódott le. A kunyhóba lépve „Szervusztok, kedveskéim!” rikkantással üdvözölte a törpéket, és leült Dél helyére _Tudor baljára_ Kukával szembe. A négy kimaradó törpe a kibicelés alapszabályát sárba tiporva „délkeleten” próbált elhelyezkedni, azaz úgy, hogy Tudor és a mostoha lapjait egyaránt láthassa.
Kőr hetes kezdés után a felvevő a nyolcast kérte az asztalról, ütött a kilences. Sokan megpróbálnának ebben a helyzetben lehívni még egy magas kőrt, de Tudor átlátta, hogy ez az ütés nem veszhet el. Ezzel szemben ha Délnek eredetileg szingli kőrje volt, érdemes lehet azonnal a káró színt bontani, hiszen itt remélhetünk egy ütést és a partner treff bontása után ott még kettőt. Ennyi gondolkodást több évtizedes rutinját is figyelembe véve már elégnek tartott a főtörpe ahhoz, hogy a káró kilencest hívja. A mostoha gondolkodás nélkül beütött az ásszal, Nyugat a bubit tette. A felvevő most a pikk kilencest a tízessel átütve az asztalra ment, és a kőr kettest hívta. Ezen a ponton Tudor gyanút fogott.
Mire készülhet a banya? A káró bubi alapján nagygáblija volt a színből. Ha nem adta meg ezt a nem túl nagy, de mégsem nulla esélyű impasszt, akkor kell lennie valamilyen tervének, de vajon mi az? Hat percig állt a játék, de végül Tudor szemei előtt kirajzolódott a teljes kiosztás:
A felvevő el akarja dobni a káró dámát. Ha Kelet a kőr kilencessel ütve piros színt hív, az tempót ad egy-egy kőr és káró ellopásához, ami után a harmadik aduval az asztalra lehet menni, és Kelete az utolsó kőrrel végállásba hozni. Doblop vagy treff villába hívás lesz a vége. Ördögi terv.
Újabb nyolc perc elteltében Tudor a megoldásra is rájött.
– Egész ügyesen kártyázik a néni – motyogott maga elé –, csak nem elég precíz. Nagyobb kőrt kellett volna hívni, hogy biztosan én üssek. A kettesre szépen rárakom a hármast.
Úgy is tett. A kiosztás majdnem, de csak majdnem az volt, amit Tudor felvázolt.
Tulajdonképpen csak két négyes cserélt helyet egymással…
A mostoha ütött a kezében a kőr négyessel, terített, hogy egyenlő, és éktelelen gúnykacajban tört ki.
– Háháhá, kedveskéim, a kőr kettesben volt egy gerezd mérgezett alma, a többit otthagytam a kunyhó bejáratánál! – rikácsolta, majd felült a szekerére és elhajtott.
Már messze járt, de szegény Tudor még mindig hallani vélte a hangját. Mintha csak azt sipítaná, hogy „A második ütésben adut kellett volna hívnod, fiacskám!”
Tudor aznap éjjel nagyon rosszul aludt, kísértette a félresikerült játszma. Legjobban az zavarta, hogy nem értette, mire célozhatott a mostoha, amikor az adu hívást emlegette. A tényleges játszma persze sehogy sem volt benne, de a feltételezett kiosztásban vajon mit számíthat a pikk hívás?
Hajnali fél háromkor Tudor rájött, hogy egy fontos átmenet elvételéről van szó, a második menet kőrre, ugye, kárót szeretnénk dobni Kelet segítségére várva a rövidüléshez, de amíg a káró ász a kézben van, addig az ellenjátékos büntetlenül hívhatja ezt a színt, nem ad tempót vele.
– Ördög vinné ezt a szipirtyót, nagyon tud bridzsezni – sóhajtott a törpe, majd ismét álomba merült.
Teljes háromnegyed órát húzta a lóbőrt, majd egy érdekes gondolattal ébredt ismét. Az adu hívást kézben_!_ kell ütni. Káró ász, aduval az asztalra, nagy kőrre káró dobás. Kelet most hív valami pirosat, ezt magasan lopjuk, a harmadik menet aduval ismét asztalra megyünk, és magasan lopjuk a másik pirosat. Ez marad:
Egyet még kiadhatunk. Aduval asztalra megyünk, és most Keletnek dobnia kell. Ha treffet dob, egy ütés kiadásával magas lesz a szín, ha kőrt, akkor meg a treff villába hívatunk bele.
– Hülye ez a banya – mondta ki magában Tudor a végkövetkezést, aztán fejére húzta a paplant, és délig tartó egészséges, mély álomba merült.
