Kezdőoldal

Marjai Gyuri, élt 64 évet
De milyen 64 évet! Más ember 100 év alatt nem élne annyit. Nekem szerencsém volt, mert ebből a 64-ből 57-et közelről láttam, barátként élhettem meg.

Padszomszédok voltunk már elsős nebulókként, barátok végig az általánosban, vetélkedéssel vegyes kölcsönös tisztelettel együtt jártunk a Kis Matematikusok Baráti Körébe, aztán – bár más középiskolába jártunk –, kapcsolatunk megmaradt. Együtt árultunk újságot hóban-fagyban, nyári rekkenő hőségben – sok éven át minden vasárnap.

A Közgázba ismét együtt jártunk, de előbb történt még valami fontos, ami miatt én most megírhatom ide ezt a szomorú nekrológot. Az érettségi után nem sokkal Gyuri azt mondta, hogy megtanít bridzsezni. Jó, mondtam. Összeültünk négyen: Gyuri, én és két olyan barátunk, akikből később nem lett versenyző. Robberbridzset játszottunk, amit Gyuri a családi kártyaasztalnál ismert meg. Játszottunk – úgy, ahogy. A Közgáz Zsibongójában a hosszú asztalokon egyre színvonalasabb bridzsélet folyt. A pártállami rend bősz őrei el is tüntették az asztalokat, a bridzs terjedését azonban már nem tudták megakadályozni. Az akkori közgázosokból sok játékos van az élvonalban.

Ugorjunk néhány évet! Már a nyolcvanas években jártunk, amikor a magunkfajta fiataloknak is lehetősége nyílt ausztriai bridzsportyákra. Ismét Gyuritól tanultam meg, hogy mit kell ott csinálni… Utána jöttek az egyéni vállalkozást támogató évek, amit Gyuri remekül ismert fel, s megalapította az Ecosoftot. Ami ezután történt, már a közelmúlt: virágzó cég vezetése az egyik és egyre több bridzssiker a másik oldalon. Büszke vagyok rá, hogy a versenyasztalnál elért számtalan sikeréből néhánynak én is részese lehettem.

Mindent nagyon komolyan vett: családot, munkát, játékot, versenyszervezést, MBSZ elnökségi tagságot. Még a kockapókert is. Ilyen egyszerű volt sikereinek receptje.

Tavasszal már tudtuk, láttuk, hogy nagy baj van. Amikor bejelentette, hogy az idei lesz az utolsó Ecosoft-kupa, megijedtünk. Mégis, reméltük, hogy annyi ellenfél, annyi nehézség után Gyuri a betegséget is legyőzi. Tán ez az egyetlen, ami nem sikerült neki.

Hiányozni fogsz mindenkinek, aki megismerhetett. Nyugodj békében, barátom!
Lukácsi László

Bridzs, amíg élünk
Ugyan egy középiskolába jártunk, de ismeretségünk a bridzsasztalnál kezdődött és – végződött.

Gyuri határozott egyéniség volt, néha munkatársai kifogásolták is, de tökéletesen tudta, hogy a vacilálás nem a kreatív emberek sajátja. Amit elhatározott, elvállalt azt meg is csinálta, megvalósította. Nem azt kereste, hogy miért nem lehet, hanem hogy hogyan lehet és kell megcsinálni valamit.

A budapesti Eb előtti évtizedekben az egyetlen nagy hazai nemzetközi versenyt, az ifivilágbajnokságot és -tábort is ő szervezte Tatán. Az Ecosoft-versenyek egyik meghatározói voltak a magyarországi bajnokságon kívüli versenybridzsnek. Rendületlen lelkesedéssel és odaadással támogatta az utóbbi 20 évben az ifjúsági versenyzőket. Sokunkat, „szedett össze" és fuvarozott versenyekre, nemcsak akkor, ha egy csapatban játszottunk. Ugyanilyen lelkesedéssel szervezte a házi partikat, kockázásokat is, helyet és „ellátmányt” biztosítva a részvevőknek.

Az utóbbi 20 évben sokat játszottunk együtt, tucatnyi első helyet szerezve úgy pároson, mint csapatban is itthon, illetve nyertünk versenyeket Ausztriában, Csehországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Horvátországban, érmesek voltunk Olaszországban és Szerbiában. Játékának erőssége az asztalnál való jelenlét, rezdülések feldolgozása, illetve az az érzék, ahogyan felismerte, hogy rossz felvételben ülünk. BBO-n talán soha sem játszott, csak élőben. Az asztalnál, még a reménytelen utolsó leosztásoknál sem komolytalankodott, ezt egyik oldalról sportszerűtlennek tartotta, másik oldalról vigyázott partnershipre.

Régóta tudtuk, láttuk, hogy beteg, de csak ebben az évben hatalmasodott el rajta menthetetlenül a kór. Idén még elment minden versenyre, amit a kezelése mellett engedélyeztek. Velem egy csapatban nyert egy tízfordulós bécsi versenyt és holtversenyben a szenior bajnokságot, harmadikok lettünk a kassai csapaton, amatőr versenyről is begyűjtött egy első és egy második helyet csak idén.

20 év alatt több százezer kilométert utaztunk együtt, illetve több ezer órát élveztük, viseltük el egymást. Kész házasság! Nem mi untuk meg egymást, az élet döntött másként. Évekkel ezelőtt beszélgettünk az életről, magunkról. Megegyeztünk abban, hogy addig élünk, míg bridzskártyát tartunk a kezünkben. Mauternből ötödikén éjjel jöttünk haza a versenyről, rá néhány napra kórházba került, és hétfő hajnalban eltávozott.

Vigyél magaddal kártyát és kockát, az angyalok már várnak! Nyugodj békében!
Zöld Ferenc

Két emlék Gyuriról
Gyuriról a fél bridzstársadalmunknak lenne joga cikket írni – mindenkivel szívesen párba ült egy verseny erejéig, minden versenyen ott volt, mindenkinek lehetne róla története. Én mint csapatag írom róla ezt a visszaemlékezést – az utolsó pár évben az Ecosoft csapatnak én is tagja lehettem.
– Te vezényeld a leülést – mondta Gyuri nekem a második közös bajnokságunktól –, én annyit játszom, amennyit kell, azzal, akivel kell, mindegy, hogy ki ellen.

De igazán a négyszemélyes csapatokban volt elemében, ahol nem volt cserelehetőség, hanem az utolsó tartalékig kellett egymásért küzdeni – a másfél évvel ezelőtti kupában is így jutott el a negyeddöntőig Gyuri és három fiatal.

A másik asztalról szemlélve az eseményeket a legtöbbször úgy érkeztek az egyeztetésre, hogy Feri, a pár teoretikusa magyarázott energikusan valamit Gyurinak, Gyuri valamit ellenhümmögött, aztán a következő érvet már elfogadta. Ebben az állapotban érkeztek át hozzánk. Mint később kiderült, arról a nehéz partiról beszéltek, ahol az ellennek nálunk egy mans a bell elleni 3 szant kellett teljesítenie. Nem volt egyszerű a teljesítés, és ha korai döntés elé állítjuk a felvevőt, hibázhatott volna – vagyis a –400 nem jól festett a lőlapon.
– Az enyém – ismerte el egyből Gyuri a hibáját. – Csak +800, mert nem jöttem rá, hogy a felvevő eljátszotta a kontrázott 2 kárót, és ki fog rövidülni. Egy bunkó nekem.

A második történet is egyeztetésről való. Gyuri szívesen tanított fiatalokat, és dobta őket egyből a mély vízbe. A kupában a nagy hírű I/A-s csapat ellen játszottuk, tisztes vereséggel. Az egyeztetésnél Gyuri kiadta mérgét, de úgy, hogy félhaladó partnere ne hallja, és azon a 2 pikk kontrán mérgelődött, amelyből indokolatlanul lett –800. Ekkor jelent meg az ellenfél nagy öregje, és megjegyezte, hogy szerinte nem volt fair – talán a tisztességtelen szót használta – hogy a fiatal játékos habozás után tette szinglijét az egyik partiban. Gyuriék a nyílt teremben ültek, és az oktáv végén akkora hangzavar volt, hogy partnere nem hallotta, hogy a felvevő pikket kért az asztalról – az asztal sem hallotta, mert ő meg a büfében tartózkodott, és a mieink készségesen rakták az ő lapjait is. Így ami habozásnak tűnt, az el sem jutott a játékos tudatáig.

Gyuri, aki idáig a játékon mérgelődött, mint egy apatigris kelt a párja védelmére.
– Menjünk egyből a zsűrihez, mert ilyet nem mondhatsz a zéró tolerancia alapján senkire, egy rutintalan kezdőre semmiképp – és tekintélyt nem tisztelve egyből leszerelte a párját ért támadást.

Az utolsó csapatösszeállítását a kórházból irányította.
– Szervezzétek, nekem most mással kell foglalkoznom – sóhajtotta utoljára is a telefonba.
Fazakas Gergely

Az első partner
Valamikor 1974-ben ismerkedtünk meg, épp a Magyar Néphadsereg Kalocsai Wellness Központjába szóló meghívásnak tettünk eleget. A sok szívatás mellett néha kártyázásra is volt idő, egy számunkra új játékot próbáltunk megtanulni olyanoktól, mint Gyuri, aki a családból hozta a bridzs tudást. Később a Közgáz zsibongójában folytatódott a barátkozás, kulturált körülmények között, kiváló felsőbb éves oktatók segítségével.

A kalocsai csapatból többen jó tanítványnak minősültek, napi átlagban hat órát bridzseltünk. A sok gyakorlás eredményeként önbizalmunk olyan szintre emelkedett, hogy be mertünk nevezni a III. osztályú csb-re. Talán ismerősek a nevek: Ecsedy L.–Jávorfi M., Hajlik G.–Varga S. és Marjai–Minarik.

A zsibongóbéli társaság kedvet kapott tőlünk, további két csapat is indult. A bajnokságról annyit, hogy a csapat az első évben feljutott, de a Marjai–Minarik pár szétvált, köszönhetően annak, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Vitatkozásban már akkor nagymesterek voltunk.

Az egyetem befejezése után vidékre kerültem, a kapcsolat a budapesti bridzsélettel megszakadt, de a családi kapcsolat Marjaiékkal nem. Sok buli, szilveszterek, egykorú gyerekek, közös élmények.

1994-ben Gyuri kitalálta, hogy a gyerekeink – és más hasonló korú bridzses szülőké is – szervezett körülmények között, kiváló oktatók irányításával ismerkedjenek a kártyajátékkal. A gondolatot tett követte: Gyuri és az Ecosoft jelentős szellemi és anyagi támogatásával létrejöttek a nyári bridzstáborok. Olyan oktatókat sikerült megnyernie, mint Csepeli, Linczmayer, Boóc, Keil, Vikor D.

A táborokból kerültek ki az évezred elején sikeres junior válogatottak meghatározó játékosai, de a bridzstanuláson túlmutató hatása is volt. Közösséget kovácsolt, életre szóló barátságok köttettek, sokan most is „ifjúkorunk legszebb nyaraiként” emlegetik ezeket a táborokat.

Ezzel a lendülettel szervezte meg Tatán a junior és ifi páros vb-t, hatalmas szellemi energiát és nem kevés (saját!) pénzt befektetve.

Barátként is mindig segítőkész, aranyszívű volt, akivel jót lehetett veszekedni, majd kibékülni kártya és sör mellett.

Szinte minden hazai és szomszédos országban rendezett bridzsversenyen részt vett, nehéz elképzelni, felfogni, hogy a következő verseny Gyuri nélkül megy. Nagyon fog hiányozni.
Minarik Attila

Búcsúzik a szövetség
A Magyar Bridzs Szövetség elnöksége szomorúan tudatja, hogy életének 64. évében elhunyt Marjai György, az Ecosoft cég, csapat és verseny alapítója.

E helyütt több, személyes hangvételű megemlékezés olvasható róla. Az Elnökség annyit szeretne ehhez hozzátenni, hogy Gyuri személyében a bridzssport egyik leglelkesebb hívét és legönzetlenebb támogatóját vesztettük el, aki nagyon sokat tett kedvenc közös sportunk felemelkedéséért és szinten tartásáért. Nagyon fog hiányozni a versenyekről.
Homonnay Géza