A magyar junior lánycsapat Bekő Mária, Bekő Zsófia, Érsek Laura, Fischer Andrea, Fischer Brigitta összeállításban indul a nyári, isztambuli világbajnokságon. Párosversenyt szervezünk az utazás támogatására, lehet licitálni a lányokra. Most péntek 18 óráig Fischer Andreára, a kommenteknél.
Fischer Andival játszottam a tavalyi csapat- és MP-bajnokságban, nem túl nagy sikerrel. Akkor és még az Eb-n is _egyetlen mecset játszottunk együtt_ úgy tűnt, nem nagyon passzolunk. De tavaly decemberben a Maratonon megtört a jég, jó eredménnyel zártuk a versenyt. Ezután már bátran nekivágtunk a langsee-i játéknak februárban. Andi a wroclawi csapat legrutinosabb játékosaként sosem borult ki az Eb-n, és a fáradtságot sem láttuk rajta. Kitartása és küzdőszelleme példaértékű.
– Mit csinálsz olyankor, amikor nem bridzselsz? Mi leszel, ha nagy leszel?– Laborban vagyok, tanulok, esetleg színházba megyek vagy csak úgy sétálni. Remélem, profi analitikus.
– Mikor találkoztál először a briddzsel? A családodban van olyan, aki bridzsel? Mi volt, ami megfogott benne? És mikor/miért döntöttél úgy, hogy ezt a sportot szeretnéd űzni, ez téged érdekel?
– Először 11.-es koromban. Akkor beiratkoztam egy gimis osztálytársnőmmel _Timivel_ a Bridzsakadémiára, és elég sok tanfolyamot elvégeztünk. Ő később abbahagyta. Szerencsére négyen vagyunk a családban és mindenki tud bridzsezni. Olykor szoktunk csak úgy négyen is játszani, régebben többet, ma már kevesebbet. Már kicsi koromban nagyon szerettem kártyázni. Bridzsben a rabló römihez, vagy például a kanasztához képest még többet kell gondolkodni, maga a játék sokkal összetettebb. Szeretem benne, hogy fontos a partnership, és emiatt nemcsak a tényleges tudás az, ami a győzelemhez vezet, hanem a megfelelő összhang is sokat számít. Az állóképességről nem is beszélve. Amikor először kipróbáltam, rögtön megtetszett. Onnantól aztán kezdetben csak hetente egyszer, később egyre többet foglalkoztam vele. Ha választanom kéne, akkor én a csapatversenyt kedvelem a legjobban. Ott kevésbé van jelen a szerencse.
– Milyen volt életed első komoly versenye?
– Ha nem számítjuk azt, hogy a gimis barátnőmmel egy tanfolyam elvégzése után elindultunk a minibridzs versenyen, és azt megnyertük, akkor az első komoly versenyem a 2007-es piliscsabai volt. Bakó Dani volt a partnerem, és emlékszem, az volt a célom, hogy ne legyünk utolsók. Ez sikerült is: kábé 90 pár volt, és mi utolsó előttiként végeztünk.
– Ki az, akivel nagyon szeretnél _legalább_ egyszer játszani?
– Szívesen játszanék egyszer Justin Lall-lal, vagy Bob Hammannal.
– Szerinted ki_k_ a jó pasi_k_ a bridzsvilágban?
– Ezen a kérdésen még sose gondolkodtam el.
– Van-e kedvenc partid?
– Ha ezt megkérdezik, akkor sose jut eszembe egy se. Most elsőre az ugrik be, hogy egyszer játszottam ifiedzésen egy 3 szant. Tőlem jobbra licitáltak hosszú kárót gyenge lappal. Aki indult, annak negyedik királya volt, és hogy tisztázza a figurákat a partnere számára, a királlyal jött ki. A dubló dáma fogásomhoz az asztal szingli ászt hozott.
– 3 szan vagy 4 major?
– 3 szan.
