Az alábbi levelet kaptam:
Kedves Syl!
Tudjuk, hogy mennyire szereted és értékeled a pici lapokkal történő „mutatványainkat”. Úgy gondoltuk, hogy egy játszmát érdekes adalékként javasolnánk a gyűjteményedbe.
A dolog úgy történt, hogy Hófehérke elköltözésének előestéjén búcsú bridzspartit rendeztünk. A játék előtt átadtuk neki a nászajándékot, ami egy Tudor-féle modern ellenvonali licitrendszer volt. Megállapodtunk abban, hogy aznap puskázhat belőle parti közben.
Kelet–Nyugat precíziós treffet játszott.
A licit igen hosszúra sikerült, különösen azért, mert Hófehérke minden egyes bemondása előtt fellapozta az ajándékba kapott ellenvonal rendszert és igyekezett az ott leírtak szerint licitálni. A 6 szan licit már a saját ötlete volt – egész egyszerűen nem talált a leírásban semmi idevágó utalást.
23 figuraponttal és két egyenletes lappal ritkán jó 6 szant játszani, ez a parti sem látszott kivételnek. Szundi kőr tízes kezdéssel megadta az egyik impasszt, a másik ötről_!_ már Hófehérkének kellett gondoskodnia. Kőr dáma, káró mély impassz, pikk mély impassz, káró mély impassz, pikk impassz, káró impassz után a felvevőnek már tíz ütése volt. Hófehérke kétségbeesetten nézett körül újabb villát keresve, de miután több ilyet nem talált, ráfanyalodott a treff expasszra, ami persze nem sikerült, és a felvétel elbukott.
A felvevő a balszerencsét kezdte okolni, miszerint csak az hiányzott volna a sikerhez, hogy az induló mögött szökjön a treff király. Ezt az elemzést mi nem éreztük egészen pontosnak, különös tekintettel a hat sikeres impasszra, na meg a két hiányzó ütésre, de szólni csak az szólt, akitől azt a legkevésbé vártuk.
– Teljesíthettél volna impasszal – jegyezte meg Kuka_!_.
Hófehérke azt hitte, hogy rosszul hall, ki is fésülte a füléből hosszú, ébenfekete haját.
– Teljesen úgy hallottam, mintha valami impasszról beszéltél volna. Hat nem volt elég? Többre nem volt lehetőségem.
– De volt. Egyébként is impasszból és törpéből hét van.
– De hát hol?
– Treffben.
– Treffben? Ezekkel a pici lapokkal!?
– Pontosan. Egy darabig kiválóan játszottál. Az impasszok megadása után, de az utolsó káró lehívása előtt ez volt a helyzet:
– A káró ászt hívjuk. Ha Kelet ebbe nemes színű lapot tesz, akkor mi kézből a treff kettest. Ütünk a két ászunkkal _a pikk ászra kőrt dobunk, ha ezt a királyt szinglizte le az ellenfél_, és hívjuk a magas kőrt vagy pikket. Ezek maradnak, ha Kelet a fekete színeket tartotta meg:
Keletnek még tennie kell ebbe az ütésbe. Ha pikket dob, azzal azonnal ütés ad, ha treffet, akkor az asztal hetesét tudjuk magasítani a király kijátszásával.
– Bolond lenne két ütést adni – ellenkezett Hófehérke. – Inkább rögtön a treffet fogja eldobni.
– Az sem segít rajta – válaszolta Kuka. – Nézzük csak:
– Az mindegy most, hogy kézből kőrt vagy pikket dobunk, de a treff kettesre szükség lesz. Lehívjuk a két ászt és a treff király kijátszásával két ütéshez juttatjuk az asztalt. Bizony, ahogy mondtam, ha Nyugat beüt az ásszal, akkor a hatos elleni impasszal teljesítünk!
Hófehérke egy darabig tátott szájjal bámult, aztán hangos kacagásban tört ki. Persze mi heten is jót mulattunk a dolgon. Reméljük, neked is tetszett!
Szívélyes üdvözlettel:
Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka
Igen. Magam is elmosolyodtam.
