Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta… nos, a hússaláta szintén a padon. Különben ugyanis nem tudtak volna bridzsezni.
Márpedig ezt a játékot játszották ők így négyen, amióta Rakhmár oázisba érkeztek. Minden áldott este bridzset játszottak a Grand Hotelben. Más programot el sem tudtak képzelni.
A tét a zsoldnak csak szerény töredéke volt, az általuk kitalált rendszer pedig az, hogy minden párosítást kipróbáltak, egy-egy hónapig változatlan felállásban.
Most éppen Pittman, az angol géppuskás volt Orosz Hússaláta partnere. Herman Thorze, az amerikai gyalogos játszott egy párban Francis Barréval, a francia őrvezetővel. Ez lényeges körülmény volt, ugyanis Barré volt négyük közül a legképzettebb játékos, többnyire azonban mégis ő vesztett. Álmodozó, sápadt fiú volt, aki a tökéletességre törekedett, de a másik három játékos ravaszságait rosszul kezelte. Mivel ezt ő is hamar átlátta, időről időre megremegett a keze egy-egy éles helyzetben. A többiek pedig igyekeztek kihasználni ezt a tulajdonságát, így például igen gyakran szándékosan zavarosan licitáltak, amikor pedig már sejtették, mi lesz a végkontrakt. Különösen Orosz Hússaláta tudott megvadulni.
Most is nála és Pittmannál volt a lap…
Pittman kezdte a licitet Dél helyén, és 1 pikket mondott. Eddig semmi baj… Barré Nyugat helyén természetesen passzolt, de most következett Orosz Hússaláta.
A rendszer szerint most 2 szant kellett volna licitálnia, ami négyes _vagy hosszabb_ pikket és gémforszot deklarál. Ezután azonban jellemzően a rövid színek licitálása következik, s ő úgy érezte, fontosabb információ lehet számára a partner esetleges mellékszíne. Ha így gondolja, akkor persze 2 káró lett volna a licitje, de ő inkább 2 treffet mondott, hátha ezzel is megzavarhatja Barrét, akinek majd indulnia kell a pikk felvétel ellen, ami remélhetőleg szlem lesz. No, majd meglátjuk…
Thorze érzékelte Észak habozását, de persze passzolt. Pittman következett, akinek be kellett volna mondania káró mellékszínét, de ő ezt a színt gyengének érezte, és úgy döntött, az erejét jelzi, no meg azt, hogy nincs rövidsége: 2 szan.
Kelet–Nyugat továbbra is passzolt, de Észak–Dél innen kezdve megállíthatatlanul menetelt a szlem felé. Orosz Hússaláta már a nagyszlemről ábrándozott, mindenesetre 3 pikket licitált, ami akár hármas szín is lehetett volna. Dél, azaz Pittman most már visszafogta magát, s nem a további erősítést jelentő 3 szant mondta be, hanem 4 treffel kulcslicitet adott. További kulcslicitek és az obligát ászkérdés után Orosz Hússalátának már csak arról kellett döntenie, kis- vagy nagyszlem lesz-e a végkontrakt. Pénz beszél, gondolta ő végül, s a zsold újraelosztásának aspektusából jobbnak ítélte a szürrel teljesített kisszlemet, mint az elbukott nagyot.
A szolid 6 pikk felvétel ellen Francis Barrénak kellett indulnia. Szlem ellen indulni gyakran nehéz, de Nyugat lapja nem hagyhatott kételyeket. A treff DBT8 elég tömör szín, ebből kitenni a dámát nem okozhat problémát. Egyértelműen természetes indító kijátszás, ha erre benne van a szlem, akkor nyilván minden másra is. Ha mégsem így lenne, leszidni akkor sem fogják ezért.
Mégis… itt valami nem stimmel. Illetve Barrénak nem tetszett valami. Tudta persze, hogy ellenfeleinél minden lehetséges, s a licitjükre nem mindig érdemes alapozni. De mi van, ha mégis? Ha Északnak igazi treffje van? Még csak ötös szín sem kell, csak mondjuk A9xx, Délnél pedig a harmadik király… Egy treff kiadóval van egy dobás Dél kezéből, ami végzetes lehet. És az milyen érzés lenne, ha elindul az ellenfél licitált színével, és arra lesz benne a szlem?! Nem is beszélve a partner – ezúttal ráadásul jogos – kritikájáról.
Elvetette tehát a treff indulást. De ezzel még nem oldódtak meg a gondjai. A szingli aduval való indulás mindig nagyon veszélyes, most például teljesen plasztikus az 5–3-as adu, minden licittel konzisztens, és ha Thorze pikkje például BTxx, nem fog örülni az adu indulásnak, ez garantálható.
A kőr szín következett a sorban. Itt egyszerű dolga volt, mivel az ilyen színből való indulás nála le volt tiltva. Ennek azonban külön története van.
Az indító kijátszás elméletének egyik érdekes, sőt, izgalmas kérdése, hogy hogyan viszonyulunk az egyfigurás színekből való induláshoz. Persze ehhez érdemes kiegészítéseket tenni, legyenek tehát a feltételeink a következők: színjáték _de ez esetben nem feltétlenül dráma_, legalább hármas szín, végül nem a partner licitált színe.
Abban megegyezik a többség, hogy az ászos színből ne nagyon induljunk, ez áll tehát a képzeletbeli lista negyedik helyén. Néha persze előfordul ilyesmi is, de nem túl gyakran.
Azt hiszem, abban sincs vita, hogy a dámás színekből való indulás a legjobb. Én biztosan mindig is ezt preferáltam, de talán nyugodtan állíthatom ugyanezt a bridzsezők többségéről.
Amiben viszont két iskola van, az a második-harmadik helyezés kérdése, vagyis az, hogy a dámás színek után a bubis vagy a királyos színeket ajánlja-e valaki indulásra. Erősen megoszlanak a vélemények, de – érzésem szerint – a képzettebb játékosok a királyos színekből való indulás mellett törnek lándzsát. Márpedig, mint említettem, ebből a szempontból Francis Barré volt a négy játékos közül a legjobb. Ami pedig a konkrét kérdést illeti, jól ismerte és a játékban kvázi sajátjaként kezelte bizonyos Varga Pipi már-már klasszikusnak számító mondását, amely így hangzik:
„Üres bubis színből akkor sem indulok el, ha az a jó.”
Így hát maradt a káró. Mivel a színben érintkező figuráink vannak, nem lehet kétséges, hogy melyik lapot kell kitenni. A káró DB93-ból csakis a dáma jöhet számításba. Barré tehát megfogta a káró dámát, és…
És ebben a pillanatban furcsa dolgot észlelt. A dáma hirtelen átváltozott Leilává. Igen, Leila lett belőle, az arab démon, aki táncokat lejtett. Megbabonázva nézte az életre kelt kártyalapot. Na igen, talán KTx lesz káróból az asztalon, az ász a kézben, és a dáma indulás adja a teljesítést. Lehet, hogy jobb lenne cselhez folyamodni, és a bubival indulni. Ki tudja? De mi van, ha ezzel pont a partneremet csapom be? Például, ha neki van királya… Nem látott biztos megoldást, de azért tovább próbálkozott, hátha eszébe jut valami fontos szempont.
Nos – szólalt meg Pittman –, hajlandó vagy elindulni végre? Orosz Hússaláta gúnyosan nézett Barréra, még Thorze is mosolygott, bár kissé kényszeredetten. A franciának remegett a keze, ahogy a két káró figura közül próbálta kiválasztani a jót. És ennek a habozásnak meg is lett az eredménye: ahogy a káró szín lapjai körül matatott, kiesett a kezéből a káró hármas, és színével felfelé, tökéletesen láthatóan megjelent az asztalon.
Nincs mit tenni, most már ez az indító kijátszás. De mielőtt az asztal leterült volna, Pittman magabiztosan megszólalt:
– Vedd vissza nyugodtan. Látszik rajtad, hogy ez nem volt szándékos kijátszás, csak kiesett a lap a kezedből.
Barré azonban sportszerűen, egyben önérzetesen visszautasította az ajánlatot:
– Ami fekszik, nyugszik.
Leterült az asztal. Barré szomorúan nézte kijátszott lapját, és abban bízott, hogy nem fog számítani, mivel indult. De ebben tévedett.
Pittman küzdött a végsőkig, de esélye sem volt a teljesítésre, két kárót ki kellett adnia. Minden más színű indulásra könnyű dolga lett volna: eliminálja az adut, a kőrt és a treffet, majd körbeenged egy kis kárót. Ez a helyes játék, mivel 3–2-es káró elosztásnál nincs jelentősége a hívások sorrendjének, 5–0-nál és olyan 4–1-nél, ahol a hármas a szingli, nem lehet megúszni két káró kiadását, de a többi 4–1 esetében, így például most is, egyedül ez a lejátszás vezet sikerre: akár a szingli üt, akár a négyes káró, nincs jó visszahívás.
Ugyanígy veszít a nagyobb kárók valamelyikével való indulás is, ezután is csak egyetlen kárót kell kiadnia a felvevőnek. Az egyetlen buktató indító kijátszás ebben a partiban a káró hármas.
Ezt persze a szlem bukását követő percekben már mindannyian látták. Barré nem mert megszólalni, Thorze zavartan mosolygott, Orosz Hússaláta valósággal vicsorgott. Egyedül Pittman tudott megszólalni:
– Ezentúl, ha ilyesféle lapból kell indulnom egy szlem ellen, mindig a természetes káró hármast fogom választani.
