Kezdőoldal

Hegedűs Gál hívta fel figyelmünket a Darvas-példa (II/IV) harmadik előfordulására. Ennélfogva kutakodással töltöttem el egy napot, kiderítendő mi is történhetett valójában. Nézzük időrendben a tényeket.

Darvas Róbert Bridzsjáték és ellenjáték című, 1934-ben megjelent könyvében lelhető fel az első nyom. Berger Aliz játszott 5 treff rekontrát a következő licittel:

Az ellenfelek lapjait nem ismerjük. Pikk tízes indulás után Dél szürt is ütött. A játékmenet a korábbi cikkemben megadott lejátszással lényegében megegyezik.

A Színházi Élet 1937. évi karácsonyi számában az író így eleveníti fel az eseményeket: „Még a plafond korszakban adódott a következő eset. A licitet én indítottam Dél helyén…”. Majd kicsit furcsa licitmenettel már 6 treffig jut. A további leírás cikkemben megtalálható, a partit a Színházi Élet alapján közöltem.

Térjünk át a harmadik előfordulásra. 1947-ben jelent meg a Right Through the Pack. Ebben a Pikk Nyolcas meséli el az idevágó történetet. Egy szalonban egy férfi és hét nő bridzsezett. Amúgy nyolc nő szokott játszani, a férfit a katasztrófa elhárítása miatt hívták meg, hogy meglegyen a két asztal. Partnere egy húszas éveiben levő, ízléses ruhában mutatkozó, vonzó fiatal hölgy volt, aki Délen ült, osztott, és 1 treffel indult. Nyugat 1 kőrrel szólt közbe. A férfi 3 szanra ugrott, Dél pedig ad hoc 6 treffre, melyet Kelet megkontrázott, Dél pedig azonnal rekontrázott. Nyugat a pikk tízessel indult…

Itt mind az 52 lapot megmutatja a szerző:

A végállást is láthatjuk. A parti szerkesztett, egy jó, major színű közbeszólás színezi a licitet. Miután az 5 treff könnyen teljesíthető, az író kénytelen 6 treffre emelni. A piros színek feltehetően azért cserélődtek fel, hogy a parti a két különböző könyvben ne szerepeljen azonos módon. Bár jelenleg nem tudhatjuk biztosan, hogy a kapcsolódó történet Darvas vagy az angol fordító leleménye, itt a felvevő személye újra Berger Alizt idézi.

Talán itt vége is lenne a parti történetének? Nem! Fél évvel ezelőtt az egyszerre fellépő grand coup és beszorítások tanulmányozása után írtam egy cikket. Nem emlékeztem pontosan Darvas írásaira, de az elvét annak idején feljegyeztem. Magas lap, mely megkérdi az ellenfelet? Dobsz? Akkor elfogom az adudat. Lopsz? Akkor vége az adudnak és az elveszett ütést szorítással pótolom. Minthogy szeretem a bonyolult változatokat, nem álltam meg az egyoldali facsarásnál, hanem kétoldalivá terjesztettem ki azt. Ez csak bizonyos együttvédő színekkel megy. És hogy az olvasótábor ne maradjon parti nélkül, leírok egy tipikus végállást, megköszönve ennek ötletét Berger Aliznak és Darvas Róbertnek:

Észak hív, kőr az adu, hetet lehet ütni. Cseréljük fel a káró hetest a hatossal, és a védelem egy ütéssel gazdagabb lesz.