Ha Ön fal, felépítem ezüstpalotává,
Ha Ön ajtó, körbeölelem cédruskerettel.
Ha kőfal leszek, akkor az emlőim, mint a várunk tornyai,
És végre békességet nyerek veled.
Énekek éneke 8.9-10*
Hódolat Karl Poppernek és Lóránt Gyulának
Amint mindannyian tapasztaltuk, a transzfer általában sikeres megoldás az erős szan után. Több lehetőséget ad a további licitmenetekhez és _általában_ jó kézbe helyezi a felvételt; ahogy Kovács Zoltán is mondta a kártyajátékról: praktikus, ha ők hívnak a mi villáinkba és nem fordítva. _Örkény István örökbecsű szavaival: Nekünk, emlősöknek, nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg. Természetesen ez nem igaz, ha az ember hívő/vegetáriánus: mindkettőt megveti._
Megfontolandó azonban, hogy az utóbbi időben mintha túlhasználták volna ezt a módszert. Hasonlatosan ahhoz, mint amikor egy ifjú hölgy kap egy csodafésűt, amivel nemcsak saját szép sötét, göndör haját, hanem saját vagy mások buta gondolatait tudná fésülni. Nem éri be azonban ennyivel: a végén már mindenre használja _fűkertészkedésre, egyebek mellett_, fajlagosan azokra a dolgokra, amikre való, egyre kevesebbet.
Olyan dolgokról beszélünk csak, amiket magunk is kipróbáltunk: a mérhetetlen számú zsákutcáról, „ingyen transzferről”. Aztán ahogy érünk, belátjuk, hogy ez így nem jó.
A transzfer felhasználásnak legújabb gyakori módszere az alábbi. Az előző írásban is említett felkészült _angolul tudóknak: azért nem véletlen, hogy nem ready, hanem prepared club a módszer neve, amit akár „barkácsoltnak, buheráltnak” is fordíthatnánk_ treff során egyre többen játsszák azt, hogy az 1 káró válasz kőrt, míg az 1 kőr pikket jelent.
Ezzel szerintem az a fő gond, hogy ugyan nyerünk egy lépcsőfokot _bidding space_, de elveszítünk egy egész teret _room_: nekik lesz sokkal jobb. Ilyen esetekben a jó kéz fogalma is erősen kétséges.
Az eddigiekben azt az ellenmódszert alkalmaztuk, hogy úgy tekintjük a választ, mintha a valódi színt hallanánk és a kontra és a „beszorított licit” kivételével minden megtartja eredeti jelentését. A transzfer elfogadása jelenti az eredeti információs kontrát, míg a kontra gyenge szant.
Ez már önmagában elég nagy előnnyel jár számunkra, hiszen hatékonyan tudunk különösebb veszély nélkül olyan kezekkel közbeavatkozni, amelyekkel eddig nem. És lehetőséget adunk partnerünknek arra, hogy 6–9 pontos lapokkal, ötös színnel küzdjön a továbbiakban.
Ismerik valószínűleg azt a mondást, hogy „Nem állunk meg félúton, minden nyilas pusztuljon!” Itt sem érdemes megállni az ajtóknál, ha már valami vagy valaki felkeltette a figyelmünket. Lépjünk be, és nézzük meg, van-e az eddiginél gyökeresen jobb megoldás.
Igen, akad, főleg, ha visszatérünk ősi formákhoz, elvekhez.
Szilágyi László javaslatára jó másfél évtizede mi _induló_erős, francia stílusú közbeszólásokat játszunk. Amennyiben viszonylag jók a töredék elleni ellenjátékaink, ezzel semmi probléma nincsen. A módszer alkalmazása már inkább kétséges akkor, amikor válasz is elhangzott, de az utóbbi bajor-osztrák túrámon arra a következtetésre jutottam, hogy a transzfer válasz esetében bizton van jobb módszer.
Az alábbit javasolnám: a kontra jelentsen gyenge szant vagy 15 pont feletti tetszőleges elosztású kezet, míg a sima _új_ színlicitet 9–14 pontban limitáljuk.
Ezt a módszert alkalmaztuk három az egykori Magyar Királyság területéről Münchenbe került fiatalemberrel, Klein Péterrel, Weisz Györggyel és Walter Sorgerrel a nagyhéten.
Kitzbühel-München-Bécs-Budapest, 2013. április
* A szerző fordítása
