2013, Pula, nagy mezőnyű párosverseny. Honfitársaink ellen játszottunk, és az alábbi lapokból próbáltam 3 szant teljesíteni. Dél helyén erős szannal indultam, és elfogadtam partnerem géminvitjét.
Pikk bubi indulásra úgy nézett ki, hogy van négy káró ütésem, két kőr, három pikk és egy treff, az összesen tíz. Persze közben kétszer ki kell adnom az ütést, és nagyon nem szerettem volna, hogy treffre forduljanak. Ezért a pikk bubit az asztalon ütöttem az ásszal _Kelet a kilencessel nem kérte_, és kis kőrt hívtam bízva abban, hogy Kelet nem üti meg a „levegőt”, ha pedig Nyugatnál van a kőr ász, nem mer treffet hívni. Ütésben maradtam a dámával, és gondoltam, biztos, ami biztos, megszerzem a létfontosságú káró ütéseket, aztán ha még lehet, a második kőrt is, ha nem lehet, akkor beérem az egyenlővel.
A káró királyt hívtam azzal a szándékkal, hogy majd a második menetet engedem ki. Ez ugyan kevésbé taktikus mint az azonnali kis kárók, de valamelyest véd Kelet szingli nagy lapja ellen. Utóbbi esetben jó ellenjátékkal semmiképpen sem tudok _már_ négyet ütni a színben, de ugye három is több mint kettő, és mégis csak párosverseny. Nyugat a vészjósló dámát tette, és a következő káróra kis treffet _kéri_ dobott.
Na, ennek annyi! Következhet a romeltakarítás. Kikergetem a kőr ászt, és egyszer nem. Égen-földön sehol egy plusz ütés.
Már majdnem terítettem, hogy nyolc ütés, mikor egészen megdöbbentő dolog történt. A kezemben levő pikk hetes, szóval a pikk hetes_!_, lassan elfordult a síkjában, 180 fokot tett meg, majd megállt.
Mi történik itt? Szabad kezemmel megdörzsöltem a szemem, majd arra a következtetésre jutottam, hogy nyilván káprázatról lehetett szó, ugyanis a kártyák ismét pontosan úgy álltak a kezemben, ahogy eredetileg tartottam őket. Megfogalmaztam magamban a terítés szövegét, de mielőtt elmondtam volna, még egyszer átgondoltam a játszmát, vajon mit tennének ezekkel az apró kártyákkal az apró emberek, akiket a pikk hetes eszembe juttatott.
Mondjuk, hogy a treffet eredetileg vagy akár esetleges ellenjáték hiba miatt csak Nyugat tartja. Mondjuk, hogy kiadtam három piros ütést. Nyugatnak tartania kell annyi pikket, amennyi az én kezemben van, ezért mikor a tizenegyedik ütést treffel kiadom neki, bele kell hívnia a pikk villámba.
A baj csak az, hogy nincs pikk villám, még azután sincs, hogy a bubi és a kilences az első ütésben kiment. Ezúttal tévednek a törpék.
– Én is szeretlek benneteket kedveseim, de nincs igazatok, nekem a pikk nyolcasra lenne szükségem! – szaladt ki a szájamon. Kelet és Nyugat – finoman szólva – furcsán nézett rám, a partnerem már korábbról tudta, hogy nem vagyok egészen normális...
– Bocs, nem ide – hebegtem zavartan, és beütöttem a káró ásszal.
Időközben ugyanis rájöttem, hogy ha Keletnek dubló pikk kilences-nyolcast osztottak, akkor az én hetesem nyolcasként fog viselkedni. Hasonló lesz akkor is, ha a piros színű lapjai lehívása után Kelet hibásan az immár dubló pikk nyolcasát hívja.
Azért ütöttem be a káró ásszal, mert azt akartam, hogy Kelet hívja le a magas káróit. Ugyanezért hívtam utána a kőr bubit. Tessék bátran megütni, és lehívni a kárókat látva, hogy az asztalra nincs már átmenet!
Úgy is lett. Kelet beütött a kőr ásszal, lehívta a káróit, Nyugat ledublózta a treff mariázst, Kelet treffet hívott, beütöttem, pikk király, kis treff. A 12. ütésben a pikk bubit elvitte a dámám, de a nyolcas nem esett, és ott ültem kezemben a kiadó pikk hetessel nagy szomorúan.
Ekkor a másik érzékem is cserben hagyott_?_. A kártyalap felől, halkabban, mint a légy zümmögése, héttagú kórus hangjait véltem hallani: „Ne bánkódj! Drukkolunk neked! Sikerülni fog!”
Csere. Próbáltam kiverni a fejemből a furcsa történetet, és a játékra koncentrálni. A 27-es partiban azonban – ha ez még fokozható – az előzőnél is furcsább dolgok történtek.
Az osztó Dél precíziós 2 treff indulása után az alábbi kártyákkal kellett licitálnom Nyugat helyén:
A következő bemondások jutottak az eszembe:
- 2 szan. Kicsit off shape, azaz az elosztás tekintetében eltér az ígérttől. Jól leírja azonban a laperőt és a treff fogást.
- Passz. Ellicitálták a leghosszabb színünket. Hátha nincs benne jó játékunk, és ők buknak, esetleg egy csomót.
- Kontra. Természetesen információs. Ha simán kettőt buktatunk az nem kárpótol még a töredékjátékunkért sem _kivéve 2 káró nyolc ütéssel_. A partner sorvégi kontrájában nem igazán bízhatunk. Hátránya a kontránknak, hogy bajba kerülhetünk, ha a partner 2 kárót mond rá.
- 2 kőr. A partner várható rövid treffje miatt valószínűleg lesz legalább hármas támogatása. Itt a 4–3 fit kiválóan játszható, és csak így található meg. Hátránya: esetleg a nevetséges 4–2 vagy akár rosszabb adu választása.
Végül a passz mellett döntöttem és ez maradt a felvétel.
Indulni sem volt könnyű, a szerencsétlen pikk királyt választottam. Már a BT9 terülése sem tetszett, a partnerem nyolcasa _nem kéri_ még kevésbé.
A felvevő ütött a pikk ásszal, és lehívott három magas adut, az asztalról egy-egy piros lap ment el. Keletnek dubló treff tízese volt, a harmadik aduba pikket dobott. Káró tízes következett, ütöttem az ásszal. Pontszámolás. Ász-király-dáma és ász a felvevőnél, királya már biztos hogy nincs, hiszen 16 ponttal erős 1 treffel indult volna. Aduzzunk le, hívjuk le a négy kőrt meg a pikk dámát, az három bukás és nyilván nagyon jó parti!
Ekkor történt, hogy a mögöttem lévő asztalnál Kelet helyén ülő játékos hirtelen felpattant, hátrarúgva a székét. Na, ezért is jó törpékkel játszani, ők ha akarnának, se tudnának ilyen otrombán viselkedni!
A két bútor éktelen robajjal ütközött egymásnak, ennek eredményeképpen a fejemből kihullott a játékterv, a kezemből pedig a kőr hatos. Partnerem ütött a királlyal, és gondokba merült. Ekkor már láttam, hogy itt nagy baj lehet. A felvevő várható elosztása 4–1–3–5. Ha Kelet most pikket hívna _ugyan miért is tenné?_ a játszma visszatérne az eredeti kerékvágásba, ám ha kőrrel folytatja, akkor a felvevő „jogosulatlanul” lopáshoz jut. Ráadásul az ezt követő káró hívásba, hogy az újabb kőr lopást megakadályozzam, kénytelen leszek belopni, azaz a magas adummal elvinni egy amúgy is kiadó kártyát.
Egyre rosszabbul festett. Aztán ha végre leaduztam, lehívhatom a kőrjeimet meg a pikk dámát, de az utolsó ütést az asztal pikk bubija fogja vinni, hiszen a felvevő tudni fogja, hogy nincs káróm, eldobhatja a királyt. Ez ugyebár két bukás, és már nem is olyan jó parti. Jaj, mit tettem!
Végül a partnerem persze kőrt hívott, de szerencsére nekem közben támadt egy mentőötletem. A felvevő lopott, és én a kőr ászt tettem az ütésbe. A káró folytatást loptam, leaduztam és kőr dáma, kőr hetessel folytattam.
Észak nem dobhatott kárót, nehogy Kelet dámája üssön, megvált a pikk tízestől. Kelet pikkel folytatta, ütöttem a dámával, felmutattam a pikk hetest_!_, és elkezdtük elcsomagolni a kártyákat.
Dél rám szólt, hogy nem tudja úgy továbbadni a tokot, ha csak 51 lap van benne, de képtelen voltam rá figyelni. A többiek legnagyobb megrökönyödésére a fülemhez emeltem a pikk hetest, mert a teremben levő zsivaj miatt csak így hallhattam meg a szúnyognál is halkabb kórust: „Mondtuk, hogy sikerülni fog.”
