Kezdőoldal

A Palatinus klubban ülünk, házi, ámde elsőrangú gesztenyepüré társaságában, Csehó Zoli végtelen segítőkészségével mellettünk ül, ő teát iszik, remélem, nem lesz ebből különösebben súlyos pluszköltségem. Gyuri nagyon fáradt, két kérdés között pillanatokat alszik, viszont a versenyek évszámait centire tudja, netán kritikus partikat, majd utána újra szűkszavú igen, nem, de megdicsér: „Jókat kérdezel…”

Szalay György
51 éves lesz júniusban. Évek óta nem játszik nagy versenyeken – de az örök mesterpontlistán így is a 17. Bridzsterminológia szerint szupernagymester. Összesen 14 bajnokságot nyert, 6 magyar bajnoki címe van, négyszeres Magyar Kupa-győztes. Kivételes bridzsképességeire áldozta az utóbbi 35 évet. Velem is játszott, reszketett a kezemben a kártya, pláne akkor, amikor kilenclapos végállásban két nagymester ellen terített, hogyaszongya „típusos kétoldali háromszínű beszorításos végállás”, azok ránéztek a lapokra és szó nélkül tokoltak.

„Tényleg, mióta bridzselsz?” „Gimnáziumban kezdtem, 15 éves korom körül, igaz, akkor még többségében ultiztunk, sokba került, mert a kártyát mindig elvették és csak a banketten kaptuk vissza. Elég hamar kezdtünk versenyre járni.” „Hová?”„Az Építőkbe. Eleinte a padtársammal játszottam, aztán Szabó Istvánnal. Vele voltam országos pároson tizenhét évesen negyedik. Aztán 1990 körül Gabos Gábor felkérésére a partnere lehettem.”Az akkori Butler-pároson vele már harmadik. „Gondolom, nagy megtiszteltetés lehetett Gabossal játszani.”„Minden tekintetben. Egyrészt óriási szakirodalmi tudása volt. Másrészt megvalósította azt, amire én törekedtem, hogy a bridzsgyőzelem alapköve a licit. Zongoraszobájában órák hosszat tanultuk, gyakoroltuk a licitrendszert, leginkább a The Bridge Worldből vett partik alapján. A Mestert is, engem is mindig foglalkoztattak a legújabb tendenciák, konvenciók. Sokat elemeztük, és amíg lehetett, játszottuk az erős passz rendszert is. Évtizedekig, elsősorban Kovács Zoli közreműködésével, rengeteg munkával épült fel a GAMAX-licitrendszer, joggal kapta ezt a nevet, talán nem mindenki tudja: a Gabos Maximus rövidítése. Ezt is csiszolgattuk. Megjegyzem az erős passz szisztémát jó néhány versenyen játszottuk, egészen addig, amíg a lengyelek, akik még korábban kapták fel ezt a rendszert, ki nem dolgozták a védekezés alapjait. 1991 környékén a rendszer már csődöt mondott.” (Még várnia kell, hogy asztal legyen és kimehessen rágyújtani. Mellette Hajdú Péter passzol épp erre a 6 pikkre egy 2009-es versenyen – Fotók: Huczka Hédi)

„Amúgy milyen volt a kapcsolatod a Mesterrel?” Elkomorul, hosszú másodpercekig néz maga elé. „Mintha a második apám lett volna. Nemcsak a kor miatt, közel negyven évvel volt idősebb nálam, hanem ahogy törődött velem…”

Nem ő, az interjúanyag-gyűjtés során róla mondja egy ismerője, volt játékostársa: „Egy adott időpontban mindent tudott, amit a modern rendszerekben bárhol alkalmaztak. Ezeket kritikusan tudta értékelni, rendszerbe állította.”

Az 1990-es ifjúsági Eb-re nagy nevek utaztak, Bárczy, Ribényi, Czímer, Szalka, Argay és Szalay. A legjobb teljesítményt a Bárczy–Szalay pár nyújtotta, pedig egyúttal legnehezebb feladata volt, 18 meccsen szerepelt. (Barátja, Bárczy Péter partnereként a 2009-es MP-döntőn. Rá egy évvel egy csapatban játszottak az ostendi Eb-n. A jobbján ülő Szalka Tamással pedig a 2016-os, budapesti Európa-bajnokságon lettek volna csapattársak, de fél évvel a verseny előtt sztrókot kapott, és azóta már nem tud válogatott szinten játszani)

„Tudjuk, jó tanuló voltál a gimnázium, aztán matematikus hallgató lettél, de elhagytad, hatalmas könyvtáradat végigolvastad…(„Ma is megvan – valahol egy csepeli raktárban…”) újságíróskodtál, film- és tévékritikákat írtál – és mindezt, ha úgytetszik, beáldoztad a bridzs oltárán. Miért?” „A kihívás fogott meg. A gondolkodás, a logika, az erre épülő légkör.”

Éppen kinőtt az ifikorból, már sokszoros válogatott volt, amikor Rásonyi Györggyel az Excelsior klubban oktatásokat szervezett. 20 évesen bemutatja Rubens: Journalist hívások című könyvét, néhány évvel később megírja a Küzdelmi kalandok című könyvét – a licitálásról. Bár előtte az ellenvonali licitekről Dumbovich Miklós is írt könyvet, ő vezeti be és hangsúlyozza a „küzdelem” szót, mert ugye ma már ritkán hagyják a párt szabadon alkotni. Röviddel később hasonló címmel Linczmayer Lajos is ismertető könyvet ír az ellenvonali küzdelmekről. Gabossal, másokkal, meg önállóan számos konvenciót tanul meg, alkalmaz, no mondjál egy példát, nógatom. „Ekren, lengyel kontra, kicsivel kérni (mosolyog), meg a support kontra. Nem szápport, szupport!” Az elmúlt években az ő egykori gyors szárnyalását csak Winkler Gábor ismételte meg, aki a mindentudás törvényéről ezt mondta: „Tudod, a licitálás körül nem lehet mindennel foglalkozni, mindenhez érteni. Ezért ezt a Szalayra hagyjuk."

Felsorolhatatlan, ki mindenkivel játszik és nyer bajnokságokat. Az egész magyar élmezőny szinte a partnere volt. De megőrzi a kritikus tulajdonságát, kioktató stílusát, amivel egyszer már kiszűrte magát az 1988-as ifi Eb-ről. „Hogyan látod ma, nem kellett volna tán toleránsabbnak lenned?” „A bridzs a hibák játéka. Mindenki, a legjobbak is hibáznak. De ki kell elemezni. Mourinho mondta: haragudjanak rám, én meg tudom magam védeni.” Kicsit eltűnődik. „Talán lehettem volna megértőbb. Ennyi sikerült.”

Személyes. Én mindig végigolvastam a nagy versenyekről szóló értékelést. Tudom, akit éppen bírálnak, pláne írásban és pláne utólag, annak nem öröm. De Proniewitz, Linczmayer és még sokak értékelése nekem – a jóisten bocsássa meg – szórakoztató. De mindenek felett és akár személytelenül is, Gyuri mentoni Eb-beszámolóján nem a hibák, hanem a stílus miatt remekül szórakoztam (értsd: gurultam a röhögéstől). Kívülállónak könnyű, de velőtrázó lehetett, mert Winkler Gábor évek múlva is így írt erről: „Az ember a hibákkal nem szokott dicsekedni, kivéve Szalay György mentoni beszámolója, Bridzsélet, 1993.”

Hatalmas sikerek övezik pályafutását. 2004-ben az isztambuli olimpián úgy lettek ötödikek, hogy az orosz csapat hatalmas küzdelemben 0,4 IMP-vel(!) volt jobb a negyeddöntőben. Mintha távolugrás döntőjében negyed centiméter döntött volna… Párosértékeléssel, az olimpián résztvevő párok sorrendjében Dumbovich–Winkler 2., Macskásy–Szalay 15., Honti–Szilágyi 44.  2007-ben Bonnban Nemzetek Kupája-győztes a csapatuk. Winkler Gáborral játszik, a másik pár Macskásy Gábor és Lakatos Péter. Időközben itthon felsorolhatatlan számú nagy versenyt nyer, változó partnerekkel.

És a versenyzés mellett alkot. 2000-ben két szám erejéig megjelenik a Körpassz, amit szinte egyedül ír, egy fillér fizetség nélkül, mellette Beck Panni szintén ingyenesen segít be a tördelésbe, és Nádasi Tibor hathatós támogatásával tud megjelenni. Itt is és a később Heti Pesti Bridzslapokban (amit Hegedüs Orsolyával és Kelen Károllyal szerkeszt) rendkívül magas színvonalú írásai jelennek meg. Ez utóbbi 10 lapszámot él meg.

Ilyen eredményes bridzskarrier automatikusan elragadtatja az embert. Valószínű, hogy olyan korszaka indul el, amikor elképzelhetetlennek tartja, hogy szakadatlanul ne győzedelmeskedjen. De kétségek is ébrednek benne és ezek a hullámzások, lelki bizonytalanságok, érzelmi hullámvölgyek tönkre is tehetik.

Így visszanézve, megérte, hogy a bridzs oltárán feláldoztál mindent, egyetemi végzést, foglalkozást, családik életet? Látszik rajta, elfáradt. Rosszkor jött a kérdés. „Amúgy egyszerű a válasz. A bridzs a maga egészével a lelkembe épült. Amit tudok, az enyém. Jobb bridzsező lettem, mint bármi más, tán matematikus, lehettem volna. Mindennel, ami a bridzs, elégedett vagyok.”

Egynegyed mondattal elszólja magát. „Példakép? Talán Simon mágus áll közel hozzám…”Nem mond róla többet, hallgat. Kornis Mihály Enyedi Ildikó filmjéről írt lélekrajzi kritikából én idézem a szerintem tökéletesen idevonatkozó részletet: „Nincs köze senkihez, de mindenki számára nyitva van. Nem elvből igaz ő, »a jó ügy érdekében«, nem is hitből, mondjuk így, fáradtságból. Pihenésképpen. Ezzel szórakoztatja magát: igazsággal üti el az időt. (…) A szigor, amivel Simon az embereket nézi, (…) tárgyilagos, tehát nem hiányzik belőle a szánalom, de hiányzik belőle a felmentés.”

Az életmód és feszültségek súlyos állapotba juttatják. Pulában rosszul lesz, kórház, aztán itthon ápolják. Hűséges kutyája, a mindenki által ismert Sanyikutya Pulában még megtalálja, Gyuri hol lakott, ismerősök szedik fel a végletekig legyengült állatot.

Gyurit itthon kezelik, hálisten ma is bridzsel. Ez az ő világa. Amikor kórházban volt, szerették az orvosok, de még ők is meglepődtek, amikor versenytársai meglátogatták, és Gyuri boldog örömmel mondta: „A bridzsezők az én családom.”

Emlékezetes leosztás? Saját munkaként az 1992-es, párizsi ifjúsági Eb szépségdíjas játszmáját meséli, kétségtelen, rá jellemzően bonyolult és gyönyörű, de középtájt elvesztem a fonalat. Itthon azért megkerestem, akit érdekel, a Bridzsélet 1992. 5. számának első oldalán Szőts Gábor tollából megtalálja. Kárpótlásként csapattársa, Homonnay Géza hőstettéről mesél.„Amikor 1990 táján az első Magyar Kupa-győzelmet arattuk, a döntő leosztás kardpárbaja gyors és véres volt. Az ellenfél 3 kőrjére Géza hetes zárt kárójával és kőr ászával 3 szant mondott, majd a küszködő 4 kőr mentésre tűnődés nélkül 6 kárót. Ez volt benne, meg a győzelmünk.”  (A Winkler Gábor–Homonnay Géza pár ellen Gulyás Dániel partnereként szintén 2009-ben)

Megettük a gesztenyepürét, Zoli is túl van a teán. A klubban épp verseny folyik, Mezei Kati kéri, üljünk be helyettesnek. Vállalom a bátorságot, no, két partira, Gyurival beülünk, Zoli húz egy széket, kibicel. Az első partiban lassú játékával ötlapos végállásban csinál egy eliminációt, terít, Zoli meg én kölcsönösen magyarázhatjuk az aranyos, de kevésbé haladó ellenfélnek, mindegy, mit hív.