Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Zoller Róbert - 2020. december 31.

Baksay László a „gyermekéről és gyermekeiről”, azaz az Unokabridzs projektről és a bridzspalántáiról

„Valamikor régen, az akkori elnökség egyik tagja megkeresett, hogy mit tehetnénk az ifjúsági bridzsoktatás érdekében. Abban maradtunk, hogy kell egy koncepció, kell egy jól felépített tananyag és kellenek elhivatott oktatók. Aztán eltelt egy kis idő, és 2015 őszén felvázoltam neki az Unokabridzs projekt ötletét” – idézi fel az első lépéseket a koncepció atyja.

Mint mondja, abból indult ki, hogy idegenként a gyerekeket valahogy meg kell szólítani egy újdonság, egy ismeretlen dolog tekintetében. „Ehhez kell egy támasz a bizalmi index irányából – mondja Baksay László. – A szülők a munka, az otthoni feladatok és a gyereknevelés napi rengetegében elvesznek. Minden plusz elfoglaltságra újabb tehertételként tekintenek, így a bridzs mint nélkülözhető elem még a gyerek érdeklődésének megléte esetén sem fogja megkapni a szülői támogatást. A nagyszülő leveheti a szülőről ezt a terhet azzal, hogy elviszi a gyereket a tanodába, majd onnan vissza, és segít neki megérteni, elmélyíteni az órán elhangzottakat. Win-win szituáció, a szülőnek nem jelent többlet terhet, a nagyszülők pedig örömmel áldoznak az unokára időt.” (Baksay László mutatja az első lépéseket a kezdőknek – Fotó: Lékó Tamás)

2015 végén hirdették meg a projektet a bridzs.hu-n és 2016 januárjában indult az első kurzus. Még Lacit is meglepte, mennyien özönlöttek az első foglalkozásra. 2017-ben és 2019-ben újabb csoportokat indítottak. „Nem számoltam össze, de a 2019 őszén induló csoporttal együtt kb. hatvan gyerek fordult meg nálunk. Azok, akik már nincsenek közöttünk, családi vagy klubszinten is megállják a helyüket a szerzett tudással, akik megmaradtak, versenyzőként is jelentős szerepet fognak játszani a jövőben a bridzssportban.”

Kívülről nézve elsőre talán a gyerekek megszólítása tűnne a legnehezebb lépésnek, látszólag biztos, hogy ez húzza meg a legerősebben a program kereteit: „Amikor belevágtam ebbe a munkába, nem csak gyerekeket, hanem oktatókat is kellett toborozni. Szerencsém volt, mert több nagy tudású játékost sikerült megnyerni oktatótársként, köztük Fischer Brigittát és Trenka Pétert. Brigi az egyetemi tanulmányai, Peti a külföldi elkötelezettsége miatt később abba kényszerült hagyni az oktatást. Bár 3-4 év is eltelt azóta, hogy kiszálltak, nagy hálával gondolunk rájuk – beleértve a gyerekeket is –, mert nélkülük nem lennénk a mai színvonalon! Pótlásukra megnyertük Hegedűs Gált a csapatnak, majd 2019 őszétől a sok éves oktatási tapasztalattal rendelkező Kovács Gergely is csatlakozott hozzánk. Ha azt vesszük, hogy hárman mindig ott tudunk lenni a foglalkozásokon, akkor 24 gyereket tudnánk felelősségteljesen oktatni. (A szerző, Zoller Róbert szülőként érkezett az első napon, ott ragadt, azóta állandó tagja az oktatói körnek – a szerk.) (A szerző instruál a balatonföldvári nyári táborban – Fotó: Kovács Gergely)

Már a kezdetekkor azon az állásponton voltunk, hogy ebben a projektben a szűk keresztmetszetet nem a gyerekek, hanem az oktatók létszáma fogja okozni. Ez sajnos az évek alatt bizonyosságot nyert. A kezdet kezdetén jó pár embert kértünk fel oktatónak, köztük kimagaslóan bridzsező fiatalokat is, akik aztán vagy már az elején, vagy 2-3 alkalom múlva mondtak nemet. Persze lehet, hogy nem azokat értük el, akikben van késztetés és erő, hogy oktatóként, akár időlegesen is, segítsék a tevékenységünket. A további növekedés egyik feltétele az oktatói létszám bővítése lenne, ezért örülnék, ha jelentkezne, akit ez a feladat megérint! El lehet érni a szigiPONTbaksayKUKACt-onlinePONThu mailcímen vagy a 30-964-5829-es telefonszámon.”

A célcsoportot Laci a 10–14 éves korosztályban lövi be: „Őket még nem kapta el a Haverok, Buli, Fanta hév. Az idő persze magával hozta, hogy a 4-5 éve nálunk tanuló gyerekek már a 15-17 éves korosztályba tartoznak, de számukra mi már jól értelmezhető és kedvelt közösségnek számítunk. 2019 szeptemberében koncepciót váltottunk, és olyan, akár a 9. évfolyamba járókat is elfogadtunk kezdőnek, akik a matekkal közelebbi barátságot ápolnak. Kíváncsian vártuk, hogy mennyi időbe telik náluk a felzárkózás a régebb óta tanulókhoz. Az elmúlt bő egy év tapasztalata alapján kijelenthető, hogy a tempó kb. az átlag kétszerese, amihez nagy mértékben járult hozzá, hogy mi évente kétszer tartunk egyhetes bridzstábort, az iskolai tanév befejezésekor és kezdetekor elmélyítő, illetve felfrissítő jelleggel.” („Ilyenkor mit kell mondani?” – Fotó: Kovács Gergely)

Az oktatás alapfilozófiájáról Laci elmondta, hogy a minibridzsben hisznek, ezen a téren nincs különbség felnőtt- vagy gyerekoktatás tekintetében. „Az alapokat nézve más az indíttatása egy felnőttnek és más egy gyereknek. A felnőtt vágya beilleszkedni valahova az igényei szerint, ezért ő elkötelezett a tudás iránt, önként veti magát alá nehézségeknek is – magyarázza. – A gyereknél a játékosságon van a hangsúly. Nagyon figyelni kell a közös hangnem gyors megtalálására, a kölcsönös szimpátia kialakulására. Kell legyen aurád, anélkül nem tudod megszólítani a tanulókat. Mondok egy példát: bevezetett gyakorlat, hogy az első napi két órát más-más oktató tanítja szintenként és csoporton belül is. A következő napokon megkérdezzük, hogy ki kivel szeretne tanulni? Mi tudjuk, hogy a későbbiekben ennek semmi szerepe nem lesz, de a bevezetésben ez fontos tényező, elengedhetetlen része az élményközpontúságnak. A gyerekeknek minden óra után élményekben gazdagon kell hazamennie. A kíváncsiság és az élmény az a hajtóerő, ami minden héten visszatereli a gyereket a tanfolyami órára. Ehhez mérten kell az óra tananyagának mennyiségét és a feladatokat meghatározni. Ez így leírva nagyon banálisnak hangzik, a gyakorlati megvalósítása azonban kőkemény feladat.”

Laci úgy látja, alapvetően a tanítók létszámának növelésével lehet a csoportot népesebbé tenni. És az iskolákban kell bridzset tanítani: „Úgy látjuk, hogy a tanulói létszám lényegesen akkor lenne növelhető, ha a bridzs oktatását be tudnánk vinni az iskolákba, vagy legalábbis az iskolák egy jól körülhatárolt részébe. Egyikünknek sem lesz olyan lobbiereje a diákok körében, mint egy helyben tanító tanárnak. Dőreség azt gondolni, hogy kívülről bármilyen marketinggel sikeresebbek leszünk egy belsősnél. Az internet és a mobiltelefonok világában már az első lépésnél elbuksz, ha nem tudod meggyőzni a diákot, hogy jöjjön el az első órára. Másrészt a bridzs nagyüzemben történő tanításához pénz kell. Ha csak az iskolában tanító tanárokat nézzük, a jelenlegi piaci árakat tekintve nettó 5-6 ezer Ft óradíjat kellene felajánlani nekik, hogy alternatívát jelentsünk a saját magánóráik díjbevételével szemben. Ehhez kell anyagi hátteret teremteni. Harmadrészt a mi tapasztalatunk szerint az oktatott gyerekek maguk is marketing értékek például a toborzásban az »ige« baráti körben történő terjesztése miatt. (A válogatott Hegedűs Gál a nagyobbakkal foglalkozik – Fotó: Lékó Tamás)

Az iskolában tanító tanárok bevonásával kapcsolatban az a véleményem, hogy a minibridzs oktatásához nem feltétlen szükséges jelentős bridzstudás. Nyomtatott formában van egy minibridzs módszertani tankönyvünk gyakorlóparti példatárral tanárok részére és egy, csak a licittel foglalkozó tankönyv/munkafüzetünk tesztekkel, példatárral. Ezen kívül mind a játéktechnikával, mind a licittel kapcsolatosan, becslésem szerint, összesen legalább ötszáz diát tartalmazó power point prezentációnk van, és kifejlesztettünk egy témákra csoportosított gyorsteszt értékelő rendszert is. Ebbe háromezer munkaórát fektettünk. Amennyiben az iskolai oktatás beindul, mi készek vagyunk a tanárokat kiképezni és ezeket a tananyagokat a rendelkezésükre bocsátani, valamint biztosítani számukra a mentorbázist.”

Az elnökségi jegyzőkönyvekből és a Bridzséletben megjelenő írásokból az derül ki, hogy a jelenlegi vezetés meg kívánta lovagolni a járvány miatt rohamtempóban elterjedő digitális oktatás kínálta lehetőséget. „Az a tapasztalatunk, hogy amikor nulláról elkezdünk egy gyereket oktatni, akkor az oktatónak 90 százalékban pedagógusnak és 10 százalékban bridzsezőnek kell lennie. Ezalatt azt értem, hogy az oktatónak a minibridzs feladatokkal és azok fortélyaival kell tisztában lennie. A fejlődés előrehaladásával ez az arány folyamatosan és fokozatosan tolódik a bridzsfelkészültség irányába. Sajnos a bridzs nem kötelező tantárgy a gyerek számára. Az első fél évben a tanár szerepe, személyisége kiemelkedő fontosságú. Amit például testbeszéddel tesz hozzá a kontaktushoz, az online módon nem értelmezhető. Az internetes felületen teljesen személytelen a téma, pláne, ha vadidegen az oktató. Kontrollálhatatlan, hogy a gyerek – még ha nem is unatkozik – mi minden mással foglalkozik az online óra alatt. Hamarabb elveszhet, lemaradhat, és aki nem tud, vagy nem mer visszakérdezni, az gyorsan értetlenné válik. Azt gondolom, hogy egy átlagos közegben a lemorzsolódás nagyobb lehet online, főként az első néhány alkalommal, mint az élő változatnál. Olyan gyerekek veszhetnek el, akikben nagy volt az érdeklődés, de a formáció miatt többet nem próbálkoznak. Persze a kezdeti időszak ezen veszélyei a találkozások számának növekedésével csökkennek vagy elmúlnak. Meg kell találni a módját az online oktatásban, hogy ezeket a tényezőket kiküszöböljük. A járvány óta mi is online üzemmódban oktatunk. A nagyoknál nincsenek problémák, de a kicsiknél bizony döcögősebb a dolog.”

A projektvezetőnek határozott elképzelése van arról, mitől lesz valaki sikeres bridzsoktató. „Az első, hogy ne sikeres akarjon lenni! A siker elvont fogalom, én a célok megvalósításáért dolgozom, a sikert vagy kudarcot a közvélemény ítéli meg. Fontos, hogy meglegyenek a céljaid és az ehhez szükséges eszközeid. Fontos, hogy óráról órára mindig tudd, hogy hova akarsz eljutni és ezt a tanulókkal is minden alkalommal tudasd. Fontos, hogy folyamatosan tudd mérni az előrehaladást. És nagyon fontos: elhivatottság és empátia nélkül nem lehet ezt csinálni. A gyerekek sérülékeny kis lurkókból nagyok lettek. Ma már a kamaszkori, huncutkodó szemtelenségeikbe is bevonnak minket, ezekben is partnereknek kell lennünk. Ugyanakkor tisztelik az oktatóikat. Emlékezetes marad számomra, hogy egy balatoni tábori előadás után megtapsolták az oktatót!” (A háttér a Feneketlen-tó – Fotó: Lékó Tamás)

A csapat, amikor élőben folynak az órák, továbbra is a Feneketlen-tónál a Parktenisz klub épületében jön össze szombat délelőttönként. „Nem győzök köszönetet mondani Homonnay Gézának a projekt indulása óta tartó ellenszolgáltatást nem kérő támogatásáért. A Parktenisz klub épületének 2. emelete mindaddig elvitathatatlanul a legjobb helyszín lesz, amíg a létszám 25 fő alatt marad.”