A Nickell csapat – Nick Nickell–Ralph Katz, Bobby Levin–Steve Weinstein, Eric Greco–Geoff Hampson – lesz az Egyesült Államok első számú válogatottja jövő tavasszal az olaszországi világbajnokságon (Bermuda-kupán). A 120 leosztásos döntőben 220–199-re győzött a változó párosításban játszó Spector – Kevin Bathurst, John Hurd, John Kranyak, Warren Spector, Gavin Wolpert – ellen.
Az első nap után 125–94-re még Spectorék vezettek, és végül az összesen nyolc fordulóból négyet ők nyertek, hármat Nickellék, egy pedig döntetlen volt. A második nap második 15 leosztásának vad kiosztásait viszont nem kezelték jól, és azt a szegmenst 64–11-re elvesztették. Ekkor lett a viszonylag nagy hátrányból meglehetős előny.
A Spector ellenfele hétfőn és kedden 120 leosztásban a Bramley – Bart Bramley–Kit Woolsey, Mike Becker–Michael Kamill, David Grainger–Joel Wooldridge – lesz. A meccs győztese a második számú válogatott szerepét kapja majd.
A Bramley szombaton 60 játszmában 131–103-ra győzött a Fleisher ellen. Mégpedig úgy, hogy 45 leosztás után 36 IMP-s hátrányban volt, de az utolsó 15 partit 83–19-re nyerte.
A másik meccs eredménye: Hill–Gu 149–108.
Vasárnap megint 60 játszma jött: Bramley–Hill 173–126.
Összesen négy csapattal elkezdődött a női válogató is a Velence-kupára. Sandra Rimstedt át is ült a Cole-csapatba többek között Irina Levityina háromszoros olimpiai csapatbajnok sakkozó (a Szovjetunió színeiben) és kétszeres bridzsvilágbajnok (amerikaiként) mellé. Nagy esélyesként sokáig vezetett a csapat, de a hatodik fordulóban éppen úgy járt, mint a Spector a nyílt döntőben, a 64–11-es részeredmény megfordította a meccset: 262–255 lett a vége.
A másik meccsen Howard–Wittes 285–184.
Itt is kétszer kell veszteni a végleges kiesésért. Vagyis az eddigi két vesztes csapat meccsének győztese játszik a győztesek meccsének vesztesével, hogy eldöntsék melyikük lesz a második számú amerikai csapat a női vébén.
Általában a jobbnál jobb megoldásokat szeretem bemutatni, de néha nem árt látni, hogy a legjobbak sem az Olümposzon töltik az idejüket nektárt és ambróziát fogyasztgatva.
Az első nap utolsó leosztása volt ez.
Kiálló ász-királlyal szlemet mondani nem feltétlenül jó, de a Bramley feltámadásához éppenséggel erősen hozzájárult, hogy Észak–Dél mindkét teremben 6 pikket mondott. Csakhogy az ő Nyugatjuk bemutatta treffjét a licit során, így Keletnek nem volt nehéz a dubló királlyal kezdenie. Annál nagyobb feladat ezt kitalálni, ha a partner végig hallgat… +100, +1430, 17 IMP.
Most tessék megnézni az ábrát, hogyan bírta Gavin Wolpert kőr kezdésre elbukni ezt a szlemet?!
Kelet ötöst kőrt és egy minort ígért, Dél kőr felüllicitjére Nyugat kontrája támogatást ígért a színben. Ezért is indult a partnere kőrrel. A felvevő ütött az ásszal, és látta, teljesít, ha két kőrt ellop az asztalon, és egyik vesztő treffjét eldobja a második káró figurára. De elkapkodta, mert aduzott egyet. Kiderült, hogy jobbra három pikk van, tehát nem bír rögtön kiaduzni, mert nem marad elég adu a lopásokhoz. Még maradt annyi remény, hogy Keletnek treff a másik színe, vagy 5–5–3–0 elosztása van, mert akkor lábon elmegy a káró ász-király. Vagyis kőr lopás, pikkel kézbe, kőr lopás (nincs már adu az asztalon), káró figurák… Ó, jaj, Nyugat a káró királyra adut tett, és a szlem elbukott.
A másik teremben a kontrázott 5 kőr négyszeri buktatásáért 1100 pont járt.
1100+100=1200, 15 IMP. A teljesített 6 pikkért 1430 pont jött volna. 1430–1100=330, 8 IMP. 15+8=23 IMP. A meccset a Nickell 21 IMP különbséggel nyerte meg…
Kemény György nagymester hívta föl a figyelmemet a szombati első forduló játszmájára. Kezdjük egy kérdéssel:
Összesen tíz asztalon játszották a kiosztást. A három nyílt meccsen hatszor, a két nőin négyszer.
A nyílt döntőn mindkét Nyugat – Kranyak és Hampson – passzolt, és később mindkét Dél szürt csinált az 1 szan felvételben.
Az összes többi asztalon Nyugat 1 szannal közbeszólt, Észak pedig kontrázott. Most jön a nehéz kérdés: ki emlékszik arra, milyen menekülésben állapodott meg a partnerével? Egyáltalán az erős szanosok kötnek menekülési egyezményt (ami biztosítja a világbékét)?!
Ezek voltak a lapok:
Irina Levityina 2 treffet licitált, és nőiesen bevallotta, hogy nincs rá megállapodás. Dél nem kontrázott ötös színével, és Nyugat boldogan passzolt jó kis aduival. Szerintem Lynn Baker abban a hiszemben hallgatott, hogy ilyenkor a rövid szín kontrázik. Ha így van, furcsa, hogy Karen Callum nem kontrával nyitott. Mindenesetre a 2 káróval viszonylag jól jártak, mert egy szürrel 110-et írtak, társaik meg mínusz 200-zal megúszták azt, hogy nem értették meg egymást: Kerri Sanborn a 2 kőrt DONT-nak szánta: két major, de Jill Meyers ezt transzfernek gondolta, és 2 pikket mondott. Hogy Margie Cole miért nem kontrázott a negyedik mariázzsal? Sosem derül ki, pedig ez a kontra döntőt ért volna. Pláne, ha sikerül háromszor elbuktatni a felvevőt…
A másik női meccsen tudták, mi a megállapodás. Rozanne Pollack és Cheri Bjerkan meg is találta a legjobb felvételt. Ettől még Kay Enfield benne maradhatott volna partnere kontrájában… A 3 szanban nem volt esély. Ami nagyon drágának bizonyult, mert a másik asztalon Kelet nem menekült sehová, a kontrázott 1 szan meg hármat bukott 800-ért és 14 IMP-ért.
Hogy a a női meccsen a kontrázott 2 kőr mennyit bukott volna, nem tudni. A nyílt küzdelemben Roger Lee hét ütést vitt haza –200-ért, Bart Bramley hatot –500-ért. 7 IMP. De ők legalább pontosan tudták, milyen konvenciót játszanak az 1 szan kontra után.
A másik meccsen Grainger és Wei is úgy gondolta, nincs hova menni. Az utóbbinak inkább lett igaza, mert partnere csak egyet bukott, a másik asztal két bukásával szemben. 7 IMP.
Vagy azért nem licitáltak, mert nem emlékeztek a megállapodásra?
A versenyt a LoveBridge-en lehet követni.