Kezdőoldal

Nem hittem volna, hogy éppen engem fognak felkérni e cikk megírására, végtére is a 2-es rajtszámot kaptam, ami ugye azt jelenti, hogy a 19. helyen szerepeltem a résztvevők listáján (az, hogy rajta voltam egyáltalán, már önmagában is szerencse volt). De hát jól alakultak a dolgok...

Egy kis előzmény. A Koltai Gábor Emlékversenyre – amelyet családja írt ki Gabi emlékének áldozva – a magyar ranglista első 20 helyezettjét hívták meg. Magam csak a 23. vagyok ezen a listán, de néhányan nem tudtak eljönni, ezért alulról feltöltötték a mezőnyt.

A lebonyolítás kettős körmérkőzés volt: mindenki játszott mindenkivel (két-két partit); ennélfogva összesen 38 leosztás játszottunk. 18 parti után ebédszünet, majd további 20 parti következett. A versenyt barométerrendszerben bonyolították le; a verseny állását vetítővásznon lehetett követni. 8 pont volt a topszkór, úgyhogy amikor azt írom, hogy 6 MP-t írtam, az 75 százalékos parti.

A játékosoknak a Dallasi ászokon alapuló közös licitrendszert kellett használniuk, csak az ellenjáték egyezményeit beszélhették meg.

Természetesen nem fogok minden partiról írni, de megpróbálom érzékeltetni, milyen döntési helyzetekbe kerültem, mit csináltam jól, mit rosszul, s mennyire állt mellém a szerencse. Vágjunk is bele!

Jól indult: az első partiban az ellenfél szlemet bukott. Ámde rögtön jött ez:

2. leosztás

Keleten ültem, a kőr kilencessel indultam. Partnerem dámáját ütötte az ász, majd a felvevő káróval asztalra ment, és körbeengedte a pikk kilencest. Ezt megütvén nem lett volna nehéz kiszámolni, hogy treffre kell váltani (a tankönyvszerű tízesre!), ám én bambán kárót hívtam. Átlagra még ez is jó lett volna, de a második pikk után megpróbáltam buktatni, és sikeresen felmagasítottam a felvevő kőr tízesét.

Brrr. Be kellene melegedni.

A 3. partiban jót írtunk, de aztán:

4. leosztás

Agresszíven (volna rá más jelző is…) kontráztam a 2 pikkre. Szegény partnerem persze 3 szanra ugrott, ám a sors nem volt kegyes hozzánk.

Vajon mi történt volna, ha passzolok? Feladtam a partit a Bridge Winnersen, és a szavazók elsöprő többsége 3 treffel nyitott volna. Arra pedig passzolok, ugye?

Ugorgyunk.

9. leosztás

Minthogy partnerem nem adott le támogató kontrát, nem ismételte meg színét, és nem mondott 2 kárót sem, valószínű elosztásának 2–5–3–3 tűnt. Ebből és a szkórhelyzetből (ők bellben) kiindulva úgy döntöttem, hogy legjobb lesz ellenjátékot játszani. Az egy bukás 7 pontot hozott.

Látszólag érdektelen parti, de ezt érzem egyik legjobb megoldásomnak a versenyen.

10. leosztás

Délen ülve kőrrel indultam, partnerem királyát az ász ütötte, és a felvevő kárót hívott. Berobogtam, lehívtam a kőr dámát, majd treffet hívtam. Szerencsémre a felvevő ezt elengedte, így csak egyenlőt csinált.

Amint partnerem később kifejtette, a kőr bubi nem lehet nála, mert akkor azt tette volna be harmadik helyen, hiszen nem indulunk ász alól. Hát igen. Ezt megúsztam.

17. leosztás

Keleten ültem, partnerem, Winkler Gábor, hitt az ellenfél kontrájának, és kimenekült 4 szanba. Topszkór (de nyilván a 4 pikket is megcsinálta volna).

18. leosztás

Az indító kijátszást kell gyakorolni. Miután kitettem a kőr ászt, az ellenfél megkérdezte: „Jól meggondoltad?” Most már tudtam, mi fog leterülni…

Egy másik asztalnál Nikolits Tamás megtalálta a gyilkos káró indulást, neki ezúton gratulálok.

Félidő, ebédszünet. Szappanos Géza 102 meccspontjával (71 százalék!) fölényesen vezet. Hátrányom 13 meccspont, jó másfél topszkór, eléggé tekintélyes.

21. leosztás

Északon ültem, talán nem a legacélosabb szlem, de a közbeszólás után már eléggé jó esélyű; kissé meglep, hogy egyedül mi mondtuk be. Partnerem, Szalay György, remekül értékelte lapját.

22. leosztás

Ezen a partin azóta is ámulok. Partnerem még mindig Szalay György volt (ugye párosával játszottuk a partikat); ő játszott 4 pikket, miután Kelet 1 káróval indította a licitet. A káró indulást megütve „Valami csak van nálad is” kijelentés kíséretében megadta a treff lopimpasszt Nyugat ellen!

Mindenki más elbukta ugyanezt a felvételt (nyilván szürre játszva sima treff impasszal).

26. leosztás

Kelet 1 szan indulása után nem szóltunk közbe, így ő lett a felvevő 4 kőrben. Partnerem a pikk dámával indult, ütöttem az ásszal. Legjobban tettem volna, ha most treffet hívok, de én buktatásban reménykedve a káró ászt hívtam, s ezzel megoldottam a felvevő problémáját a színben.

28 parti után Szappanos Géza még mindig vezetett, mögötte még többen reménykedhettek abban, hogy utolérik. Magam még mindig 10 ponttal voltam lemaradva. Eddig magamhoz képest egész nyugodtan játszottam, de most már egyre gyakrabban néztem fel az „eredményjelző táblára”.

Így fordultunk be a tízleosztásos célegyenesbe. Nézzük meg partiról partira, hogyan alakult számomra a verseny hajrája.

29. leosztás

Délen partnerem erős szan indulást vélt látni kezében, s így egy pillanat múlva máris 3 szant játszhatott. Szerencsére elkerültük a gyilkos kőr indulást, pikk kijátszásra is elbukhatott volna a felvétel, de nem tette.

Géza az elméletileg jobb 1 szan felvételt játszotta, de a gyakorlat most velem volt, 6–2-re nyertem a partit, és már csak 6 MP hátrányom volt.

30. leosztás

Kelet 1 kőr indulására partnerem megint rámenősen licitált: 1 pikket mondott. Sajnos engem is áthatott az ifjonti hév, és nem hagytam szegényt 3 pikk alatt leállni. A két bukás osztott nullszkórt eredményezett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen Gézával osztottam.

31. leosztás

Partnerem 2 szannal mutatta a minorokat. Nem volt komoly hosszúságom a minorokban, de mégiscsak három biztos és egy bizonytalan fedő nézett rám, úgyhogy jogosnak éreztem, hogy felkényszerítsem partneremet az 5-ös magasságra. Elvégre ő is látja a szkórhelyzetet. 12-t ütött. Később mentegetőzött, hogy nem volt elég bátor, de hát honnan tudhatta volna, hogy nem treff, hanem káró dámám van?

Így is 6 pontot írtunk, mert két asztalon 4 treff ment. Ezek egyikének szenvedő alanya Géza volt. Hirtelen már csak egyetlen meccspont hátrányom volt!

32. leosztás

Ennek a partinak nemigen tudtuk befolyásolni a kimenetelét, szerencsére ellenünk sem mondtak szlemet.

33. leosztás

Partnerem Délen 1 szannal indult (laza stílus), és az ellenfél (hoppá, Szappanos Géza!) kontrázott.

Kimenjek? Ne menjek? Valószínűleg ki kellett volna, de nem voltam biztos abban, hogy melyik licitemmel ígérek egyszínű treffet. Behunytam a szemem, és passzoltam.

Sok mindent állíthatok, de azt nem, hogy biztos voltam döntésem helyességében, amikor Géza lezongorázta káróit. Ám az utolsó öt ütés a miénk volt, és a –300 jó mentésnek bizonyult az ellenfél 4 pikkje ellen.

6–2 ide, és vezetek 3 ponttal!

34. leosztás

Partnerem a pikk hármassal indult. Asztalról kicsi, ütöttem a királlyal.

Nem gyanakodtam. Nem is nagyon gondolkoztam. Partneremnek nyilván 5 pikkje van; visszahívom a színt, és ha van aduütése, majd meglopat.

Amikor megláttam a pikk kettest nála, kezdtem rosszul lenni. És lőn: ugyan a felvevő az adut nem találta el, de treff királya szökött; választhattunk, melyik minorban üssünk egyet.

Játékom mindenképpen rossz. Ha lopok is, az valószínűleg aduütés rovására fog történni, ráadásul nem is buktatja el a felvételt. Talán egyedül akkor rossz a káró hívás, ha a felvevő lapja Qxx, AKxxx, Bxx, Ax, de akkor inkább 2 szant mond a 2 káróra.

Írhattam volna 6-ot, ehelyett írtam 2-t. Géza visszavette a vezetést. Nem állítanám, hogy fel voltam dobva.

Még 4 parti...

35. leosztás

Ebben a partiban Dél helyén használhattam az egyik előírt konvenciót, a fitugrást: partnerem 1 pikk indulására 3 kőrt mondtam. Ez nem hozta lázba, sem engem az, hogy 4 kárót mondott, hiszen azt hittem, hogy kiáll két treff. Ő mindenesetre másként gondolta, viszont legalább hazavitte az összes ütést, s így átlag fölé írtunk.

Géza ellen sem mondták be a szlemet, de ő a másik vonalon ülvén csak 3 pontot kapott. Megint vezetek (kövér 1 meccsponttal)!

36. leosztás

Mit csináljak a partner 1 kőr indulására Délen? A passz nem volt ínyemre, az emelés túlzottan bátorító: 1 szant mondtam. Sajnos már csak 3 kőrben tudtunk megkapaszkodni, amely látott lapokkal teljesíthető, de a valóságban egyet bukott.

A többiekkel is ilyesmi történt: országos átlag. Persze Nyugat azt mondta, hogy ő nem nyitotta volna ki az 1 kőrt...

És akkor az utolsó kettő...

37. leosztás

Keleten azt hittem, hogy partneremnek kőrje és egy minorja van, ezért nem mertem 5 kárót mondani, nehogy azt higgye, hogy káróm és kőröm van.

Egy jobb napon az 5 treff simán benne lehetett volna, de ez nem olyan nap volt. Különös, hogy négy bukással átlag fölé lehet írni, de ez történt (hála egy megtömött gémnek is). De ennél még nagyobb szerencse ért azzal, hogy Gézáék ellen megcsinálták a kontrázott 3 pikket.

6 Mitchell-ponttal vezetek az utolsó parti előtt! Most már csak tartani kell a lapot...

38. leosztás

Nálunk Dél (szerencsére nem Észak) játszott 3 szant, és partnerem, Macskásy Gábor, megtalálta a legjobb indulást, a kis treffet. Erre a felvevő csak tízet tudott ütni (ámbár a négylapos végállásban izgalmamban majdnem eldobtam a káró ászt).

Bár ketten szlemet buktak (egyikük éppen Géza ellen), a megszerzett 3 pont elég volt a győzelemhez.

A dobogósok (egy-egy gyönyörű kristályváza boldog tulajdonosai):
1. Szőts Gábor         181 pont 59,54%
2. Szappanos Géza   179 pont 58,88%
3. Zöld Ferenc          174 pont 57,24%

Beszámolómból úgy tűnhet, mintha a verseny két ember versenyfutása lett volna. Korántsem volt így, amint az a teljes eredménylistából látható is. Szinte csodálkozom, hogy miközben mi felváltva hullajtottuk el a pontokat, senki sem előzött. Persze azért nem bánom!

Végül hadd emlékezzek meg a verseny kísérő jelenségeiről. Nagyon jó volt a hangulat, én legalábbis jól éreztem magamat. Úgy érzem, a verseny szelleme méltó volt Koltai Gabi emlékéhez.

Köszönöm versenytársaimnak, hogy olyan jól játszottak, amikor az én partnereim voltak. És köszönöm az őszinte, meleg gratulációkat.