Kezdőoldal

Éppen felszálltunk a buszra a Népligetnél Lakitelek, Népfőiskola, Kolibri bridzstábort megcélozva, amikor hirtelen észrevettem, hogy újra a Népligetben vagyunk, egy kicsit fáradtabban, lebarnulva, sok új élménnyel, baráttal és tényleg utolsó sorban több tudással. Elképzelhető, hogy nem ez a legjobb leírása annak a 10 napnak, amelyet 34 tanuló és 15 mentor (melyek közül 5 még ifjúsági) együtt közösen töltött az Alföld meglepően kellemes klímájú vidékén, de számomra, és ahogy sejtem, mások számára is hasonló volt az élmény. Nagyon produktív, jó hangulatban eltelő bő hét volt ez, melynek célja a bridzstudás átadása mellett a csapatépítés és az aktív kikapcsolódás is volt.

Maga a tábori nap kisebb változások mellett az alábbiakkal telt. A reggeli jó kis torna/futás és reggeli után kezdődtek az elméleti tanórák. Körülbelül 30 percben átfutottunk egy anyagrészen, melyről a délelőtt szólni fog. Személyekre szabva, az oktatás kis, 4-8 fős csoportokban zajlott, az egyéni szintekre, igényekre és tempóra figyelve. Ezután 10 partis gyakorló versenyt rendeztünk, ahol az átbeszélt elemeket lehetett alkalmazni. Gyorsan utána szintén 30-45 percben átfutottuk a partik tanulságait, levontuk a konklúziókat és elvarrtuk az elvarrandó szálakat. Finom ebéd, majd még egy hasonló blokk következett délután, aztán irány a plázs, egy szép nagy füves terület, ahol mindenféle sportokat játszottunk együtt. A vacsora előtt volt szabadidő, amikor például ki lehetett használni a szállás wellnessrészlegét, esetleg játéktermét. Szokás szerint vacsora után mindig indult az esti verseny, ahol általában 18 leosztásban, a legkülönbözőbb versenyformákban mérkőztek meg a megjelentek, aminek  végeztével általában már az esti készülődés zajlott, majd takarodó és – pillanatok alatt rítussá nemesedő – esti mesék.

A tábor alatt sok egyszeri közös program is kapott helyet. Lementünk strandolni a Tiszához, készítettünk társasjátékokat, melyek elképesztően ötletesek és élvezetesek lettek a bemutatóra. Rendeztünk számháborút, sütöttünk szalonnát, kipróbáltuk nemzetünk sportját, a footgolfot. Szombatra egy nagy, 14 csapatos versenyt szerveztünk, ahol szenior olimpiai bajnok és hasonló presztízsű vendégek próbáltak megmenekülni a Kolibrik karmai közül, meglepően kis sikerrel. Majd búcsúzásként egy nagyot buliztunk még utolsó este, ezzel megkoronázva az élményt.

Szavakkal nem teljesen jól leírható ez az élmény. Talán megpróbálok egy-két számomra emlékezetes életképet kiemelni, hátha ezekkel valamennyire mégis sikerül.

A kedd-szerdai csapatverseny szervezése közben egy olyan ártalmatlan kérdés érkezett az egyik tanulótól, hogy mennyi csapat lesz. Mi ekkor szervezők összenéztünk, ránéztünk a névsorra, és azt mondtuk 12. És ebből 10 teljesen ifikből állt.

Péntek délután már a tanulóseregen látszottak a fáradtság jelei, így a délutáni szeánszot elengedtük, hogy rá tudjanak pihenni a szombati versenyre. Ennek ellenére jelentkezett egy kis csoportnyi diák, akik szerettek volna továbbmenni még egy kicsit, és „követelték”, hogy tartsunk nekik róla órát, amit meg is tettünk. Mivel a nagyok aznap délelőtt megtanulták a Lebenshol konvenciót, egyemberként felkiáltva ők is azt követelték. Úgy, mintha rigó jancsiból kértek volna repetát. Kis túlzással talán hasonlóan ízlett is nekik.

Egy táborozó kispajtás odajött hozzánk mentorokhoz és önmagától felajánlotta a segítséget abban, hogy a takarodó rendben lezajoljon, amikor látta, hogy a mentoroknak még van dolguk. Hasonló esetek történtek meg egész tábor alatt, amikor akár kérésünk nélkül, akár önként felajánlásra segítettek egymásnak és alapvetően a tábornak. Nagyon fontos volt, hogy figyeltek egymásra, és foglalkoztak egymással, így mi mentorok tényleg tudtunk a fontosabb szervezésekkel foglalkozni.

Köszi, srácok!

Egy szó, mint száz, mielőtt nekiállnék megköszönni mindenkinek mindent, amit tett, nyilván nem múlik el tábor problémák nélkül, és teljesen természetes módon nálunk is volt. Azonban nem tudnék kiemelni egy olyan momentumot sem, amikor komolyabban zavartak volna. A mentori és gyermeki légkör annyira oldott, olajozott volt, hogy egy pillantig sem gondoltam, hogy itt bármi komolyabb történhetne.

És akkor most jön a köszönetek listája, nem lesz rövid.

Köszi a tábor helyszínéül szolgáló népfőiskolai hungarikum ligetnek a rendkívül segítőkész személyzetet és magas szintű ellátást, amiben részesültünk.

Köszi, vendégek, amiért, ha csak kevés időre is, de megszínesítettétek a tábort jelenlétetekkel. Mi mindig nagyon örültünk nektek, hoztátok magatokkal a frisseséget és a jó kedvet, amikor egymás rossz vicceit már kívülről fújtuk. Remélem, ti is jól éreztétek magatokat, és a kolibrik szerintem mindig szívesen látnak benneteket.

Köszi, mentorok, akik szabadidejüket és rengeteg energiájukat áldozva dolgoztak azon folyamatosan, hogy a tábor végül lezajolhasson olyan végeredménnyel, amivel történt. Mindenki ott és akkor segített, amikor tudott, kérdés nélkül elvállalt valamit, ha arra éppen szükség volt. A köztünk és a gyerekek között kialakított kölcsönös tisztelet és bizalom adta az egész tábor stabilitását, amiért mi véleményem szerint mind megdolgoztunk. Fáradthatatlan munka ellenére nagyon jókat játszottunk, hülyéskedtünk a tanulókkal, és szerintem mindannyiunk nevében állíthatom, hogy jó élményekkel hagytuk itt a tábort.

Köszi, tanulók, amiért a tábor alatt végig hallgattatok ránk, megtettétek, ha kértünk valamit. Ti tettétek gördülékennyé a tábort, hoztátok azt a pozitív energiát, amivel ez az egész működni tudott. Mindemellett rendkívül jó volt a társaságotok, nagyon közvetlenek voltatok, nem is kívánhattunk volna jobbat. Ugyan nyilván mindenkinek voltak jobb, rosszabb, drámásabb napjai, mindig nagyon igyekeztetek egymásra jó hatással lenni. Vigyáztatok egymásra mind lelkileg, mind testileg, ami rendkívül nagy súlyt vett le a vállunkról.

Én most megyek aludni, mert úgy néz ki, 10 napon keresztül a nyári hőségben, kevés alvással, folyamatos munkával az ember el tud kicsit fáradni. Na de sebaj, még úgy is találkozunk, kedves kolibrik. Ha minden jól megy, akkor például jövő nyáron. (Sz. L.)

Pár parti  a táborzáró csapatversenyről

A tábor utolsó teljes napján egésznapos csapatversenyt rendeztünk, ahol a kolibrik kihívhatták a jelen lévő válogatott csapatokat. Ezeket az összecsapásokat utólag is meg lehet nézni a LoveBridge-en, volt köztük jó pár szép megoldás.

Ebben a partiban Dél 1 káró indulása után minden Kelet–Nyugat pár megtalálta a pikk színtalálkozást, zömmel gém magasságon. A parti treff indulásra nem néz ki túl jól a licit alapján, mivel 1 pikk, 1 káró, és 1 valószínű treff vesztő van, tehát nem tehetünk mást, mint hogy megpróbáljuk eltalálni a kőrt. Ha az ellenfél fedi a kőr dámát, akkor visszafele beimpasszolhatjuk a tízest, de ha nem fedi és ütünk, akkor még mindig találgatnunk kell, hogy inkább dubló vagy 3. királyból tett kicsit. (Az adott kiosztásra nem tudjuk eltalálni.) A káró licit, vagy Dél esetleges 2 káró felüllicit kontrája után azonban felmerül a káró indulás egészen izgalmassá téve a partit. Így már lehetséges, hogy a treff vesztőt el tudjuk dobni a magas kőrökre, ha közben az ellenvonal nem hív át Északról a treffen. Ennél az asztalnál a felvevő megütötte a káró dámát és aduzni kezdett a pikk királlyal, amit Honyek András megütött az ásszal, majd meghívta az egyetlen buktatót, a kis kárót. Ezek után áthívtak a treffen, és végül a felvétel egyet bukott.

Ez a bukás azonban elkerülhető lett volna, ha a felvevő kihagyja az első kárót, mint azt Honti László tette, hiszen ekkor Észak már csak a kőrrel tud ütésbe kerülni, ami túl késő a buktatáshoz.

A következő partiban a 4 pikk volt a legnépszerűbb felvétel, ami Nyugat kezéből buktatható káró indulás után. A mi asztalunknál a licitből kiderült, hogy az induló elosztása 5–3–3–2, és mivel 4–3–3–3 volt az elosztásom, végül úgy döntöttem, hogy inkább játszanék 3 szant, mint 4 majort, hátha pont ugyanannyi ütés van a két felvételben. Kis káró indulást kaptam, a dámát megütöttem a királlyal. Ránézésre van 8 ütés, ha a pikk nem 5–0, de problémák lehetnek a partiban, ha a káró eredetileg nem 4–3 elosztású volt, és nem találom el, hogy melyik impasszt kéne megadni. Azonban nem minden esetben kell tippelni, hiszen ha Délnek csak 1-2 pikkje van, akkor meg lehet csinálni, hogy lehívunk 2 magas pikket, és káróval kiadjuk az ütést Délnek, hogy hívja meg nekünk a kőrt vagy a treffet. Ha ez a játék nem működik, akkor még mindig tippelhetünk a dobások alapján, hogy melyik impasszt adjuk meg.

Az utolsó partiban volt mindenféle felvétel, legtöbben a 3 szan, 4 kőr és 4 pikk közül választottak valamit. Még a megfelelő licitrendszerrel sem feltétlen egyértelmű, hogy mit kell licitálni Nyugat lapjával, ha Kelet 22–24 pontos egyenletes lapot mutat. Nyugaton felmerül, hogy transzferáljunk a pikkre, vagy ha van rá lehetőség, akkor érdeklődhetünk a partner ötös kőrje vagy négyes pikkje felől is, de a kettőt általában nem lehet egyszerre. Mivel a pikk szín elég gyenge minőségű, nekem jobban tetszik a puppet 3 treff, mint a pikk transzfer, de szólnak érvek mindkét licit mellett.

A két lapból a 4 kőr felvétel a legjobb. A természetes treff király indulást meg is üthetjük, de ki is hagyhatjuk, hiszen egy treffet szeretnénk lopni a későbbiekben. Miután ütöttünk a treff ásszal, lehívhatunk egy magas adut, majd a treff lopás után megpróbálhatunk körbeengedni egy kis kőrt védekezve Észak esetleges negyedik adu QJxx-ja ellen. Ha helyes, passzív ellenjátékot kapunk, akkor ezek után a káró szöktetésére tudunk már csak játszani. Alternatív játéktervként felmerülhet, hogy elengedjük a 4–1-es adu eloszlást, és inkább az asztalról szeretnénk meghívni a kárót, arra számítva, hogy Északon volt a káró bubi. Ez az adott partiban működik is, azonban az előbbi játék kicsivel erősebb. (Macskásy Gábor észrevétele: a treff lopás előtt szöktetjük a káró dámát, és ha az nem sikerült, akkor a treff lopás után káró a tízeshez – a szerk.) (Sz. V.)