Kezdőoldal

1. forduló Románia–Magyarország 5,82–14,18
2. leosztás

Észak a kőr dáma kezdést választotta, mondhatnánk, gondolkodás nélkül. Kelet ütött, Dél nem dobhatta be kilencesét.

Nézzük meg a lapokat. Van 6 piros ütés, treffben sokat nem lehet vinni, a pikk sem az ütések bázisa. De mielőtt az ütéseket számolnánk, gondoljuk csak el Észak lapját. Jó, feltehetőleg ötös kőrje van, és két ásza nem lehet, licitált volna. Először az ő ászát kell kilőni. Ha treff ászt rejteget, hiába adunk treff impasszt, Dél fedi a tízest, egy treffet vihetünk, utána pedig az ellenfél treffben szerez sok-sok ütést. Tehát feltételezzük Északon a pikk ászt. Ha kézből jön a pikk, attól még Dél üthet a pikk dámával. Tehát mi a helyes játék?

Ahogyan a felvevő is játszott, pikk ötös, kettes, bubi, és Észak kénytelen volt az ásszal ütni.

Most Észak hosszú gondolkodás után hívta a kőr bubit. Kelet minek tenne kicsit? Hiszen Észak elárulta, nem abszolút zárt a kőrje. A kőr bubit ütötte a király, esett az elvárható kilences. A felvevő visszavágta az ellenfél támadó színét, és szégyen szemre ott szerezte meg hiányzó ütését. Észak hiába jött kőrrel, treffben Nyugat a királlyal ment be, és vitt 3 kőrt, négy kárót és két fekete királyt.

Ugye milyen jól kezdett a magyar csapat?

A másik kiszemelt példám szintén adu nélküli. Az elemző program itt sem látott nyolc ütésnél többet. S hogyan lett kilenc? Ha szinte idézném Romhányit:

„Ez az ütés nagy dráma a kántorné életében,

Én megértem.”

2. forduló Írország–Anglia 5,40–14,60
30. leosztás

Az angol Bakshsi, korábban is jó felvevői játékról tett tanúbizonyságot, most is bátran licitált:

Kelet tagadta a négyes pikket, Nyugat már nem kereste, bevágta a gémet. Biztosan megszokta, hogy partnere első helyen 10 ponttal indul. Mert hatos a színe.

Vagy talán ötös? Ez jó, máshol is van kicsi lapja!

Valószínűleg a felvevő ismerte az ellenjátékosok tehetségét, és gondolta, kap pár ütést.

Először az indulás volt csodálatos. Észak a hosszú, esetlegesen felszedhető treff színe miatt sem treffből nem akart támadni, sem pikkből, mert a pikk indulás nem elég aktív. Kőrje rövid figurás, hát kizárásos alapon maradt a káró. Káró király, a felvevő nézegette egy ideig, de jobbat nem talált, ütötte. Eljött Dél ideje, el ne blokkolja a színt, bedobta a tízest, ha esetleg a felvevő keresgetné, ne szenvedjen vele.

Nyugat vissza is hívta a kárót, Észak kihagyta, hátha kér valamit a partnere. Dél a harmadik káróba dobott, a kőr nyolcast. Hogy ez mit jelent náluk? Talán Észak sem tudja, de meghívta a treffet. Nyugat töprengett, de olyan kevés volt az ütése, muszáj volt megadnia az impasszt. Ütött a dámával. A játék már formálódott. A felvevő ütött 3 kárót, 1 treffet. Van még 4 ütése, már csak egy kell.

Asztalról meghívta a kőrt. Megtehette, a kárót úgy játszotta, hogy hagyott lemenetet.

Dél kőr hármast tett, Nyugat a dámát, Észak az ászt. Na mi hívott?

Nem lapszámjelző pikket, nem buktató kőrt, hanem treffet. Hiszen partnere eső treff tízeséből kitalálta, nála a bubi.

Ekkor ebben az állásban Kelet következett. A felvevő Nyugatnak négy ütésre volt szüksége:

Káró. Délnek dobnia kell. Mi a problémája? Ha Nyugaton a harmadik kőr tízes, akkor kőrt nem dobhat. Szép kétszeres ütéskiadásos beszorításban adna egy kőr ütést. Úgy gondolta, Északon lehet a pikk dáma, Nyugaton a bubi, ekkor a pikk eldobása nem káros.

Csakhogy a kőr tízes Észak kezében lapult, ennélfogva Dél egy pszeudó beszorításban őrlődött. Sokáig tépelődött. Majd úgy járt, mint a múlt század harmincas éveiből felemlegetett játékos, aki 19 perc után tett az ütéshez. Persze, a rosszat. Amikor megkérdezték, miért azt dobta, azt válaszolta:
– Hát elsiettem.