Kezdőoldal

Elment Gombi is. Keveset játszott az utóbbi években, pedig jó partnerrel és csapattal mindig megmutatta, hogy az első osztályba tartozik. Legnagyobb sikereit jó 15 éve, Rásonyi Györggyel párban érte el, akkor az Andrási Miklós–Vikor Dániel, Gombás Gábor–Rásonyi György négyest a Magyar Kupa döntőjében csak az Elastron csapat tudta megállítani. Utolsó nagy dobása tavalyi gyors összeállása Hittmann Lászlóval és a Rest csapattal a Magyar Kupa elődöntőjébe kerülésük volt. (A Rajk László Szakkollégium egyik ünnepségén)

Tele volt energiával, minden feladatot komolyan vett. Saját kezűleg épített szinte mindent, kollégista éveiben galériát a szobájában, majd több társa számára is, aztán garázst, rönkházat – nem ismert lehetetlen feladatot.

Még gimnazista korunkban egy barátságos kosármeccsen ismertem meg. Az átlagnál alacsonyabb volt, de simán befért a gimnáziumuk csapatába, mert védőként piócaként ragadt az ellenfél legjobb játékosára. A mi meccsünk elején is labdát szerzett a félpályánál, és teljes sebességgel robogott az alapvonalunkig – de ott nem lépte ki a szokásos ziccert, hanem nekiszaladt a falnak számított vastag matracnak, és onnan felpattanva hatalmasat zsákolt.

Egyetemistaként a Rajk Szakkollégiumba került, itt megmutatta, hogy nemcsak a bútorokhoz, a kártyához is ért. Abból a közösségből sokan játszanak ma is elsőosztályú szinten: a kollégiumban Andrási Miklós, Bárczy Péter, Karajánnisz Manolisz rendszeres csatákat vívott, és a hétvégi csatákba Szalay György, Czímer Csaba és mások is becsatlakoztak. Egy normál hétköznap este 7-re voltam hivatalos Gombiék szobájába pár leosztást játszani. 11-kor álltam fel, hogy az utolsó buszt még elérjem – de Gombi rábeszélt, hogy a hajnali buszokkal is haza lehet utazni. Fél ötkor szedelődzködtem, de megnyugtatott, hogy most már hova rohanok, hiszen normál forgalom van az utakon. Reggel 7-kor támolyogtunk ki az ajtajukon, de még hallottam, ahogy Gombi félhangosan megjegyezte: Ilyen felugrálós fickókkal sem fogok többet játszani! (Egyetemi társaival egy dalmáciai motoros túrán)

Aztán nem így lett, kétszer is egy-egy idényt végigjátszottunk. A rendszert Gombi, a hibákat főleg én szállítottam. Az első nap még a harmadik helyen álltunk, és hajnalban Gombi egy nagyobb excel táblát küldött át, melyben partinként részletesen leírta, ki miben hibázott, mi lett volna a normális felvétel vagy ellenjáték, és a hiányzó 60 IMP-vel hol lehetnénk. Nem sikerült a feljutás… És most már nem is fog, mert Gombi állt fel hirtelen az asztaltól – május 26-án, a szokásos csapatverseny utáni éjjelen álmában kapott szívinfarktust.

Gombi temetése június 19-én, pénteken 15 órakor lesz a Pátyi református temetőben.