Reakció érkezett Romániából
a Bridzséletben korábban megjelent
A Securitate közbelép – A Bukarest–Budapest meccs krónikája
című, az 1970-es Románia
–Magyarország válogatott bridzsmérkőzésről szóló
Osskó András-
cikkre. „Ő a romániai Zánkay” – mondta a válaszírás szerzőjéről egy Erdélyből áttelepült sporttársunk.
Cori Neamtu
cikkét Nagy István fordította.
Annak reményében írok, hogy pontosításaim más szemszögből világítják meg az Osskó András által fölidézett 42 évvel ezelőtti találkozásunkat. Örömmel és nosztalgiával olvastam ezt a két válogatott által 1970-ben játszott mérkőzésről szóló cikket.
A bukaresti meccsről szóló riportban kedves vendégeinket érezhetőn hátrányos helyzetben tüntetik fel, mivel a mi csapatunkban hét pár játszott. Azért kérték ezt a mi leleményes játékosaink, hogy minél többen játszhassanak legalább pár leosztást olyan sztárokkal, mint amilyenekből a magyar válogatott csapat állt. Ami a győzelmet illeti, számunkra ez nem volt olyan fontos, abszurd is lett volna. Most is azt hiszem, hogy ez a játék azért marad nagy, mert _remélem_ csak gentlemanek játsszák, és itt a részvétel a fontos, ahogy azt a modern olimpiai játékok megteremtője, Pierre de Coubertin mondta.
_A képen balra a Neamtu házaspár, középen Szentpéteri Jánosné Baby néni_
Talán pár érdekes történet, adat a romániai bridzséletről érdekli a magyar Bridzsélet olvasóit. Romániában 1969-ben éledt újra a versenybridzs, és 1983-ig, amikor Ceausescu elvtárs határozott utasításaira be nem tiltották, tejesen illegálisan működtünk, hallgatólagosan megtűrtek minket, nem volt szövetségünk, csak önfenntartó klubjaink. Hogy is volt ez lehetséges?
Minden akkor kezdődött, amikor 1969-ben sikerült meggyőznöm a legfontosabb román kulturális lap igazgatóját, hogy milyen jól mutatna, ha a lapban egy bridzsrovat is lenne, megmutatva neki a hasonlóakat a Times, New York Herold Tribune, Figaro és a Le Monde számaiban. Nagy érdemei voltak az igazgató feleségének – erdélyi, mint én is, és jó barát – az engedélyek beszerzésénél. Így 14 éven keresztül terjedelmes helyet biztosítottak számunkra. Ez a hetente megjelenő rovat az egyik legfontosabb újságban azt a benyomást keltette azokban, akik felügyelték a szocialista etikát, hogy mi a hivatalos szervek tudtával működünk. Kiadtam itt licitrendszereket, bajnokok által játszott leosztásokat, külföldi eseményekről tudósítottam _ezek nem jelentek meg semmilyen nemzeti sportlapban_ és játékosokat buzdítottam, hogy a kulturális központokban szervezzenek bridzsköröket és szakszervezeti bridzsklubokat.
A bridzs villámgyorsan terjedt, és csaknem egy év alatt több mint harminc városban több tíz tagból álló bridzskör alakult. Gyorsan létrejött az éves versenynaptár, aminek volt egy pár vonzó pontja, mint például Marosvásárhely, Félixfürdő, Kolozsvár, Brassó és a Fekete-tenger, ezek a tornák később klasszikussá váltak.
Külföldi versenyeken egy darabig nem tudtunk részt venni, ugyanis nem adtak útlevelet, de aztán a Nemzeti Utazási Iroda és a Bukaresti Kulturális Ház _itt játszottuk az első nemzetközi meccsünket is_ segítségével egy csoportvezető számára kiállított csoportos útlevelet kaptunk, és így mehettünk versenyekre, persze csak a szocialista országokba.
_Díjátadás az 1972-es KGST-kupán Budapesten_
A legtöbb játékos dolgozott, és azért, hogy szombat _régen munkanap volt_ és vasárnap a versenyen részt vegyen, a munkahelyéről lógnia kellett. Az, hogy versenyre mehettek, kompenzációja volt a szocialista vasfüggöny mögötti nélkülözéseknek. A félig üres szállodák pedig hétvégeken örömmel fogadták a vendégeket.
A romániai versenybridzs 1970 és 1983 között nagyon sokat fejlődött a magyar mesterjátékosokkal való találkozások, a Romániában megjelenő Expert Bridge lap és a sok Angliából, az Egyesült Államokból, valamint Franciaországból kapott és általam lemásolt könyvek segítségével.
Első kapcsolatom a romániai bridzsen nagyot lendítő magyar bridzzsel ifjúkoromban történt, amikor nagyapámnak kibiceltem és Darvas rovatát fejtegettem a Színházi Életben. Nagybátyám Budapesten volt gyógyszerész, gyakran jártam nála. Máig felejthetetlen az Astoriában való játék Kaufmann Istvánnal és a 60-as években Zánkay Péterrel.
A romániai bridzsélet a bukaresti Jokey Clubban indult be 1937-ben, és a második világháború alatt szűnt meg. Az újraindulás után pár hónappal egy budapesti látogatásom alkalmával Fülöp Mikóssal, a cseh Vladimir Krasával és a lengyel Marian Frenkiellel létrehoztuk a Szocialista Országok Kupáját. A vasfüggöny lehullásáig ez volt az egyik legfontosabb nemzetközi versenyünk.
_Egy vegyespárosversenyen_
Fontos megemlítenem, hogy sok nehézség árán, a hivatalos szervek segítsége nélkül sikerült nagyszabású bridzsversenyeket rendeznünk olyan sztárok részvételével, mint Giorgio Belladona, Rixi Markus, Jean M. Roudinesco _román származású_ és sok más lengyel és magyar nagymesterrel. 1982-ben Jose Damiani és Ortiz Patino vezetésével hozzánk látogatott a francia válogatott. Utóbbi két napon keresztül próbált kihallgatásra bejelentkezni a sportminiszterhez, egy securitatés tábornokhoz, akinek fogalma sem volt, hogy eszik-e vagy isszák a bridzset, és aki egyszer azt kérte, hogy azt a rugbylabdát fúják már föl rendesen…
A bridzsélet szépen fejlődött, 1975-től elkezdtem nyomtatni a magyar Bridzsélethez hasonló Expert Bridge negyedévi lapot, ami teljesen illegális volt, de mire betiltották a versenybridzset, már elérte a hatszáz megrendelőt.
Nekünk nem volt hazai bridzsirodalmunk, még a kezdőknek sem, habár 1938-ban románul megjelent Ely Culbertson Self Teacher című könyve. 1970 után egy bátor bridzses könyvkiadó igazgató publikált több könyvet. Az 1973-ban megjelent Bridge competitional könyvem 15 ezer példányszámban kelt el. 1983-ban, amikor betiltották a versenybridzset, a könyvem kiadójának igazgatója állását elvesztette, mivel ilyen „kapitalista” játékot támogatott.
A Securitate őrző szemei alatt így léteztünk 13 éven keresztül, és gyarapodtunk a bridzset szeretők nagy örömére.
A 80-as évek után az események nagy fordulatot vettek, két ok miatt is a Securitate látókörébe kerültünk. Az első az, hogy megjelent a versenyeken Valentin Ceausescu, a diktátor fia, aki Londonban tanult meg játszani, és akit mi reményekkel telve fogadtunk, bíztunk abban, hogy legalizálni fogja a tevékenységünket. De ő nem tett ezért semmit, a családja rossz szemmel nézte szeretett fiúknak ezt az arisztokrata szokását. A második, ami jobban aggasztotta a Securitatét, hogy egyes versenyeken a részvevők száma meghaladta az ötszázat is, főleg az intellektuális körből, és a mezőny egy százaléka sem volt párttag. Mi történik, ha valaki elkiáltja magát, hogy le a diktatúrával? A hivatalos betiltás 1983 ősszén, a brassói versenyen történt, ezután 1990-ig nem voltak versenyek Romániában, és nem tudtam többet megjelentetni a bridzslapot.
_Cori Neamtu, illetve Neamtuné dr. Szentpéteri Jánossal 1977-ben a budapesti Parlamenttel szemben_
Amit mindenképpen szeretnék kiemelni ebben a rövid visszaemlékezésben, az dr. Szentpéteri János fontos szerepe, mély barátság kötött vele össze. János bácsinak nagy szerepe volt Erdélyben és Bánátban a versenybridzs elterjedésében és az általa hozott játékosok emelték ezeknek a versenyeknek a színvonalát.
Meg szeretném osztani a filozófiámat: azt ajánlom minden játékosnak, hogy még legalább egy valakit tanítson meg játszani!
_Baby néni és Neamtuné_
Végül hadd fejezzem ki őszinte tiszteletemet, amit a magyar bridzsezők iránt érzek. Sok szeretettel üdvözlöm Csepeli Miklóst, Dumbovich Miklóst, Linczmayer Lajost, Keil Bénit, Kovács Mihályt, Szappanos Gézát, Vinkleréket és minden kedves játékost és budapesti barátot; szívesen koccintanék veletek egy pohár egri bikavérrel!
_Neamtuné dr. Szentpéteri Jánossal_
Mivel bridzsről szóló írás nem nézhet ki jól, ha nincs benne legalább egy leosztás, bemutatok egyet. Nem olyan bonyolult, de érdekes, évekkel ezelőtt egy általam játszott parti, a partnerem Jean M. Roudinesco volt. Az alábbi technikát Morton-coup-nak hívják. _A Morton Fork-coup olyan technika, aminek a neve az angol történelemből származik. VII. Henrik idejében Morton bíboros volt a kancellár, és az ő feladata volt az adók beszedése a londoni kereskedőktől a királyi kincstár számára. Politikája egyszerű volt, ha bőségben élnek, megnyúzhatók, mert van pénzük. Ha meg szerényen élnek, valószínűleg elrejtik vagyonukat, tehát nyugodtan fizethetnek. Ez a filozófia a probléma kezelésére egyszerű volt, és nem volt mentesség. Így történik a bridzsben is. Aki ellen alkalmazzuk ezt a technikát, annak nincs menekvése._
Első látásra két vesztőnk van, a treff ász és a pikk király. A káró dáma indulást megütjük a királlyal, és ártatlanul a treff négyest hívjuk az asztal felé. Nyugat dilemmában van, nem találja a megoldást, a treff nyolcast teszi, megtartva az ász-bubi villát. Üt a király, két adu következik az asztalon maradva, és a káró ászra elmegy a treff dáma. Kézbe a pikk ásszal, és elszökik a pikk dáma.
Az ellenfél egy kicsit megrökönyödve gondolt a parti után arra, hogy ha ütött volna a treff ásza, akkor meglett volna a bukás, de Jean M. Roudinesco nagyon kedvesen megmagyarázta neki, hogy nem volt menekvése. Ha üt, akkor nem üt a pikk királlyal, mert a két vesztő pikk elmegy a káró ászra és treff királyra. Voilá!
