Reméljük, az idei lesz az az év, amikor a világbajnokságon új magyar neveket tanul meg a nemzetközi bridzsvilág. Jelenleg azonban, kis országunk jeleseire gondolva alighanem még a régiek merülnek fel. De ez nem az új nemzedékek hibája, az elődök tették magasra a mércét. Egykoron az indiai Bridge Digest főszerkesztője kérdezte Ottliktól érdeklődve, őszinte csodálkozással: „By the way, what is about Hungary that produces so many bridge geniuses, Darvas, Lukács, Seres, Ottlik? Could it be the goulash?”
Ottlik Géza idén lenne 110 éves. Az előző jeles évfordulón, róla és művéről írtunk az Ottlik 100 sorozatunkban itt, itt, itt és itt.
Most őt magát engedjük szóhoz jutni: rovatunkban eddig ismeretlen vagy alig ismert írásait mutatjuk be. Az új technikai forradalom, a digitalizálás ad erre lehetőséget. Munkatársaink az Országos Széchényi Könyvtárban felkutatták Ottlik háború előtti írásait, később bebocsátást nyertek a kézirattárba is, ahol kincsekre bukkantak. Így lehetővé válik, hogy Ottlik-emlékévet nyissunk és olvasóinknak a világ egyik elismert kiválóságának műveit nyújthassuk át.
Az írásokat külön pecsétnyomat – „Eredeti Ottlik” – jelzi majd. A szerző ki nem állhatta a hibás munkát, már csak ezért is külön pecsétőr, Nagyiván Gábor biztosítja a minőségi megjelenést.
Ottlik Géza szakírói pályáját két nagy korszakra bonthatjuk. Írói pályafutását megelőzően, még egyetemistaként vállalja el a Budapesti Hírlap bridzsrovatának vezetését 1933-ban, melyet az Új Magyarságnál folytat 1936-tól 1939-ig. Ez az időszak a magyar bridzs „aranykora”, válogatott csapataink bérletet váltanak a Európa-bajnokságok dobogóira, a játék a polgári osztály népszerű szórakozásává válik. Ottlik terjedelmes írásokkal pallérozza az érdeklődő újságolvasót, miközben hétről hétre tájékoztat a hazai és a nemzetközi bridzsvilág eseményeiről. Írásai között vidám történetek és oktatóanyagok egyaránt megtalálhatók. Az időszak végén, Darvas és Ferenczy mellé, bekerül a szaklap, a Magyar Bridzsélet szerkesztőségébe is. A pálya ezen szakaszát licitelméleti összefoglaló tanulmánnyal zárja. Ugyancsak ekkor jelenteti meg több korabeli szerzőhöz hasonlóan saját bridzsszótárát.
A közép-európai új politikai helyzet, a háború, majd ezt követően a sportág háttérbe szorítása szakírói pályájának felfüggesztését eredményezi. Ekkor, korábbi elhatározását megvalósítva, sikeres szépírói és műfordítói pályát indít el, majd ennek eredményeképpen a XX. századi magyar próza egyik kimagasló képviselőjévé válik. Bár a bridzstársadalommal kapcsolatait fenntartja, csak közel 30 évvel később próbálkozik írással. A The Bridge World (BW) amerikai szaklapnak ingyenes példányokért cserébe ígér cikket 1967-ben. A lap már az első írását felterjeszti az „Év bridzscikke” címre, melyet el is nyer. Később a BW hosszabb cikksorozatát közli, a lejátszás addig ismeretlen területeiről, így Ottlik ismert szerzővé válik szerte a világban. Könyve, melyet Hugh Kelsey-vel közösen jegyez és 1979-ben jelentet meg angolul, ma is a bridzsező olvasók csodálatának tárgya. A hatvanas évek végétől egyre aktívabb részvevője sportágunknak, indul a hazai csapatbajnokságon, párosbajnokságot nyer, válogatott lesz, nemzetközi versenyek ünnepelt vendége.
Ottlik Géza régi és kevésbé régi írásait azzal ajánlom az olvasónak, hogy ezek tanulmányozása megtérül majd, és segítségükkel akár a legjobb bridzsezővé is válhat.
Az Ottlik-írások felkutatásában, kiadásra való előkészítésében sokan vettek részt, fiatalok és Ottlik-szakértők egyaránt. Köszönet érte!
Csepeli Miklós, a bridzstörténelem rovat vezetője
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
