Kezdőoldal

Mai szemmel már természetesnek tűnik, hogy a bridzset fikcióként is „el lehet adni”, azaz a partikhoz sztorikat lehet kitalálni, és akár mesebeli figurákat is szerepeltetni lehet bridzshősként ábrázolva. E tekintetben az egyik legjelentősebb alkotás Darvas Róbert nevéhez fűződik, akinek Norman De V. Harttal közösen írt Right through the pack című világhírűvé vált könyvében maguk a kártyák mesélnek el olyan történeteket, melyekben az 52 lap valamelyike a főhős (a könyv magyar változatát a Bridzséletben is ismertettük.

Ottlik Géza az elsők között volt, aki a Budapesti Hírlap bridzsrovatában történetek keretében fűszerezte az érdekes bridzsjátszmák bemutatását. Kutatásaink során 41 történetet sikerült megtalálni és digitalizálni (ezeket a Magyar Bridzs Szövetség e-könyvtára őrzi), egyes források szerint 43 létezik. Az első történet 1934. március 25-én jelent meg, az utolsó 1936. június 28-án. Ezek az írások persze nem irodalmi alkotások, azt azonban a külső szemlélő is érzékelheti, hogy a történetekben szereplő képzelt személyek tulajdonságai és viselkedési szokásai jól tükrözik a háború előtti korszak kártyaszalonjaiban és társaságaiban megforduló bridzsjátékosok jellemvonásait, és hűen adja vissza azt a miliőt, melyben ezek a szereplők éltek és mozogtak. Ottlik figuráit általában becenevekkel szerepelteti, a főszereplők Fül Zsiga (később Fülemüle Zsiga) és menyasszonya, később felesége Bűbáj Babuci, akit néha Babának, Babbnak, Babusnak, Babuskának és Babuchennek is becéz. Gyakori szereplő a fivér, Fül Alajos dr., Lógarázdainé, Szabadkay Tutyi földbirtokos és huszárkapitány, Korrekt báróné, valamint Ferdei Alajos dr. is. Néhány történetben feltűnik még Bürök József, Rosenduft Cora, Medvéssy Bundi grófnő, Csurulla, Avatagné, Harapa Gon, a fukar milliomos és Vertix államtitkár, akiket szintén a korszak jellegzetes karaktereiként ábrázol a szerző. Kivételként az egyik történetben olyan ismert bridzsezők szerepelnek, mint Szomjas György és felesége, valamint Bárczay Sándor, akik létező személyek voltak. (A Szomjas házaspár a nemrég elhunyt Kossuth-díjas filmrendező, Szomjas György szülei. Ottlik híres monte-carlói bemutatásakor Szomjasné – aki olasz hercegnő – vezette be Ottlikot a társaságba. Jó barátságban volt velük, csapattársak voltak a BEAC csapatában. Szomjas Györgyről úgy emlékezett meg Ottlik, hogy tőle tanult bridzsezni...) (A Szomjas házaspár – A fotó a Színházi Életben jelent meg 1931-ben)

A történetmesélős bridzs tehát magyar találmány, jelesei Darvas Róbert és Ottlik Géza voltak. Az alább közölt két történet főmotívuma is magyar, konkrétan egy korai Ottlik-találmány. Ő fedezi fel, hogy a bridzsben léteznek olyan fogások, amikor a rossznak tűnő játék lesz az egyetlen, zseniális megoldás. (Jóval később ezt az ottliki motívumot Victor Mollo is felhasználta. Egyik figurája, Tétova Tapsi pontosan arról nevezetes, hogy tudatlanságból olyanokat hív, ami egy jó játékosnak eszébe se jutna, mégis, az adott partiban az lesz a nyerő.)

Lássuk tehát az eredeti Ottlik-motívumot, mely e két történetben szerepel. Az első 1934. március 25-én, a második 1934. szeptember 2-án jelent meg. (A Next gomb segítségével a partik lejátszása követhető.)

Elhúztam magam

Nem tudom miért voltam olyan szórakozott a múltkor, – Ferdeiéknél játszottunk kora délután – de sehogyan sem tudtam a figyelmemet összpontosítani. Lehet, hogy az nem ment ki a fejemből, hogy délelőtt megtudtam, gyógyíthatatlan betegségem van, állásomból kidobtak és egész vagyonomat elvesztettem, ez idegesíthetett, lehet. Tény azonban az, hogy képtelen voltam rendesen játszani, állandóan melléfogtam, egészen nyilvánvaló játékokat csúnyán elhibáztam. Szegény Ferdei Alajos bosszankodott is emiatt, Lógarázdainé nagyságos asszony pedig még ilyen viccet is csinált a szórakozottságom felett:
– Na, kedves Bürök, maga úgy látszik nem bridgezni jött ide, hanem aludni!

Ezen aztán jól elmulattunk, bár engem kissé elszomorított a gúnyolódás. Igazi komoly bánathoz azonban idő kell, nekem pedig most nem áll módomban alaposabban búslakodni, mert a Délen ülő Fül Zsigmond barátunk négy pikket akart játszani és siettetett a kihívásra. Partnerem, Kelet, Ferdei doktor nem licitált semmit. Megindultam a treff királlyal.

Amint látják, Nyugaton ültem és a leterülő asztal csinos erőket mutatott. Ferdei jelentőségteljes mosollyal adta treff királyomba a bubiját. Ahá, gondoltam, Alajcsinak csak két treffje van, szóval a felvevőnek három, – van tehát három treff ütésünk. Könnyed mozdulattal söpörtem be a négy kártyát és a treff ászt dobtam az asztalra. Ferdei Alajcsi különös hörgést hallatott, érdeklődve néztem feléje és szemeit villámlani láttam. Ez a látvány arra késztetett, hogy újra az asztalra nézzek, onnan pedig gyorsan a lapjaimba. Lehangolódtam. Az asztalon a kőr nyolcas feküdt, kezemből pedig a treff mosolygott szemrehányóan felém. Megint elhúztam magam! Treff helyett kőrt hívtam. Fül az asztalról a négyest adta rá, Ferdei a búbot tette bele, kéz ütött a királlyal. Fül Zsiga ezután leaduzott, kiadta a treffet nekem, Ferdei fellélegzett, ami korai volt, mert – akár hiszik, akár nem – ismét kőrt hívtam ahelyett, hogy lejátszottam volna a harmadik magas treffemet. Fül egyszer bukott a végén, Ferdei pedig meg akart verni azt állítván, hogy majdnem megcsináltattam velük a partit és sokkal több bukás volt benne. Lógarázdainé, aki igazságos asszony volt, elgondolkozott és aztán elmagyarázta, hogy csak így tudtam megakadályozni a kontraktot.
– Hogyan? – kérdeztem csodálkozva, – hát persze, természetes, nem véletlenül tettem, amit tettem, tudok én úgy játszani, mint te, Alajcsi, nagyon is jól játszottam.

Ha lejátszom a három magas treffemet, mint ez kiderült, a felvevő egyszerűen meghívja az utolsó aduját, asztalról kőrt dob és Keletet már be is szorította, Vagy a kőrje lesz magas, vagy az asztal négy kárója. Erre azonban nem volt alkalma, mert én igazán briliánsan játszva, felszabadítottam előbb a kőrünket, elhárítottam a kényszerdobást avval, hogy nem hívtam le az utolsó treffemet.

A négy lap ugyanis ez volt:

(Ha Nyugat lehívja három magas treffjét, akkor Kelet így szorul be: – NG)

A következő kiosztásnál ismét Dél, vagyis Fül Zsigmond játszott három szant. Ez az egyhangúság visszazökkentett tétova figyelmetlenségembe. Ferdei közben licitált egy védekező pikket, – erre még halványan emlékeztem és a pikk tízessel indultam meg.

(A licitet feltételeztük – NG)

(Illusztrációk: Vaszary Gábor)

Ferdei és Fül kiengedték. Újra pikket hívtam, Ferdei ásszal ütött és visszahívta. Ezt a felvevő a királlyal ütötte és az volt a gyanúm, hogy már csak Ferdeinél maradt pikk. A katasztrófa ezután megtörtént. Fül átment a kőr királlyal az asztalra, káró ötöst hívta, kézben ütött az ásszal én pedig beletettem a királyt azt hívén, hogy impasszolni fog. Mindezt ugyancsak Ferdei arcáról olvashattam le. Nem is igyekeztem már védekezni, ezt a robbert még kijátsszuk, gondoltam, aztán én hazamegyek. Miközben eszembe jutott, hogy ez lehetetlen lesz, mert a lakásomból is kidobtak, Fül arcáról lassan eltűnt a diadalmas mosoly. Kárót hívott és némi habozás után ütött az asztalon a dámával. Ferdei kicsit adott rá. Ezután Fül még lejátszotta a treff ász és királyát meg a kőr ászát és kettőt bukott. Lógarázdainé rajongva emelte rám mélytűző szemét:
– Bürök, Bürököm, ma igazán csodálatosan jól játszik. Ezt el kell ismernem. Ha nem dobja el a káró királyát, Fül doktor fel tudja szabadítani a kárót. Így Ferdei harmadlagos búbja megakadályozta, nála lévén a magas pikkek is. Ha maga üt a királyával, akkor harmadszorra esik Ferdei búbja, átvenni meg nem tudja semmivel az ütést, hogy a pikkjeit lejátszhassa. Ezt azonban, Bürköm, maga egy pillanat alatt átlátta, szép játék volt. 

(A feltételezett teljes kiosztás: – NG)

Az utolsó partiban Lógarázdainé játszott hat pikket. Szegény Ferdei a káró ásszal indult, nekem egy szál káróm se volt, ellenben egy blank pikk ász szorult a markomba. Megjegyzem, bolond elosztások voltak másnál is, legalábbis a licitből ezt hihettem. Felbátorodva az előbbieken, Ferdei dr. káró ászába eldobtam a pikk ászomat, hogy majd lophassam a következő pikket. Ferdei arcáról kellett ismét leolvastam, hogy megfeledkeztem arról, hogy pikk éppen az adu. A szép felvevőnő persze ezen bukott meg – ezt már önök úgy is sejtik. Kárója ugyanis neki sem volt, ellenben partneremnek másodlagos adu dámája így elkerülhetetlenül ütés lett. Igazán sajnálom a dolgot, kérem, de így történt.

Fül Zsiga gavalléroskodik

Gyönyörű nyári este volt, Zsiga fiatalnak érezte magát, a boldogsághoz semmi más nem hiányzott, mint a rossz lapjárás. Zsiga a harmadik robber után már 78 pluszban volt, a szép Lógarázdainé pedig 40 mínuszban. A kitűnő Fül szívesen cserélt volna Lolókával, a nagy szerencse a játékban nem volt ínyére.

„Corriger la fortune” – gondolta magában Zsiga és elkezdte visszafelé korrigálni a túlságosan jó lapjárását. Lógarázdainé ellen játszotta negyedik robbert és a szép Lolókáék már bellben voltak. Zsiga Nyugaton ült, Lolóka Délen és az alábbi lapokból belicitálták a három szant.

Zsiga helyesnek vélte a három szan ellen a káró kisgábliból indulni. Mégpedig a búbbal. Ez az indulás kissé túlságosan jól sikerült. Zsiga – talán nem is a tudat alatt – Lógarázdainénak akart segíteni ezzel az indulással, a partnere azonban átütötte a dámájával, amit Lolóka kiengedett. A gonosz Keletet ez nem zavarta, folytatta a kárót, ami neki olyan szépen talált és örömmel látta, hogy Dél ászába Zsiga a királyt adta. Lógarázdainé tört szívvel játszotta le a négy magas pikket. Zsiga bajt szimatolt. Csak nem fogja elbukni ez a szép asszony a szanjait? Az ördög vigye, gondoljon a partnere, amit akar, ő eldobja a kőr ászát! A negyedik pikkbe Zsiga tényleg elhelyezte a kőr ászt. A kibicek felhördültek és izgatottan kezdték figyelni, mi lesz.

Lógarázdainé eleinte csodálkozott, aztán megörült a dolognak, végül tépelődni kezdett. Kőrt hívott, Zsiga a búbot adta, a szép Loló – akinek most lett volna alkalma teljesíteni a három szant, ha kiengedi az ütést, ő azonban sokkal csinosabb volt annál, hogy ilyen kombinációk eszébe juthassanak – sietve megütötte az asztalon, és mi tűrés-tagadás, a kőr dámán és a treff ászon kívül többet nem ütött. A kőrjeit nem tudván értékesíteni, treffel próbálkozott, de a másodikat Kelet ütötte és már csak a magas kárói voltak.

Zsiga elszomorodott. A partnere elragadtatva gratulált a zseniális kombinációhoz:
– Zsigám, grandiózus voltál! Ha nem dobod el a kőr ászt, menthetetlen a parti. Így a kőrök befagytak, nálam lévén a fogás, a harmadlagos tízes.

A gyönyörű Loló nem volt így meghatva, Zsigánk iránti rokonszenve sem nőtt meg a parti után. A jó Fül elhatározta, hogy fokozottabban fog ügyelni Lolóka játékaira és a saját szerencséjére. A sors különös szeszélye folytán a következő osztásban ismét három szant játszott Lógarázdainé. Zsiga a pikk ásszal indult abban a reményben, hogy felszabadít valamit Lolókának. Az asztal leterült és Zsiga szomorúan látta, hogy ott nem sokat szabadított ebben a színben. Miután a legrosszabb ellenjáték a folytonos színváltoztatás, Zsiga kivágta a treff királyát a kibictábor újfenti nagy megrökönyödésére.

Lógarázdainé asszony most már nem is csodálkozott. Kecses kis koponyájában egészen világosan alakult ki a vélemény, hogy ha Zsiga valami fantasztikusat hív, akkor ő bizonyára már el is bukta a partit. Beütött a treff ásszal és bánatos szívvel meghívta a káró királyt. Kelet habozott, végül mégis kiengedte és a második kárót ütötte csak az ásszal. Lógarázdainé ismét bukott, mert a déli és keleti lapok ezek voltak:

Zsiga, aki ha akar se tud nem zseniálisan játszani, a treff hívással kivette a kárókra való átmenetet, négy ütését befagyasztotta a szép felvevőnek, elrontván végképp a sanszait, és befejezésül a robbert is megnyerte, hogy a közmondás is igazolva legyen.

(Fenti cikkek a Budapesti Hírlap Vasárnapi Ujság című mellékletében jelentek meg. Az írásokat Ottlik Géza jogörökösének szíves engedélyével közöljük.)