Kezdőoldal

1972  tavaszán a lóversenypályán találkoztam Balog Laci bácsival, egyesületünk alelnökével. Meglepődtem, hiszen tudtam munkásmozgalmi múltjáról, ő a háború előtt is kommunista volt, nemcsak utána… Ahogy Ottlik Géza mondta: akkor még nem volt szégyen. Igaz, nem március huszonegyedike volt, a Tanácsköztársaság emléknapja, akkoriban ünnep. Kun Béláék ugyanis felszánttatták a lóversenypályákat, retket és salátát termeltettek a helyükön. Munkaerő volt bőven: az egykori páholyokban a fogadás lázában égő, pezsgőző arisztokraták, tőkések átnevelési céllal ástak és kapáltak. Csak átöltöztek… Laci bácsi tehát mai szóhasználattal élve reformkommunista volt.

Két futam között Laci bácsi feltett nekem egy kérdést, amire könnyű volt a válasz: „Volna-e kedved az Esti Hírlapba bridzstárgyú cikkeket írni? ” Így lettem egy évtizeden át hazai és külföldi versenyek tudósítója, riportok készítője. Közben megismerkedhettem Kelen Bélával, a lap főszerkesztőjével. Írásaimat személyesen vittem a szerkesztőségbe, ahol kedvesen fogadott, kávé és néha más itóka mellett kedélyesen beszélgettünk. Fő tárgyunk természetesen a bridzs volt, de szó esett kultúráról, egyéb sportokról és szórakozási formákról, valamint utóbbiak és a bridzsjáték kapcsolatáról. Megtudtam, hogy korábban asztaliteniszezett, biliárdozott, sakkozott, ultizott. Nem tőle, de később másoktól hallottam, hogy minden műfajban „zenész” volt. Nem kis meglepetést okozott, hogy egy homo ludens a beszélgető társam, hiszen tudtam róla, hogy a pártállami hierarchiához tartozik. Utólag őt is a korát megelőző reformkommunisták közé sorolnám.

Amikor nyugdíjba ment, az én szereplésem is véget ért. Bélával néha találkoztam az Építők Klub pénteki párosversenyein, ahol bérelt helye volt az emelvényen Zánkay Péter asztala mellett. Itt korábban is játszott, mindenki kedvelte. Segítőkész ember volt, abban az időben sokszor kapcsolatokra volt szükség, ha valamit el akartunk intézni. Ma inkább a boríték a fontos… Egy alkalommal hallotta, hogy a szomszéd asztalon valaki panaszkodik egy nehezen haladó ügymenetre. Béla átszólt: „Holnap hívjál fel!” (Családi parti 1964-ben: Kelen Béla és 11 éves fia, Károly)

Teljes életet élt. Szép családja volt, dolgozott. Laci bácsihoz hasonlóan ő sem az átfestett káderekhez tartozott, a veszélyeket is vállalta egy új világ reményében, akkor még nem lehetett előre látni az eredményt. Jelentős szerepeket töltött be az új hierarchiában, örök hálával tartozunk neki, hogy ezt kihasználva sokat segített nekünk, bridzsezőknek, együtt és külön-külön is.

Hogy a lóversenyre visszatérjek, egyszer nagyon jó lóra tett. Az ötvenes évek közepén felkérték, hogy legyen a sakkszövetség elnöke. Ő ezt szerényen elhárította, és azt javasolta, hogy inkább legyen az elnök az, aki éppen kijött a börtönből. Vagyis Kádár János…

Halála után egy évvel még egy bridzscikket írhattam róla az Esti Hírlapban:

Emlékezés
A szocializmus kezdeti éveiben a bridzset a teniszhez, a golfhoz és a vitorlázáshoz hasonlóan úri passziónak, káros szenvedélynek minősítették. A versenybridzs az ötvenes évek második felében kezdett újjászületni, de az igazi talpra állás csak a következő évtizedben jött el. Megalakulhatott a Budapesti Bridzs Egyesület, és az éljátékosok, igaz, anyagi segítség nélkül, de résztvevői lehettek a nemzetközi versenyéletnek. Az eredmények elérésében oroszlánrészt vállalt Kelen Béla, az Esti Hírlap egykori főszerkesztője. A kulisszák mögött, de a lap hasábjain keresztül is, igyekezett tudatosítani az „illetékesekkel” és az olvasókkal, hogy a gondolkodás, a játék és a kultúra nem úri kiváltság, hanem egyetemes érték.

Egy sikeres napilap főszerkesztőjeként kevés időt fordíthatott a játék gyakorlására, de a fiait megtanította játszani. A fiúk azóta felnőttek, és kitűnő bridzsjátékosok lettek. Kelen Béla nyugdíjaskorában minden pénteken részt vett egy páros versenyen. Az alábbi leosztást is egy ilyen pénteki napon játszotta jelen sorok írója ellenfeleként.

Nyugat a treff tízessel indult. Kelen Béla az asztalon ütött az ásszal, kétszer adut hívott, és a treff bubit játszotta. Kelet ütött a királlyal, lejátszotta a kőr ászt és a királyt, majd kénytelen volt kárót hívni, ily módon a káró dámát már nem kellett a felvevőnek eltalálnia. A mezőny fele elbukta a felvételt, így É–D számára a teljesített 4 pikk igen jó eredmény volt. A verseny után Béla a fiaival egyeztette és elemezte a játszmákat. Karcsi, aki később ifjúsági válogatott lett, és sok versenyben győzött, elmesélte, hogy ő bizony elbukta a felvételt, mert treff impaszt játszott, ez nem sikerült, majd nem találta el a káró dáma helyzetét. Béla erre azt válaszolta, hogy Karcsi rászolgált a bukásra, mert jó játékos nem ad impaszt, ha nem szükséges. Ezt a tanácsot már az unokák is megfogadhatják, hiszen ők is bontogatják a szárnyaikat a versenyasztalok mellett.

Kelen Béla (1920–1994)
Angyalföldi lebujokban tanult kártyázni – ruffmáriás, ulti, kopogós römi –, biliárdozni, dominózni, pingpongozni és sakkozni. Persze mindet pénzben játszotta, és nyert. Lett aztán Déry Tibor (a Feleletben Köpe Bálint), Spiró György (a Tavaszi tárlatban Kalán Géza) regényének hőse, Moldova György pedig novellát írt róla. Dr. Fenyvesi József, a Kútvölgyi kórház orvos-igazgatója beszélt neki arról, hogy van egy minden másnál jobb kártyajáték, nem hitt neki, de aztán 1961-ben francia kommunistáktól megtanult bridzsezni egy balatoni üdülőben. A következő évben segített megalapítani a Budapesti Bridzs Egyesületet, amely sokáig az országos szövetség szerepét is betöltötte. „De hát a bridzs burzsoá játék” – mondták neki. Mire így felelt: „Mindig tudtam, hogy a gondolkodás burzsoá privilégium!” Az Esti Hírlap főszerkesztőjeként szorgalmazta, hogy a lap bridzshíreket és leosztásokat is közöljön Csepeli Miklós tollából. Sosem mulasztotta el, hogy asztalhoz üljön az Építők legendás Petőfi utcai klubjában. A Közép-Európa egykor legnagyobb bridzsklubja lassan húsz éve üres, romos állapotban van. Sikeresen életre segítette 1982-ben a Magyar Bridzs Szövetséget, amely megalakulásakor Cohen Rafael, Ottlik Géza, Szentpéteri János és Zánkay Péter mellett őt is örökös tagjává választotta. Otthon kész volt a parti: három fia játszott versenyeken, a Kelen csapat legjobb eredménye egy negyedik hely volt az I. osztályú budapesti csapatbajnokságon. Károly korosztályos válogatott lett, többszörös magyar bajnok. Versenyjátékos volt egyik menye, Kelenné Széplaki Ágnes, megtanulták a játékot az unokái is. Kelen Dorottya tagja volt az Európa-bajnokságon nyolcadik helyezett ifjúsági lányválogatottnak, Kelen Botond pedig apjával, Kelen Lászlóval játszik az I. osztályú páros bajnokságon.

Kelen Béla 100 emlékverseny
Március 7-én háromnegyed 2-kor kezdődik a Kelen Béla századik születésnapjára szervezett bridzsverseny a Berzsenyi Dániel Gimnázium (Budapest XIII., Kárpát u. 49–53.) aulájában. Az eredeti terv szerint 50 éljátékost és 50 klubjátékost sorsoltak volna össze, de olyan sokan jelentkeztek, hogy 72 éljátékos-klubjátékos páros fog asztalhoz ülni. A párok tagjait a helyszínen sorsolják össze. Rövid licitmegbeszélés után kezdődik majd a játék.

Már megvan az a 72 szerencsés klubjátékos, aki asztalhoz ülhet a versenyen – és a válogatott tagjaival, I. osztályú játékosokkal alkothat párost –, de rajtuk kívül is bárki eljöhet kibicelni, sőt arra is lehetőség lesz, hogy versenyen kívül ugyanazokat a játszmákat lejátssza, amiket a komputer a versenyhez oszt ki.

Szertettel vár minden érdeklődőt a versenyt szervező Kelen család és a Magyar Bridzs Szövetség.