Beszélgető, mesélgető partnerem továbbra is Kovács Misi, és most éppen volt csapattársunkra, Kovács Zolira emlékezünk.
Nehogy félreértse valaki ennek a sorozatnak a szándékait, se időrendi szempontból is helyes történelmi áttekintésre, se teljes arcképcsarnok közlésére, se az itt említettekhez méltó, összefoglaló visszaemlékezésre nem gondoltunk. Rendszerezetlenül és véletlenszerűen jönnek elő az emlékek, az érdekes partik, és a hozzájuk kapcsolódó személyek. Illetve nem mindig teljesen véletlenül, néha az „időszerűség” is közrejátszik, de erről majd később.
Mielőtt Misit engedem szóhoz jutni, egy jellemző kis történet Zoliról, aki fegyelmezettségével, sportszerűségével és tiszta, lényegre törő gondolkodásával érdemelte ki az őt övező tiszteletet.
Vegyespárosversenyen történt, velem szemben Gundel Helén ült, Zoli pedig éppen dolog nélküli zsűriként leült kibicelni hozzánk. Nem mulasztotta el az akkor szinte kötelező kibicelős szólást:
– Az első hülyeségig maradok.
Helén 1 káróval indult, passzoltak, 1 kőrt licitáltam ezzel a lappal: Jxxxx, KJTxx, xx, x, Zoli meg csendben, szinte észrevétlenül felállt és elment.
Kicsit később visszajött, kivárta a cserét, és valami ilyesmit mondott:
– Először azt gondoltam, hogy csak el akarsz üldözni, de végül is az 1 kőr licit nem is volt akkora hülyeség. Az 5–3, esetleg 5–4 kőrt tényleg nagyobb kár veszni hagyni, mint az 5–3 pikket, és a lapoddal nem veszélytelen túl sokat licitálgatni. Hogy ment tovább a parti, mi lett a vége?
– Helén 2 treffet mondott, én meg 2 kárót, amiben kis töméssel szűr is lett. Helén jó érzékkel fékezett a 2–0–6–5 elosztású lapjával, mindenki bukott a vonalunkon.
Zoli ilyen volt. Első gondolatai mindig a fegyelmezett megoldások felé tolták a trükkökkel szemben, de el is tudott térni a sémáktól, ha arra volt szükség.
„Nekem is van pár történetem Zolival kapcsolatban, hiszen rövid időszakoktól eltekintve mindig egy csapatban játszottunk, és hosszú időn keresztül munkahelyi kollégák is voltunk. Nemcsak a Taurusban játszottunk együtt, előfordult ez más csapatban is. Az alábbi gémet Kelet helyén ülve éppen egy ilyen csapatban játszva buktatta meg:
" height="![]()
">
A 3 treff _Wolf_ leállást készít elő három káróban, vagy 3 kőrben, a 3 kőr pedig jó hármas kőrt jelent. Treff kettes az indulás, felterült az asztal.
Gondoljuk végig az ellenjátékot, aztán valljuk be, hogy elhibáztuk volna…
Zoli észrevette az egyetlen esélyt: három pikket kell ütni a treffen kívül. Ezért a treff ász ütés után pikk ász, pikk dámát hívott – partnere pedig „vette az adást”, átütötte a dámát és meghívta a harmadik pikket is.
Ezt Zoli az adu bubival lopta el, gondolva arra, hogy esetleg a felvevőnek is csak dubló a pikkje, és nincs kőr királya. Ez az átgondolt „nem kapkodó” játék jellemezte.
A másik asztalon teljesült a gém.
" height="![]()
">
A partit egy olyan versenyen osztottuk, ami az első volt abban a nagy sorozatban, aminek a
IV. felvonása
éppen most lesz.
A Volga szállóban 1972-ben megrendezett I. IBBF csapatversenyét végül a Fészek csapata nyerte, Gabos–Kovács Z., Csepeli–Dumbovich, Keil–Kovács M. összeállításban.
Ez a csapat most, szűk negyven évvel később se lenne esélytelen...
_nyitókép: "Kovács Zoli és Gundel Helén az I. fesztiválon"
