A 90-es évek közepén, egy siófoki versenyen a tenisz után és a bridzs előtt egy árnyas kerthelyiségben elemeztük néhányan egy-két sör mellett az előző napi baklövéseket. Én már két hónapja nyaraltam, és távol lévén a bridzseseményektől, hírhiányban szenvedtem. A nyár amúgy szűkölködik a hírekben, az újságokból is csupán egy valami tudta a figyelmemet felkelteni: szénaláz miatt szünetelnek az ügetőversenyek. Fel is tettem a kérdést a társaságnak: „Mit csinál akkor az Ajkai?”
Laci barátunk ugyanis néhány éve már felhagyott a versenyszerű bridzsezéssel, minden idejét és energiáját az említett sport, szenvedély, játék, remény, siker, csalódás, izgalom – egyszóval az ügető varázslatos világa kötötte le. Tréfásnak szánt érdeklődésemre Földi Jóska megrendítő erejű válaszától majdnem leestem a székről: Laci egy könnyűnek látszó műtét közben meghalt.
Versenyzői pályafutása a 60-as évek kezdetén indult. Az 1960-ban született főiskolai bajnokságok sorozatának első állomásán játszott egy partit, amiről az „oroszlánkörmök” jutottak a Bridzséletet tudósító Kertész Ádám eszébe.
Laci Dél helyén ülve 6 szanzadut játszott, Nyugat a káró dámával indult. Kézben ütött, a treff ász után kiengedett egy treffet, Kelet kárót hívott. A felvevő ezután lejátszott három pikk és két treff ütést, kialakítva az alábbi végállást:
A treff tízes hívása előállította a kétoldali kényszerdobást. Kelet hibázott, amikor három kőrt tartott és nem vigyázott a káró kilencesére. Az vesse rá az első követ, aki hasonló helyzetben mindig jól dönt. A felvevő érdeme, hogy élt a felkínált lehetőséggel.
Ezen a versenyen én az Andor név mögé bújva az utolsó előtti helyen végzett együttest erősítettem. Az említett leosztás hatására a verseny után azonnal leigazoltam Lacit az akkor alakult Csepeli csapatba. Ugyanis én addig csak a kétoldali tüdőgyulladásról hallottam... A következő évi főiskolai bajnokságban az utolsó fordulóig vezettünk, végül a második helyet szereztük meg Ajkai, Szlota, Pataki, Mérei, Pál, Csepeli összeállításban.
Laci megkaparta körmeivel a siker kapuját, de bridzs pályafutása csak mérsékelten igazolta az ígéretes kezdetet. 1975-ben a megfiatalított Vég csapattal megnyerte a bajnokságot, partnere a nála tíz évvel fiatalabb és oroszlánkörmöket növesztgető Magyar Péter volt. 1981-ben Cziffra Andrással Mitchell-bajnokságon győzött, de a tehetségéhez méltó tartós sikerek elkerülték.
Kevesen tudják, hogy kiváló vízilabdázó volt. A 60-as évek BVSC-jével bajnokságot is nyert egy olyan aranycsapatban, ahol a három Konrád volt a sztár. Az úszás nem volt erős oldala, de gyors észjárása és helyzetfelismerő képessége révén általában hamarabb érte el a labdát, mint az ellenfél. Leo volt a pólósok közt a beceneve, micsoda véletlen, hogy aki az egyik sportágban már oroszlán, az egy másik területen még a körmeit növesztgeti.
Játszotta a pólót, játszotta a bridzset, később a lóversenyt, mindegyiket teljes erőbedobással, ésszel, ravaszsággal, mérnöki pontossággal. Talán egyedül a tervező mérnöki pályán nem játszott, bár munkaidejének jelentős részét egyéni, de logikus és természetes licitelveinek állandó formálásával töltötte.
