Ybl Miklós szivattyúháznak tervezte, egy ideig úgy is működött, de a gyönyörű neoreneszánsz épület később kedvelt szórakozóhely lett. Az északi oldalon a kerthelységben esténként élőzenére táncolhatott a vendég, az épület déli részén kártyabarlang működött, amelynek nyitott terasza volt. Étterem és éjszakai bár is üzemelt a kioszkban. Egyszóval amolyan polgári csökevény volt az egész… A 60-as években be is zárt, valószínűleg elnyomta a szemközti Várkert bazárban megnyíló Ifjúsági Park és a növekvő gépkocsi forgalom. Később egy időre a kioszkból kaszinó lett, a hely szelleme _genius loci_ örömére.
Jómagam először a táncos részt látogattam, és csak később tévedtem át a másik oldalra, ahol kezdő bridzsezőként örömmel fedeztem fel a tőlem csillagászati távolságra lévő sztárokat. Leginkább a römi és az ulti játszotta a főszerepet, bridzset csak két-három asztalon játszottak. Kaufmann Pista, Proniewitz Feri, Widder Lala bácsi voltak a sztárok, a „középkádereket” Honti László _nem az, aki még akkoriban egy soltvadkerti bilin ült_, Freud Laci bácsi, az éppen szabadlábon lévő Schuller Imre és Horváth Sanyi, az akkoriban sztárszakmának számító műanyag kisiparosok királya képviselte. Utóbbi a forradalom után lett „maszek” és játékokat gyártott. Zseniális, jövőbe látó mondása szerint nem az adóhivataltól kell félni, hanem a kínaiaktól… Sanyit sokszor elkísérte a családja is, felesége és leánya. A kislány nagy örömére az Ifjúsági Parkban táncolni lehetett, mialatt a papa zsugázott. Lehet, hogy ezért nem lett belőle bridzsező. A szakmát azonban átvette, és a mai napig űzi. Horváth Sanyi később eredményes versenyzői pályát futott be _valószínűleg fizetett a kioszkban némi tandíjat…_. Jó versenyzőt, jó értelemben vett zsugást és kellemes, szellemes embert ismertünk meg benne. Kedvenc partnerei dr. Berentey Ernő és dr. Faragó András voltak. Néhány évig Sanyi az egyesület főtitkári tisztjét is viselte, abban az időben rendeződtek az anyagi gondok, nemcsak kedvenc csapatára, az MTK-ra, hanem a bridzsre is áldozott. _A fönti képen balra Honti László állandó partnerével Vágó Istvánnal_
Az említetteken kívül játszott még egy-két orvos, ügyvéd, de minisztériumi tisztviselő, zöldséges és termelőszövetkezeti főkönyvelő is volt köztük _a tsz melléküzemága aranybánya lehetett_. Hosszútávon az egészet főleg az utóbbi társaság finanszírozta… Az alap magas volt, egy tízes robber ötven forintot ért, ez ma öt-tízezernek felel meg, attól függően, hogy ki mire költi, vagy költötte volna. _Horváth Sándor _jobbról_ Csóka Árpáddal Princz Róbert _balról_ és Pákozdi Gábor ellen_
Később már bátrabban ültem a sarokra, de nem mindenki szereti a megfigyelőt, elsősorban babonából. Egyszer korábban érkeztem, és még nem volt bridzsparti. Egy ultipartihoz kéredzkedtem kibicnek, de elutasítottak. Egy óra múlva hangos kiabálás erősítette fel az amúgy sem csendes terem zaját. Ekkor megértettem, hogy miért nem ülhettem az ultizókhoz. Kiderült, hogy az általam kiszemelt asztalon a piros hetest és a királyt próbálta valaki a „társának” átcsempészni, de az akkor már gyanakodó áldozat „véletlenül” soron kívül megnézte a talont. Végül is az nem volt kiírva, hogy a csalás tilos. A zeccelés egyébként a német setzen igéből származik, tehát a tiltás a játékosokra való fogadásra vonatkozott. A römipartik körül ülők között ennek ellenére az asztal alatt bizonyos összegek gazdát cseréltek… _Horváth Sándor a BBE főtitkáraként építi nemzetközi kapcsolatainkat Görögországban_
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
