1901-ben fiatal művészek társasága klubot alapított, és a címben említett csoportok kezdőbetűiből született a név. Az adományok segítették az építkezést, de a fenntartási költségeket a tagdíjak nem fedezték, így a pártoló tagok segítsége és a kártyatermek bevételei tartották életben a klubot. Elsősorban a baccaratasztalok hozták a bevételt, a 19. század vége óta ez volt a legnépszerűbb hazárdjáték Európa patinás kaszinóiban, de a 30-as évektől a bridzs is egyre nagyobb szerepet kapott a klub életében. Nagy lendületet adott a játék térhódításának, hogy 1934-ben az Európa-bajnokságon a magyar színeket képviselő Fészek csapat győzött.
Ettől kezdve a Fészek név és a bridzs elválaszthatatlan kapcsolatban van. Homonnay Géza A magyar bridzs krónikája című, most megjelent könyvéből az elmúlt nyolcvan év Fészek sikereit is megismerhetjük.
A hetvenes évek elejétől én is versenyeztem a Fészek csapatában, ezen kívül a kártyateremben a kora délutáni órákban, hetente többször robberbridzset játszottam. Versenynapok után gyakran vacsoráztunk a fiatal és feltörekvő bridzsnemzedék tagjaival a csodálatosan szép szecessziós épület éttermében, nyáron pedig a varázslatos kerthelyiségben. Egy-két üveg bor mellett sok száz partit elemeztünk az évek alatt.
A kártyateremben sok kiváló, szellemes embert ismertem meg. A múlt idők csillagai: Keleti Andor, Ferenczy György, Widder Lajos mellett ügyvédek, orvosok, művészek forgatták itt az ördög bibliáját. A teljesség igénye nélkül: Romhányi József két Bubó között, Fényes Szabolcs két operett után, Gabos Gábor egy koncert és egy új konvenció alkotása közti szünetben ült le a kártyaasztalhoz. Kadosa Pál a Zeneakadémia óráit kipihenni, Bolgár Pál a szeszipari igazgatást otthagyva, Hirsch Pál az ügyvédi irodából rohanva jött néhány órás kártyacsatára. Négy-öt asztalon, változó összeállításban folyt a játék. Mindenki a kávéházi rendszert alkalmazta, más szóba sem jöhetett. Felkészült treff, erős kettes, erős szanzadu _Stayman nélkül!_ alkották a szisztéma lényegét. Blackwood szerepelt a fegyvertárban, de ha egy gyengébb vagy erőszakosabb játékos kérdezett, ajánlatos volt egy-két ászt letagadni…
Az átlagéletkor magas, a nyugdíjkorhatár feletti volt. Ez nem látszott a hangulaton, sok veszekedésnek álcázott vita és ugratás szórakoztatta a résztvevőket. Gyorsan kellett játszani, ha valaki megállt, azonnal jött a megjegyzés: „Gabos úr jön…”
Néhány évvel a klubtagságom kiváltása előtt, 1961-ben a Hirsch csapat nyerte a Kupát. Ők a klub tagjai voltak, de amikor én a játékosok egy részét megismertem, a versenyéletben már nem vettek részt. A csapat három játékosának nevét szeretném megemlíteni. Klucsik Dezsőt, Dr. Révai _Reich_ Gyulát és a kapitányt, Hirsch Pált, akinek a beceneve Kuksi volt. Korábban említettem, hogy Kuksi mindig sietve érkezett, később, mint a többiek, de azonnal játszani szeretett volna. Képes volt egy robberben vesztésre álló játékos helyét is átvenni, némi lelépési díj fejében.
Egy ilyen alkalommal az én partnerem helyére ült le. Mi mansban voltunk, az ellenfélnek 60-a volt a bellben. Kuksi osztott, és anélkül, hogy egy pillantást vetett volna a lapjaira, 1 treffet mondott. Máskor is előfordult nála a „vak passz”, de ezt csak jó játékossal szemben engedhette meg magának. Ez a viselkedés szokatlan helyzet elé állította és idegesítette az ellenfeleket, engem pedig szórakoztatott és megnevettetett. Nézzük a leosztást:
Két kárót mondtam, mivel az egy káró leintés lett volna. A két pikket háromra emeltem, Kuksi bemondta a gémet. Kőr indítás után adu ász, adu király következett. A felvevőtől jobbra ütött az eredetileg harmadlagos dáma, majd két kőr hívás volt a további sorrend. Kuksi ekkor terített, de a treff ászát elrejtve tíz ütésre tartott igényt. Az ellenjátékosok egyelőre magukba fojtották mérgüket, hogy lemaradtak a treff ütésekről, de miután a következő gémet már valóban belénk játszották, visszatértek az előző partira, és keresni kezdték a treff ászt. Nem találták…
„Elnézést kérek az uraktól, de várnak az irodában” – mondta ekkor Pali, és távozott. Az aznapi Grosvenor-trükk már sikerült. Mi lehetne ennél még érdekesebb?
Talán a következő történet, amiről néhány, az eseményen kívülálló klubtag mesélt nekem.
Dr. Révai Gyula Rejtő Jenő testvére volt. Rejtő Jenő munkaszolgálatosként tűnt el Ukrajnában a világháború poklában. De ki az a Klucsik Dezső? És mi lehetett a bridzsen kívüli kapcsolat a három ember között?
Klucsik Dezső katonatiszt volt, mellesleg kiválóan bridzsezett és pókerezett. 1944 őszén élete kockáztatásával rejtegetett embereket, akikre nélküle Rejtő sorsa, vagy ennél is rosszabb várt volna. A rejtőzködők között volt több bridzsjátékos mellett Hirsch és Révai is.
Sejtelmem sincs, mi volt Klucsik indítéka, és honnan merítette a bátorságot, figyelembe véve társadalmi helyzetét. Azt sem tudom elképzelni, hogyan csinálta. Hiszen élelemre is szükség lehetett, és a régi időkben egy katonatiszt még egy csomagot sem vihetett a hóna alatt.
Klucsik bemondta és teljesítette a nagyszlemet. Ült három impassz, és két szín 3-3-ban volt elosztva. Így ő is életben maradt.
Klucsik szlemjutalmat nem kapott. Személyesen nem ismertem őt, de a kor szellemét ismerve úgy sejtem, egyéb kitüntetésben nem részesült. Valószínűleg a Néphadseregben sem volt rá szükség, pedig ott nem tiltotta a tiszti etikett az utcai csomagcipelést. Élete végét a Fészek környékén található kocsmákban töltötte. Sajnos csak az ablakon keresztül láttam, pedig ha bemegyek, talán az ő szemszögéből is megismerhettem volna a történetet. Bár őrá, és a néhány hozzá hasonló embertársára nem volt jellemző a dicsekvés. Így legfeljebb azt tudhattam volna meg, hogy ez most bridzs volt-e vagy póker. Ami a lényeget tekintve mindegy.
Grosvenor becsapta és legyőzte a túlerőt.
_A
Fészek Művészklubban
a kilencvenes évek eleje óta nincs bridzs, ám néhány sporttársunk jelenleg a helyi bridzsklub felélesztésén dolgozik, és Gabos Gábor elnökletével újra megalakult a Fészek bridzsszakosztálya. Még az is lehet, hogy a márciusi fesztivál helyszíne a patinás épület lesz... – a szerk._
