A „láncreakció” folytatódik, Kovács Laci bácsi másik partneréhez vezet az út, akivel együtt szintén szép sikereket értek el, például két egymás utáni évben is megnyerték az ausztriai Veldenben rendezett nemzetközi csapatversenyt. Pronyi főleg a külföldi versenyeken aratott – emlékeim szerint összesen kétszer voltam vele egy csapatban _Velden, Kassa_, és mindkétszer nyertünk. Kassán végig vele játszottam, miután Veldenben az utolsó fordulóban az utolsó asztalon játszva „keresztben” ültünk le, és akkor „csiszolódtunk össze”, a másik asztalon ezen a meccsen a dr. Szirmay–Csepeli pár játszott.
_A képen balra Pronyi, mellette Kovács László_
Hosszú éveken keresztül a válogatott kapitánya volt, és fantasztikus munkát végzett a csapat körül. Fáradhatatlanul szervezte a meghívásos edzőmérkőzéseket, és a versenyekre való utazásokat. Nemcsak megfelelő szállásokat talált a csapatnak, de még néhány potya vacsorát is elintézett – ami akkoriban igen jól jött nekünk.
Most is előttem van, ahogy kapitányként gyakran mellettem ülve egyik cigarettáról a másikra gyújtott – amiket nem nagyon szívott, általában hagyta leégni őket. Rosszindulatú pletyka, hogy mindig mindenkit lehamuzott – csak azokat, akik nem vigyáztak eléggé...
– Neked milyen emlékeid vannak róla, Misi?
– Nem játszottam vele nagy versenyen, de tudom, hogy a nagyon egyszerű bridzs híve volt, utálta a konvenciókat, így nem véletlenül találtak egymásra Kovács Laci bácsival. Későbbi állandó partnere, Lazsó mesélte róla, hogy egy felüllicitje után megjegyezte: „Miért kell ilyen bonyolult mesterséges liciteket leadni?”
_Pronyi _jobb szélen alul_ a magyar válogatottnak kibicel a FÉSZEK Klubban a szocialista országok Barátság Kupáján. A válogatottban Gabos Gábor partnere Nikolits Tamás, szkórer Kardos Kacsa János _jobbra_, Szilágyi László _balra, állva_ egyelőre szintén csak kibicel, MTI-fotó_
–
Erre én is emlékszem… Meg arra, hogy az útlevelekkel kapcsolatos ügyeket ő intézte, mindenkinek igyekezett segíteni a gondjain. Egyszer engem is „kimosott”, amikor főbenjáró bűnt követtem el, és kinézett nekem egy hosszabb eltiltás.
– ...?
– Egy versenyről való hazautazás alkalmával kétszer léptem át a magyar határt, átugrottam a határ közelében lerobbant Lada megjavításához szükséges alkatrészeket megvenni. Akkoriban már állandó „kilépő kártya” volt az útlevelünkhöz, de szigorúan csak a versenyekre lehetett használni, „kereskedelmi célokra” nem. Tanúvallomások és egyéb bizonyítékok felvonultatásával, de legfőképpen Pronyi segédletével sikerült megúsznom az ügyet a fegyelmi tárgyaláson.
_Pronyi _jobbra fent_ kapitányként a svédek elleni meccsen, a magyar csapatban Gabos Gábor, szemben Per-Olof Sundelin, alias Pio_
–
Na igen, a jó kis keleti autókkal való utazgatásokról napokig mesélhetnék én is, például arról, amikor egy Zaporozsec elnevezésű valamivel jártam, ami hasonlított egy autóhoz. Talán majd máskor mesélek, most jöjjön egy Pronyi-parti, amit ellenem játszott egy vidéki párosversenyen _nem emlékszem, hogy melyiken_.
A licit precíziósban egyszerűen és gyorsan zajlott, Nyugat helyén káróval támadtam.
A parti olyan, hogy 3–3 treff elosztásra simán megvan, és még a tizenhárom ütésre is lehet esély – működhetnek mindenféle beszorítások. Ha 4–2 az elosztás, és egy treffet kiadunk, akkor viszont a teljesítésért kell valamit varázsolni a maradék három színben rejlő esélyek kihasználásával.
Készítsünk játéktervet – hol ütünk, mit hívunk, aztán vessük össze azzal a játékkal, amit Pronyi játszott az asztal mellett.
Kézben ütötte a káró indulást, és körbeengedte a pikk nyolcast. Kelet visszahívását megütötte, lehívta a treff figurákat, a harmadikra kézből piros színű lapot dobott _ha 3–3 lett volna a treff, akkor terített volna_, majd a piros ütések lehívása után a gondosan megőrzött pikkjeivel kétszer is meg tudta adni a másik figura elleni impasszt, így ütött minden színből hármat.
Feladta az esetleges tizenhárom ütés esélyét a párosversenyen, hogy a lehetőségekhez képest bebiztosítsa a tizenkét ütését a bemondott szlemben. Nem egy nagy varázslat – de hányszor rontunk el ilyen partikat…
A teljes kiosztás:
–
Köszi a mesét, Misi! Remélem arról a játékosról is van történeted, aki a lánc következő tagja lesz, és még az is lehet, hogy ebben a partiban éppen az asztal volt...
