Fényképeim, emléktárgyaim sajnos nincsenek a múltból, de a negyven évvel ezelőtti partik közül néhányra még emlékszem. Pályafutásunk alatt mindannyian rengeteg marhaságot csináltunk már, de persze a sajátjaink sokkal inkább a feledésbe merülnek…
Az alábbi leosztást egy ifjúsági csapatversenyen játszottam a hetvenes évek elején, amikor még húsz-harminc együttes játszott egy-egy ilyen találkozón _A 60-as évek elejétől rendezik meg az ifjúsági bajnokságokat. Számításaink szerint 2011-ben esedékes az ötvenedik. A korhatár, követve a nemzetközi iránymutatást, a kezdetekben 32 év volt. Ekkor a versenyt két korosztálynak, gyakran osztatlan mezőnyben szervezték. A főiskolások csapatversenye a Darvas Kupáért, az ifjúságiaiké a Cohen Rafael Kupáért folyt – a szerk._. A helyszín az egyesület _még nem volt szövetség_ Kőris utcai terme volt, velem szemben egy nálam sokkal rutinosabb, ismertebb játékos ült. Néhányan az asztal sarkáról figyelték az eseményeket, nekik nem is okozna gondot a partihoz kapcsolódó találós kérdés megfejtése. A történet úgy kezdődik, hogy az első ütésben elmegy a pikk 8, A, 9, 4, majd a felvevő a kőr négyest hívja.
A kérdés pedig a következő: ki vitte el a második, a harmadik, és a negyedik ütést?
Az első kérdésre válaszolni gyerekjáték, hiszen látszik, hogy a felvevő a kilencedik ütésével szeretne megszökni, tehát a második ütést Kelet vitte: kőr 4, A, 3, 2.
Tulajdonképpen csak a most következő, harmadik ütés az érdekes, a másik kettőt csak megtévesztésből tettem a kérdések közé. Aki arra tippelt, hogy a treff kilences vitte el ezt a harmadik ütést, az bizony tévedett, de nem járt messze az igazságtól.
A kőr ász után természetesen treffet hívtam, de az ütést igen gyorsan a treff tízes vitte el, majd utána némi töprengés után a partnerem visszaterelte az ellenjátékot az általa helyesnek ítélt mederbe _pikket hívott_, így a negyedik ütés a pikk királyé volt.
Nem merte megkockáztatni, hogy rajtam hagyja a treff kilencest, nehogy a kezdeti sikeren felbuzdulva besétáljak a felvevő csapdájába, és buta módon folytassam a treffet. Meg kellett mutatnia, hogy nincs nála egyetlen treff magasfigura sem, nehogy később valami csalódás érjen engem a treff figurák helyzetét illetően, és fel kellett hívnia a figyelmemet arra, hogy egy rakás magas pikk van nálam, amit most gyorsan le kellene hívni.
Mondanom se kell, hogy az asztal körül ülők könnyei potyogtak a röhögéstől…
Elég vicces ez a történet, de ugyanakkor tanulságos is. Akkor jöttem rá a bridzs egyik alaptörvényére: kiegyensúlyozottan eredményes játék csak a partnerbe vetett teljes bizalom mellett lehetséges. Aki úgy érzi, hogy „rá kell ülnie” a partnerére, állandóan korrigálni kell eltévelygéseit, az számoljon azzal, hogy gyakrabban fog ezekből az „akciókból” rosszul kijönni, mint ahányszor jól.
Ihletett pillanat a 60-as évek ifjúsági bajnokaival.
Felül: Lévai János, Puza László, Szász Domokos, Rónaky József, Poroszlai Csaba, Kovács Mihály
Alul: Gerő István, Csepeli Miklós, Póka Péter, Kovács Zoltán
_Közülük többen lehettek szemlélői a cikkben szereplő partinak. Lehet, hogy valamelyikük a szerző partnereként?_
A Hogy is volt? rovat mindenki előtt nyitva áll. Az írásokat a rovatvezetőnek a csepeli.miklos@gmail.com e-mail címre kérjük elküldeni. Ezenkívül szívesen fogadunk emlékeket, relikviákat, fotókat, a lehetőségekhez képest ezeket is közzétesszük.
