Kezdőoldal

A Right Trough the Packhez készült, a közelmúltban hazakerült Darvas-kézirat nem teljes, hiányzik a Treff Ász története. Egyszerűnek tűnt pótlása az angol könyvből, de miután meggyőződtünk arról, hogy jelentős az eltérés a könyv és a kézirat kártyameséi között, helyesebbnek tartottuk Darvas mai olvasóit, tisztelőit felkérni, vállalkozzanak a kézirat kiegészítésére.

A beadandó pályamunka kötött elemei:
– cím: Természetrajz     
– alcím, melyben szerepel a Treff Ász
– A leosztás, a licit és a lejátszás:

Az írások terjedelme igazodjon a kézirat kártyatörténeteihez. A pályamunka elkészítésekor javasoljuk figyelembe venni Darvas jellemzését a kártyalapok viselkedéséről: „Örülnek, szomorkodnak, panaszkodnak és hencegnek a kártyák. Nagyon érdekes, hogy gazdájuk iránt majd mindig elfogultak, együtt éreznek velük. Részt vesznek örömükben, bajukban.”

Darvas írásmódja, stílusa jól megismerhető az archívumban is megtalálható bridzslapokból és a Színházi Élet bridzsrovatából az 1935–1937 közötti számokat tallózva. Külön felhívjuk azonban a pályázók figyelmét a szerző alábbi írására, melyet mindkét helyen publikáltak, és amelyből Darvas alighanem merített a Treff Ász történetének megírásakor.

Kis természetrajz
Az utóbbi hetekben nagy viták voltak afelől, hogy hol a bridzsező helye a természetben. A vitákat egyik akadémiai professzorunk feltűnő nyilatkozata indította meg, amely „Az Ojság" című tudományos lapban jelent meg.
A nyilatkozat szerint a tanár úr Kőrös nevű régi bridzspartnerét így aposztrofálta:
– A tudomány eddigi állása szerint a Kőröst egy folyónak ismertem és most kiderül, hogy a Kőrös egy ló.
Egykori megfigyelők a bridzsezőt növénynek tartották, mely székéhez van nőve, sikerült azonban bebizonyítani, hogy azok időnként helyüket változtatják és a szomszédos székre ülnek át.
A kérdés beható tanulmányozására lapunk expedíciót küldött ki. Ez megállapította, hogy a bridzsezők között, tekintettel életmódjukra, fegyvereikre, külső megjelenésükre stb. nagy eltéréseket lehet megfigyelni és azok a tudományos leírás érdekében több csoportra osztandók.

Mezei pancser (Pocakusz vulgarisz)
Az erszényesek csoportjába tartozó gyökér. Nagyon szelíd és félénk állatka. Mindenevő: mindent megeszik. Mellső lábai kártyalapok tartására alkalmasak. Érdekes, hogy ez az alapjában véve gyáva állat a nála sokkal erősebb és vérengzőbb matadort is gyakran megtámadja, különösen ilyen kérdésekkel:
– Hogy licitálja a lapot: öt pikk, …?
Az általános felfogás a mezei pancsert a lófélékhez osztja be, ez azonban teljesen téves felfogás. Legfőbb bizonyítéka ennek az, hogy a lovak nyeríteni szoktak, a pancserekről pedig közismert, hogy állandóan veszítenek.
Az ülő életmód miatt a mezei pancser ülőgumója a lábak terhére nagyon elfejlődött. A lábak visszafejlődése miatt járása bizonytalan, imbolygó, könnyen elesik. A köznép ezért „bukó vöcsöknek” is nevezi.
Zsoogash angol természettudós azt is megfigyelte, hogy a pancser néha a fején ül. Ilyenkor egy más szervét használja gondolkozásra.
Amint az esti órák beköszöntenek, a mezei pancsereken különös nyugtalanság vesz erőt, izgatottan szaladgálnak – partit keresnek.
A mezei pancser tanfolyam útján szaporodik.

Ki magas ló (Matador szplendeusz)
A ragadozók osztályába tartozó kérődző.
A szemlélődő figyelmét a matadoron első sorban a hatalmas mellkas ragadja meg. Ez a rész a matadornál több ok miatt fejlődött ki ily erősen. A matador magát állandóan büszkén felfújva jár kel a világot jelentő bridzsasztalok között; igen sokszor veri a mellét; végül sok üvöltése, kiáltozása hatalmasan kifejlesztette tüdejét.
A matadorok szemei a sasra, életmódjuk a tigrisre emlékeztet. Szerénységük a páváé. Isteni eredetűeknek tartják magukat. Származásukat a következő mitológiai mesével magyarázzák:
Midőn Ida hegyén Páris Aphroditének adta almáját, Pallos Athéné szörnyű haragra gerjedt:
– Az emberek legkellemesebbike, legszebbike és legokosabbika vagy, Páris, de én elhomályosítom híredet, mert nálad szebbet, okosabbat teremtek.
Ebből az elhatározásból született a matador.
Már kevésbé emlegetik a monda folytatását.
Mercur, a kommercjátékok istene volt a gyermek atyja és Eris, a veszekedés istennője a matador anyja. A gyermek születését az Olimposzon falragaszok hirdették, melyek meghívták az isteneket a matador bölcsőjéhez. Meg is jelentek valamennyien, csak egyikük nem akart az ünnepség nagy tülekedésében részt venni, Violé, a szerénység istennője...
A matadorok két alcsoportra oszthatók, éspedig fészek-matadorok és fészekrakó matadorok. A két fajtához tartozók rendkívül gyűlölik egymást.
Osztás útján szaporodnak.

A pályamunkákat a Darvas Központba, Talyigás Andrásnak kérjük küldeni (darvascenterKUKACgmailPONTcom). Az általa továbbított, immár anonim munkák bírálatát a kézirat ismerői végzik el. A legjobb írás megjelenik a cikksorozatban, de keresünk alkalmat továbbiak közlésére is.

A beküldési határidő: 2020. november 15.